Az önjelölt messiás a szlovák vadnyugaton

Ha úgy tesszük fel a kérdést, vajon jelen pillanatban kormányválság van-e, akkor a válasz nem. Ugyanis folyamatosan ez az állapot jellemzi a kormánykoalíciót.

A pártok megtalálták azt a módszert, hogyan létezhetnek egy ilyen tákolmányban.

Ebben a „szabad” koalícióban megengedett az egymás elleni üzengetés, és olyan sarkalatos kijelentések, mint a hazaárulózás, vagy még rosszabb megszólalások. Ilyen szempontból Szlovákia egy mintaország, hiszen mindegy mi történik a kormányban, formálisan az nem esik szét.

Mint egy kis parlament, ahol mindenki a saját érdekeit nézi. Persze vannak olyan politikusok is, akik igyekeznek konszenzust keresni, és még bíznak a koalíció egységében, de ők kevesen vannak. Valójában ennek a kormánynak a szellemi egysége már rég megbomlott. Ehhez pedig nagyban hozzájárult a két erős, egoista személy egymás elleni acsarkodása.

Nem nehéz kitalálni, Igor Matovič, „messiásunkról” és Richard Sulík „makacsunkról” van szó. A két ember teljes ellentéte a másiknak. Míg az egyik folyamatosan hősként, megmentőként próbálja magát beállítani, addig a másik az embereket is számoknak látja, és mindent excel táblázatból vezet le, ott spórol, ahol csak lehet.

Mintha a vadnyugaton lennénk, ahol a két „cowboy” folyamatosan párbajra hívja egymást, de egyik sem talál célt. Maximum tökön lövik saját magukat, ahogy az már párszor megtörtént. Aki azt hitte, hogy a Heger-kabinet megalakulásával egy új korszak kezdődik, és a vadnyugatnak vége lesz, nos, az tévedett. Újra előkerültek a fegyverek, a két politikus ismét egymás torkának esett.

A két törvényjavaslatot, nevezetesen a szociális csomagot és a kőolajadót Matovič hozta a kormány elé, mint a saját megmentőcsomagját, amellyel az inflációt és a válságot igyekszik megoldani egymaga. Hiszen csakis ő tud ilyen helyzetben megoldással előállni. Hát persze. A jó öreg Igor Matovičot mindenki ismeri. A koronavírus alatt állt elő az országos tesztelés ötletével. Micsoda atombomba volt, ugye? Leginkább egy atomcsapás volt az önkormányzatokra, akikre óriási feladat hárult.

A szociális csomag a következő nagy atombombája Matovičnak. Ezzel ugyanis minden gyermeknek és családnak segíteni szeretne. Rendben.

A segítőkészséget mindenképpen értékelni kell, de minden gyereknek? Nem lett volna egyszerűbb, ha csak azoknak nyújt támogatást, akik arra ténylegesen rá vannak szorulva?

Ne feledkezzünk meg az önkormányzatok szerepéről sem, hiszen ők is érintettek ebben a történetben. Csakhogy most olyan értelemben, hogy az a pénz, amely majd a gyermekeknek jár, az önkormányzatok kasszájából kerül ki, így pedig nagyon nehéz lesz fenntartaniuk a puszta működésüket.

A ZMOS (Szlovákiai Városok és Falvak Társulása) tüntetést szervez. Na tessék, megint egy újabb társadalmi elégedetlenség! Miközben a feszültség tovább nő a társadalmon belül, Matovič pénzt osztogat, illetve megadóztatja a Slovnaftot. Nem kellene inkább adót csökkenteni, vagy az árakat szabályozni, ahogy azt a gazdasági szakértők javasolják?

Á, dehogy, hiszen ez Matovič ötlete, ehhez nem szabad nyúlni, mert akkor nem lesz teljes a küldetés. Sulík ugyan szólt, hogy ebből baj lesz, és hogy ez a gazdaságra hosszú távon rossz hatással lesz, de Matovič szerint hazáruló az a politikus, aki az orosz kőolaj megadóztatása ellen szavaz. Sulík a vétótól el is állt, de az ügyet nem hagyja annyiban, tárgyalna a Slovnaft vezetőivel. Hogy ez mennyire lesz sikeres, az még a jövő zenéje, de ha Sulíkból indulunk ki, gazdasági ügyekben nem ismer kompromisszumot, így ez a történet még érdekesen alakulhat majd.

Ahogy látható, visszatért a vadnyugat a szlovák politikába.

Van egy önjelölt messiásunk, aki meg van győződve arról, hogy csak az ő ötleteivel lehet megmenteni az országot, a küldetése pedig az, hogy ezeket mindenáron véghez vigye, mert egyedül ő az egyszerű emberek megmentője. Adott egy demagóg és csökönyös gazdasági miniszterünk, aki olyan makacs, mint az öszvér. Csak a számok érdeklik, és az, hogy hol lehet spórolni. Ha kell, segítsünk a rászorulókon, de csak azokon, akik már tényleg haldokolnak.

Ne feledkezzünk meg a kormányfőről, Eduard Hegerről sem, aki nem látja, nem hallja, és nem érzékeli azt a káoszt, ami a kormányában van. És valahol ezt a műsort együtt nézheti az ellenzék két vezére, Robert Fico és Peter Pellegrini, akik koccintanak arra, hogy a következő választások után együtt kerülnek vissza a hatalomba. Csodálatos szappanopera ez a  szlovák politika! Kár, hogy ez nem egy film, mert sajnos a valóság hatásait az emberek előbb-utóbb megérzik.