Az olvasók elérték: nem lehet tovább húzni a himnusztörvényt!
Amikor hírül adtuk, hogy május 15-étől mégiscsak életbe lép az oly mélyen gyűlölt himnusztörvény, még senki sem gondolta, hogy ilyen mértékű egységes fellépés fogja már percekkel a megjelenése után fogadni írásunkat. Pár óra leforgása alatt annyian olvasták az írást, amire csak ritkán van példa.
Ennél is fontosabb azonban, hogy az olvasók nemcsak olvasták, hanem egységesen ki is nyilvánították véleményüket arról a totojázásról, fejetlen kapkodásról, ami immár hetek óta kíséri ezt a jogszabályt, s ami odáig vezetett, hogy a javításra tett próbálkozást sem lehetett az előre eltervezett időben megtenni.
Különösen meglepő volt az olvasóknak az az egységes fellépése, ami a tetszésnyilvánításban valósult meg. Amikor kritikusan megírtuk, hogy kedd éjszakától ismét büntethető a himnuszéneklés, mindenki a nélkül kattintott a "tetszik" gombra, hogy abból világossá vált, az olvasóknak, nem az nyerte el a tetszését, hogy a himnusztörvény immár végeláthatatlan története újabb folytatást nyert, hanem az olvasók így fejezték ki egységes álláspontjukat azzal, hogy legyen már vége, térjenek már észhez és a magyarázkodás helyett végre tevékeny cselekedetekkel hozzák helyre, amit még javítani lehet.
A Híd vezetősége magába szállt, és nyilván belátták, hogy a népakarat ilyen masszív, szinte soha nem látott számú és szinte már elkeseredett, de bizalmát soha nem vesztő hangjával nem lehet már tovább szembemenni, nemzeti közösségünk türelmét már nem lehet tovább próbára tenni, s ma, május 15-én, a pozsonyi parlament 11 órai szavazásánál elérték legalább azt, hogy a törvény büntető passzusai abból kikerüljenek.
Kedves Olvasó, aki ezeket a sorokat olvassa! A Híd párt a szavazás után meg fog ragadni minden alkalmat, sajtótájékoztatót és nyilatkozatokat, totális méretű kampányt próbál majd gerjeszteni, hogy elhitesse, a mostani szavazás igazából a Híd párt munkájának dicsérete, amellyel nemzeti értékeink megőrzésére ügyel.
Kedves Olvasó, aki egyben talán választópolgár is! E porhintés ellenére ne feledje, és soha ne tévessze szem elől, hogy a himnusztörvény büntetéseinek eltörlése senki másnak nem köszönhető, mint Önnek! Önnek és több tíz- vagy akár százezer társának, aki odafigyelésével, gyors vélemény-nyilvánításával, petícióival, csendes vagy jól látható tiltakozásával nem hagyta, hogy amit az öntelt hatalmasok törvényként akartak hosszú évekre az életünk részévé tenni, az ma megbukott.
Senki más, csak Ön, aki ezeket a sorokat olvassa, tarthat igényt társadalmi elismerésre azért, hogy amit ügyes újságírók kibányásztak és észrevettek, azt Ön nem hagyta annyiban, és Nagytárkánytól Pozsonyig biztosította azt, hogy a téma ne kerülhessen le a napirendről, folyamatos figyelemmel kísérve minden mozzanatot és rezdülést. A hatalom már nem bújhatott el a parlamenti ajtók mögé, a tegnapi felháborodás megmutatta, hogy „bár fölül a gálya, s alatta a víznek árja, azért a víz az úr”!
Meghajlunk és köszönjük Önöknek!!!
Ma látszólag véget ért a szlovákiai magyarság történetének egy gyászos epizódja.
Látszólag.
Az erő, amelyik a nemzetközösségünk lassú halálát tűzte ki céljául továbbra is szakadatlanul harcba hívja, támadja a fennmaradás tiszta vizét. Csak egy percre dőlhetünk hátra, hogy új lélegzetet vegyünk. Mostantól minden egyes új törvény, minden egyes mozdulat magában hordozza a politikai aknák rémét, ezért ezek a mostani, áprilisi-májusi napok úgy maradjanak meg jó emlékezetünkben, mint az egységes kiállás azonnali reagálásra képes dicső képe!
