Az OĽaNO képviselőjének az ukránokról a szegény szlovákok és Orbán jut az eszébe
Andrej Stančík, a legnagyobb kormánypárt parlamenti képviselője azon felháborodva, hogy sok szlovák tapsolt Putyinnak, amikor azt mondta, Ukrajna mindig orosz volt, feltette a költői kérdést: „akkor is tapsolni fognak, ha Magyarország vezetője kijelenti: Szlovákia mindig magyar volt?” Az oroszbarátság tehát a szlovák szuverenitás sírásója, és Orbánnal mindig kifizetődő riogatni?
Erre szokták mondani, hogy a képviselő keveri a szezont a fazonnal! Az orosz inváziót egy esetleges magyarral…Vagy azt is szokták volt, hogy neki mindenről ugyanaz jut az eszébe, az agresszív magyarok.
Bár ha eltűnődünk a „fennkölt” gondolat második részén, hogy Szlovákia mindig magyar volt, akár még egyet is tudunk vele érteni….
Csakhogy ő nem úgy gondolta! Ő azt sugallja, a szlovák média bizonyos részével együtt, hogy párhuzamot lehet vonni az orosz-ukrán konfliktus és a szlovák-magyar viszony között. Vagyis bármi is történik a világ bármelyik részében, neki mindig az összeférhetetlen, Szlovákia bekebelezésére töretlenül és egyfolytában áhítozó rosszmagyarok jutnak az eszébe, élükön a magyar miniszterelnökkel. Lehet, hogy ezzel a képtelen kijelentéssel az ismeretlenség homályából szeretne kitörni a legerősebb kormánypárt egyik leggyengébb képviselője, magának ily' módon nevet szerezni. De a mandátumát mégis csak a kormánykoalíció iránytű-pártjában szerezte (bár az iránytű mellett kezdettől fogva egy nagy mágnes lehet, ami pörgeti eszeveszetten).
Olcsó népszerűségre vágyakozni csak az „egyszerű emberek” képesek…
Ej, ej Stančík, talán a bolha csíp? Vagy az ukránokhoz hasonlóan te is rettegsz az igazságszolgáltatástól? Nincs rá okod! Olvasd csak el a magyar kormány és a Szövetség állásfoglalását, amelyben kiállnak Ukrajna területi integritása mellett! Indokolt-e tehát a szlovák pánikhangulat?! A precedenstől való rettegés-e az igazi ok? Úgy tűnik, mintha versenykényszerben állna az ország, milyen gyorsan tudja elítélni az oroszokat és kiállni az ukránok mellett. Különben jönnek a magyarok…
De nem kell félni, a felvidéki magyarok egyáltalán nem jelentenek biztonsági kockázatot, mint ahogy azt Martin Klus külügyi államtitkár állította!
Külső fenyegetettségtől sem kell tartani, hiszen Szlovákia és Magyarország egyaránt NATO-tagországok, mindketten az EU és a V4-ek tagjai. Mit akarnának egymás ellen? Viszont hangulatkeltésnek, a magyarellenesség kiélezésének, figyelemelterelésnek igencsak alkalmas kijelentés Stančiké. Ahelyett, hogy tovább közeledne egymáshoz a két ország, Szlovákia az ilyen és ehhez hasonló külügyes kijelentésekkel egyre távolodik, a V4-ektől is legszívesebben szabadulna már. De semmi se történik véletlenül, mindennek megvan az oka és az irányítója. Annak is, hogy a jövőben ne beszélhessünk már soha nem tapasztalt kedvező szlovák-magyar államközi kapcsolatokról.
Ebben a helyzetben magyar szempontból most egyetlen nagy vesztes van: Gyimesi György, az OĽaNO magyar nemzetiségű képviselője, aki az elmúlt napokban két hatalmas pofont is kapott képviselőtársaitól.
Egyrészt párttársai megszavazták a gyalázatos állampolgársági törvénymódosítást, amely csak egy cserbenhagyásos gázoláshoz hasonlítható, másrést kollégája magyarokkal riogató kijelentésével újfent kihúzta ellenünk a csatbárdot. Nem lehet most Gyimesi könnyű helyzetben! El kell gondolkodnia azon, mennyire volt őszinte Matovič trianoni évfordulós kéznyújtása, meddig érdemes még ilyen körülmények között kitartania az OĽaNO-ban. Meddig kifizetődő még jelenlétével a szlovák pártba magyar szavazókat csábítani, meddig érdemes még eljátszani a szlovák párt díszmagyarjának szerepét.
Grendel Gábor már döntött. Teljesen „oľanosodott”: megszavazta a kettős állampolgársági törvény módosítását, elfordult ezzel a magyarságtól! Most Gyimesin a sor!
