Az Ön kölyke meg az én kölyköm veri a mi kölykünket!
Sajnos a jövőbeli magyar egység számára beláthatatlan következményekkel járó számháború indult a Magyar Közösségi Összefogást alkotó pártok között. A számok világosak, a 112 ezer szavazat 30 ezerrel elmaradt a bejutási küszöbtől. Egyelőre azonban úgy tűnik, nem azt vizsgálják, hogy miért nem tudtuk behozni azt a 30 ezret, hanem a választási eredményben elért szavazatokat próbálják osztani.
Egy biztos, a preferenciaszavazatok száma. Ezek alapján az MKP 69,25%, az Összefogás 22,11%, és a Magyar Fórum 8,63%-ot kapott a listára leadott szavazatokból. Egyébként a három párt a választás előtti megállapodás alapján a jelöltjeikre leadott preferenciaszavazatokat tartja mérvadónak az állami támogatás elosztása kapcsán is.
Nem lényeges, hogy ki kezdte a számháborút, és minek az ösztönzésére, de először az Összefogás állt elő egy meredek állítással, az exit pollokra alapozva. Mivel a választások idején lefolytatott felmérés szerint az MKÖ-re leadott szavazatok 60,2%-a olyan szavazóktól jött, akik 2016-ban is az MKP-t választották, ezért nemes egyszerűséggel a szavazatok másik részét, mintegy negyven százalékát az Összefogás mozgalom a maga hozadékának tulajdonította.
Ez így meredek állításnak tűnik, hiszen ezzel azt mondták ki, hogy az MKP megmerevedett, új szavazatokat nem szerzett. Maguknak vindikálták az összes magyar elsőszavazó voksát, amiket pedig az MKP már 2016-ban is sikeresen gyűjtött be, mint az olvasható Mózes Szabolcs akkori tanulmányában, amelyben a Híd és az MKP szavazóinak 2016-os viselkedését elemezte az akkori exit pollból kiindulva.
Természetesen az MKP sem maradt elemzés nélkül. A leadott preferenciaszavazatokat számolta át voksokra, úgy, hogy 2,97 karika jelentett egy szavazatot. Úgy ítélték meg, hogy a 2016-ban is induló jelöltekre leadott 60 ezer vokson felül az újonnan induló MKP-sok további 17 471 új szavazatot hoztak.
Próbálták számszerűsíteni is az összeborulás hozadékát, ezért ehhez megvizsgálták azokat a preferenciaszavazatokat is, amiket az MKP-ból időközben átigazolt jelöltek kaptak. Erre a kategóriára 10 ezer szavazatot számoltak ki, amit részben a saját sikerüknek is tartanak, hiszen ezeknek az embereknek a felépítéséhez – abban, hogy jelenleg is valamilyen képviselői, polgármesteri, megyei posztot tölthessenek be –, az MKP tevékenyen hozzájárult.
Tehát egy meglehetősen szofisztikált számolás után arra a következtetésre jutottak, hogy ha nem vesszük figyelembe a tavaly ősszel történt pártmozgásokat, akkor az MKP hozott több mint 87 ezer szavazatot, azaz az MKÖ által elért szavazatok majdnem 80 százalékát.
Tegnap Őry Péter, az MKP ügyvivő választmányának elnöke mutatta be a számokat, de mellette kihangsúlyozott egy érdekes választói gyakorlatot Somorjáról. Ott több olyan szavazó boríték is került az urnákba, amelybe a szavazó egyszerre beletette a 18-as Híd és a 22-es MKÖ listát is. Bár tudva, hogy szavazata így érvénytelen, de ezzel is kívánt utalni, mit kellene tennie a felvidéki magyar politikai elitnek.
Nos, azt hiszem jó volna végre kilépni a homokozóból. A felvidéki magyar a számháborúknál, szócsatáknál többet érdemel. Nem azt kell vizsgálni, hogy melyik szavazatot kinek az embere hozta, mert ez értelmetlen. Számos olyan választó volt, aki egységesnek tekintette az MKÖ listáját, és egyszerre tudott karikát adni az MKP, az Összefogás vagy a Magyar Fórum jelöltjeire.
Bár most úgy tűnik, van idő, van négy év, hogy új egység kovácsolódjon, de a szócsatákat nagyon gyorsan le kéne zárni, mert egy válság, vagy más nem várt esemény nagyon könnyen okozhatja az új kormánykoalíció szétesését. Jelenleg viszont a nagy magyar összeborulás helyzete arra a házasságra hasonlít, ahova mindkét fél hozott egy-egy gyereket és még közös is sikeredett. Karinthy fámája szerint, hasonló cipőben járva, férjként egyszer így kellett felkiáltania:
