Az elmebaj bugyrai

2021. július 25., 08:07
Kövesdi Károly

Hogy a magyar pedofiltörvényként elhíresült gyermekvédelmi törvény európai uniós jelentéstevője egy elítélt szexuális bűnöző lehet, talán már senkit sem lepett meg istenigazából.

szivárvány
Fotó: unsplash.com

Ma már az sem veri ki a biztosítékot, hogy a cannes-i filmfesztiválon olyan „transzgender” filmnek adják a fődíjat, amelynek a vetítése közben a gyomorforgató jelenetektől hánynak a nézők, és tömegével kell őket ellátni a mentőknek. Az sem igazán újdonság, legfeljebb felháborító, hogy a kollektív bűnösségünkben az Európai Bizottság nem talál semmi kivetnivalót. Füst Milánt parafrazálva: ez mind Európa volt egykor. Lehet ezt még fokozni? Majd a jövő eldönti, ne bocsátkozzunk jóslásokba.

Fajsúlyában nem ugyanaz a kategória, de talán az itthoni elmebaj is megér egy misét. A múlt heti Gombaszögi Nyári Tábor egyik főszereplője az a Gyimesi György volt, aki úgy lett parlamenti képviselő, hogy (igaz, elég mérsékelt számban) felvidéki magyar szavazatokat szerzett egy szlovák pártnak.

A szenátor úr pártja, a legnagyobb kormánypárt azóta folyamatosan azt a kétkulacsos gyakorlatot játssza, hogy szájkaratéban minden magyart képvisel, valójában minden lépése ellenünk irányul. A magyar képviselet másik díszpéldánya pedig az a liberális Michal Šimecka, aki az európai parlamenti választások után felvállalta, hogy képviselni fogja a felvidéki magyarok érdekeit Brüsszelben, miután ez a közösség az elgyengülése folytán nem tudott parlamenti képviseletet szerezni az EP-ben. Az ifjú Michal szereplését, értünk tett lépéseinek őszinteségét és hatékonyságát talán fölösleges részletezni.

A két fenti példánál azonban aggasztóbb a harmadik, amely beszédesen szemlélteti, hol tartunk jelenleg mi, felvidéki magyarok a népképviseletnek nevezett népi játékok terén. Pedig már kezdtünk bizakodni, hiszen a közös képviselet úgy tűnt, végre összejön. Legalábbis a vágyaink tartományában. Mert ha valaki hurráoptimizmussal eldobta a kételyeit, most lázasan keresheti az útszéli árok porában. A Szövetség hármas fogata ugyanis látványosan elakadt.

Miután az MKP kimondta, hogy az új párt tárgyalási nyelve a magyar lesz, és a párt egyik fő célkitűzése az önkormányzatiságra való törekvés, a Most–Híd-nak azonnal gondjai támadtak. Mi az, hogy önkormányzatiság? Mi az, hogy magyarkodni akarunk? Mi az, hogy alapszabályzatban rögzített evidenciák? Mi is azt akarjuk, de mi csak olyan Béla-módra, o tom potom. Fű alatt, ahogy a helyzet hozza. A helyzet pedig mindig másképp hozza. Az ő megfogalmazásukban: „A területi autonómia nem lehet a párt víziója és a célkitűzései közt sem szerepelhet.”

Na, ebből a szemforgatásból van elege a felvidéki magyarnak.

A két fenti alapkövetelmény nélkül ugyanis a Szövetség csak arról szólna, amit a facebookos bekiabálók a nap minden órájában lapátolnak a nyakába: cél nélküli hatalomátmentés elvek és igazi képviselet nélkül. A felvidéki magyarság ugyanis (már amelyik részében még pislákol a remény) abban bízik, hogy feláll egy csapat, amely valóban az ő érdekeit akarja képviselni. Vagyis az önkormányzatiság elérését (nevezhetjük autonómiának is, csak attól mindenki irtózik) tűzi a zászlajára, és a világ legtermészetesebb módján lesz magyar. Ha valakinek ez nem tetszik, ám fogjon össze Klusszal vagy Šimeckával. Vagy Danko kapitánnyal, hátha együtt újra sikerül. Esetleg hozza vissza a Bélákat és a többi politikai hullát az ideológusaikkal egyetemben.

Mit is mondott Martin Klus államtitkár Gombaszögben? „Lehetőség van egy önkormányzati reformra.” Mielőtt tapsolni kezdenénk, jusson eszünkbe, hogy a mostani, diszkriminatív megyerendszert annak idején magyar részvétellel tákolták össze. Szociológusok kimutatták, amit mindig is tudtunk, hogy ezután rogyott meg a felvidéki magyarság maradék öntudata. El tudja valaki képzelni, hogy most, magyar részvétel nélkül a kormánypártok egyszer csak megvilágosodnak, és igazságot tesznek? Akkor az MKP pártelnökét Bugár Bélának hívták, aki lehet, hogy már akkor is a szíve alatt hordozta a Most–Híd nevű gyermeket.

A felvidéki bizniszpártiak most elvárnák, hogy önként, dalolva mondjunk le a jogainkról, s akkor majd képviselnek.

Kit is? Bennünket? Hab a tortán, hogy a nyári táboron való részvételből a hidasok Gyimesi részvétele miatt faroltak ki. A felvidéki magyar abszurd legújabb felvonása: az egyik megosztó lemondja részvételét a másik megosztó részvétele miatt. Miközben mindenki összefogásról, érdekképviseletről papol, sejteni lehetett, hogy ezek cinkelt lapokkal játszanak.

Kövesse facebook oldalunkat is!