Az elhallgatott igazság
Azt mondja Németország védelmi minisztere, hogy eljött az ideje a sorkatonaságnak. Igaz, eredetileg ez az ötlet is úgy vetődött fel, mint a sisak, amely néhány módosítás után átváltozott F–16-ossá, nagy hatótávolságú rakétává, és a tervek szerint jöhetnek a francia, majd a kelet-közép-európai katonák, és attól kezdve csattanósan megoldódik minden. Az is igaz – mert közben kiderült –, hogy az ötlet nem új, már 2022 tavaszán készülgetett.
Boris Pistorius először arról regélt, hogy önkéntes alapon soroznának, majd valamiféle vegyes felvágottként gördült tovább a történet, afféle à la carténak tálalva, ki mire lenne hajlandó, míg oda nem torkollt, hogy érdeklődés hiányában kötelező érvényre fog emelkedni. Magyarán: minden egészséges német fiatalt besoroznak. Nem azért, mert a németek szeretnek masírozni, hanem mert hülye vezetőik vannak.
Ugye emlékszünk még a múlt század „békediktátumaira” (számunkra gyalázatos és igazságtalan), paktumjaira és szerződéseire, amelyek megszabták, természetesen a veszteseknek, hány kiló krumplit ehetnek havonta, és mekkora haderejük lehet? Technikában és „élő erőben”. Kvótákat szabtak meg (hej, de szép kifejezés), aztán szembejött a valóság, és felrúgott mindent.
A győztesek által földbe vert népek egyszer csak elkezdtek fegyverkezni és besorozni.
És ennek mindig rossz vége lett. És arra is emlékszünk, amit Konrad Adenauer, a második világháború utáni Németország első kancellárja mondott: nem akar látni masírozó német katonákat. A derék Konrad most foroghat a sírjában.
Az is evidens, hogy egyetlen háború sem azzal kezdődött, hogy világégés lesz belőle. Eleinte „csak” Szerbiát akarták megleckéztetni, vagy a szudétanémeteket visszakanyarítani az óhazához. Vilmos apó és Hitler esetében azonban kilógott a lóláb, hogy nem ez a végcél.
De hát evés közben jön meg az étvágy! Hátha mégis egész Európa kell Putyinnak? Talán ebből a párhuzamból indultak be azok az uszítók, akik szájzsibbadásig ismételgetik, hogy az oroszok nem állnak meg az Atlanti-óceán partjáig, s ezért kell Ukrajnát teletömni fegyverrel, pénzzel, majd ha az sem lesz elég, „élő erővel”. És akad ember, aki ezt el is hiszi.
Csakhogy. Aki egyszer is meghallgatta Putyint (már ha vette hozzá a bátorságot, hiszen ezzel halálos bűnt követett el), világos lehet számára, hogy az orosz elnök nem világhódításra készül. Oroszország (másokkal ellentétben) sem az első, sem a második világháborúban, de még korábban, a napóleoni háborúkban sem akart egész Európa ura lenni. Mindig védekezett, aztán amikor szükség volt rá, segített például Hitler hadigépezetét legyőzni. Oroszországnak elég volt az a nagy böhöm birodalom, amit a cárok összeharácsoltak, azt sem volt egyszerű egyben tartani.
Azt azonban az orosz elnök elég világosan mondja évek óta, hogy Oroszországot a Nyugat átverte, katonai bázisaival bekerítette, amit Moszkva természetesen nem néz jó szemmel. Fenyegetésnek veszi, merthogy az is.
A nyugati politikusok vagy nem figyeltek oda, vagy nem vették komolyan, vagy önmagukból indultak ki, s egyszerűen elkönyvelték, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics hazudik.
A nyugati narratíva például ma sem arról szól, hogyan alakult ki a kubai rakétaválság 1956-ban, amikor a szovjetek odatolták az USA orra alá az atomfegyvereiket. Nem egyoldalú orosz fenyegetés történt, hiszen az USA is kénytelen volt visszavonni a rakétáit Törökországból.
És még egyszer csakhogy. Az európai hadsereget vizionáló politikusok nem úgy képzelik el a történetet, hogy minden nemzet felfejleszti a maga hadseregét, és rendelkezik vele, hanem majd egy vízfej (NATO 2.0) fogja eldönteni, kinek hová kell masíroznia. Mondjuk Manfred Weber lovag, vagy Ursula de Kékvér. (Vagy aki majd megpuccsolja az akkorra már Európai Egyesült Államok kormányát.) A Don-kanyarba vagy az Isonzóhoz. Hát ez az, amiből a magyar ember nem kér. És erről beszélt a magyar miniszterelnök múlt szombaton óriási tömeg előtt.
Mert a magyar emberek békét akarnak.
Magyarországnak és a magyar népnek – éljen bár a csonka hazában vagy az elcsatolt részeken – elege van abból, hogy idegen érdekekért küldje vágóhídra fiataljait.
Ám ússzák körbe a fél kontinest a franciák és a németek, ha ők hajlandók idegen érdekekért öngyilkosok lenni, de Magyarország nem akar háborúzni, és nem szeretne felvonulási terület lenni. Ordibáló Hitlerből egyszer is elég volt. Meg Leninből, Sztálinból, meg a kiszolgálóikból. A világháborúról álmodozó Weber-féléket pedig ki kell ebrudalni az Európai Unió tájékáról is, hogy eszement ötleteikkel ne mérgezzék a levegőt. De legalább a sarokba kell szorítani őket, mert amennyire hülyék, annyira veszélyesek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 22. számában.
