2022. július 29., 18:22

Az egészségügy romokban hever

Ifjúkoromban ritkán fordult elő, hogy igénybe vettem volna az egészségügy szolgáltatásait, így nem tudom felmérni, akkoriban milyen helyzet uralkodott ezen a felettébb fontos területen. Teltek-múltak az évek, s már első kézből jutottam a nem éppen kecsegtető ismeretekhez. Amióta meg tudom fogalmazni ide vonatkozó véleményemet, csak rossz, hiányos állapotokra emlékszem. S ezek az idő haladtával nemhogy javultak volna, hanem tovább romlottak. Manapság szinte horrortörténeteket tudnak mesélni az emberek kórházi vagy szakorvosi rendelői tapasztalataikról.

Eső után köpönyeg
Fotó: TASR
Illusztráció

Persze tudjuk, nincs elegendő személyzet, kevés az egészségügyi nővér, kevés az orvos. A meglévők pedig alulfizetettek. Nincs elegendő pénz – ez az oka mindennek. Egész rendelőintézeteket bezárás fenyeget, hasonló a sorsuk az egyes vidéki általános orvosi rendelőknek is. Gyakori eset, hogy a nyugdíjba vonuló orvos helyére nem kerül utánpótlás, így az egyes rendelők működése megszűnik. Megoldhatatlannak látszik ez az állapot.

Hajlamos vagyok mindent belátni, a magam igényeit a háttérbe helyezni, és inkább aggodalommal szorítok a köz ügyeinek előrehaladásáért. Igyekszem nem háborogni az egészségügy terén engem ért méltánytalanságok miatt - igen, akad belőlük egy kosárra való -, sőt ismerőseimet is arra intem, amikor az orvosokra vagy nővérekre panaszkodnak, hogy legyenek elnézőbbek, hiszen az ő munkájuk sem sétagalopp.

Ám a minap nem tudtam leplezni felháborodásomat, amikor egy közeli barátnőm ecsetelte, milyen bánásmódban volt része nemrég egy kórházban. Hangsúlyozta, hogy a felületes kezelésnek semmi köze sincs az egészségügy általános nyomorhelyzetéhez. Hanyagságról és nemtörődömségről beszélt.

Barátnőmet jól ismerem, tudom, nem szokott mellébeszélni, de mivel nem a saját bőrömön tapasztaltam az elmondottakat, nem szándékozom itt felsorolni a már-már hihetetlennek tűnő kórházi jeleneteket. De azért elmondanék egy esetet a sajátjaimból.

Szakorvosnál jártam, aki kétféle gyógyszert javasolt a bajomra. Egyenesen a gyógyszertárba mentem tőle, hogy kiváltsam az orvosságot. Ketten álltak előttem. A soron lévő férfi éppen méltatlankodott: a doktor úr más gyógyszerről beszélt neki, mondta is a nevét, sőt állította, hogy már legalább egy éve használja. A patikus azt felelte, hogy az a pajzsmirigy működésének szabályozására való. Pontosan! – diadalmaskodott a beteg. Ezzel szemben a felírt gyógyszer koleszterincsökkentő. Az volt a megoldás, hogy a férfi visszament az orvoshoz, hogy írja át az e-receptet.

Sorra került az előttem álló nő. Egy doboz tablettát kapott. Máris reklamált: három dobozzal írta fel neki a doktornő, mert három hónap múlva kell kontrollra jönnie, s addig szednie kell a gyógyszert. A patikus itt is csak azt tudta javasolni, menjen vissza a rendelőbe. Nekem a kétféle tablettából csak az egyiket írta fel az én orvosom. Megkérdeztem a gyógyszerészt, hogy talán ez a bevett gyakorlat, hogy minden páciens hiányos receptet kap? Szendén mosolygott rám, s csak annyit mondott: előfordul. Nekem sem volt választásom, visszaballagtam a negyedik emeletre, bekopogtam, elmondtam a nővérkének, hogy az egyik gyógyszerem lemaradt az orvosi rendelvényről.

Kedélyesen felelte, hogy csak menjek le a patikába, mire odaérek, már rajta lesz a kért tabletta a kártyámon. Visszamosolyogtam, megköszöntem a gyors intézkedést, és meghallgattam a nővérke hozzáfűzött magyarázatát: Tudja, azért fordulnak elő ilyen tévedések, mert az egészségügy romokban hever.

Nem tudom, mi köze van egymáshoz e két dolognak. De fő, hogy mire leértem a földszintre, valóban megjelent a számítógépben a kibővített rendelvény. S én örültem, hogy a második kísérletre megkaptam a szükséges gyógyszereket. Mert rosszabbul is végződhetett volna, hiszen az egészségügy romokban hever.

Megosztás
Címkék