Az államfő is beszállt a szlovák politikai ringbe?

Még az előző héten történt, hogy Zuzana Čaputová köztársasági elnök az ellenzék vezérével, Peter Pellegrinivel találkozott. Adódik a kérdés, vajon miért volt szükség erre a találkozóra?

Először lássuk az előzményeket. A találkozó előtt egy héttel Čaputová a kormányfővel, Eduard Hegerrel folytatott megbeszélést. Az államfő igyekezett lenyugtatni a kormányon belüli kedélyeket, Eduard Hegert egyúttal megkérte arra, sokkal intenzívebben hangoztassa az oltás szükségességét. A jelek szerint Heger annyira komolyan vette Čaputová kérését, hogy máris az első vonalból hirdeti az oltás kötelezővé tételét bizonyos társadalmi csoportoknak.

Nincs is itt semmi látnivaló, mondhatnánk, hiszen a súlyos járványhelyzetben tényleg minden politikai szereplőt arra kell kérni, hogy a választóik felé az oltás fontosságát kommunikálják. A Hlas-SD elnöke, Peter Pellegrini jelenleg a legerősebb ellenzéki politikus. Nagyon sokan adnak a szavára, és sok választót tud befolyásolni a döntésével.

Az államfő pontosan tudja, az ellenzéki szavazókat csak Pellegrinin keresztül lehet meggyőzni. Ő ugyanis még nem veszítette el józan ítélőképességét, mint más ellenzéki politikusok.

A találkozó óta Pellegrini kommunikációja is inkább az oltás fontosságára irányul, meglepő módon kijelentette, hogy a hatvan év felettiek oltását erősen támogatja. Vajon mi történhetett? Čaputová ennyire tudott hatni a két politikusra?

Egy biztos, az államfő nem nézte tétlenül a pártok kivárását és egymásra mutogatását, és beszállt a politikusok játszmájába. Megteheti? Az érdekesség az, hogy igen, ugyanis nincs definiálva pontosan, hogy az államfő jogkörei meddig érhetnek el. Ha a közéletben nagy a feszültség, akkor az az államfő érezheti úgy, hogy bele kell szólnia a történésekbe.

Az előző köztársasági elnökök ráadásul sokkal jobban beleavatkoztak a szlovákiai politikai játszmákba. Nézzük például Andrej Kiska és Robert Fico esetét, amikor is egymásnak üzengettek, és kölcsönösen rágalmazták a másikat. Fico valósággal belekergette Kiskát a politikai harcokba, hiszen olyan vádakat vágott Kiska fejéhez, amelyet az egykori elnök nem hagyhatott szó nélkül. De vegyük Ivan Gašparovič esetét, aki államfőként többször kijelentette, hogy ő a Smer embere, és azt a politikai közösséget szeretné támogatni.

Vajon Zuzana Čaputová is hasonló politikai játszmák részévé válik? A kérdés amiatt is helyénvaló, mert a kormány érzékelhető tehetetlensége egyre inkább káoszt eredményez.

Minél nagyobb a káosz, annál jobban nő a társadalmi feszültség. Ebben a helyzetben az államfő nem maradhat a háttérben, állást kell foglalnia. És igen, olykor le kell ülni a másik politikai oldal képviselőivel is, ha a helyzet tarthatatlan. Márpedig most van szükség az olyan politikai vezetőkre, akik nem lehetőséget látnak a járványhelyzetben, de felelősséget és problémát, amelyet meg kell oldani.

Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nincsenek kizárva a háttéralkuk sem. Lehet, hogy Grendel Gábor elmélete, miszerint Čaputová és Pellegrini találkozása már a következő időszak új politikai szövetségeit igyekszik megalapozni, csak összeesküvés-elmélet, de akár önbeteljesítő jóslattá is válhat. Látva a kormányon belüli viszonyokat, könnyen előállhat egy olyan helyzet, hogy az ilyen találgatásokat fontolóra veszik az adott felek, mint lehetséges alternatívát. Ijesztő belegondolni, de végül oda jutunk, hogy sokak számára ez lesz az észszerű megoldás.