Augusztus 15., Alaszka
Sejteni lehetett a múlt héten, hogy valami nagyon komolyra készül Washington és Moszkva. Donald Trump megfenyegette Oroszországot a tíznapos ultimátummal és aznap kürtölte világgá a hírt a török államfő, hogy a tárgyalódelegációk befejezték az egyeztetést, aláírásra kész a fegyvernyugvásról szóló megállapodás. Witkoff különmegbízott Moszkvába utazott, a belengetett amerikai szankciók elmaradtak, lett azonban egy nagy bejelentés, nevezetesen, hogy tárgyalóasztalhoz ül az amerikai és az orosz elnök Alaszkában. Trump valamiért nagyon nem akarja szankcionálni Moszkvát, helyette az orosz LNG-t vásárló Indiát bünteti. De gyengének sem akar látszani, ugyanakkor előrelépést akar az orosz–ukrán háborúban, tűzszünetet akar, amely elvezet a tartós békéhez és a Nobel-békedíjhoz.
Továbbra is meggyőződésem, hogy Erdogan elnök nem mondta volna, hogy aláírásra kész a megállapodás, ha nem mondhatta volna. És abban is biztosak lehetünk, hogy a dokumentum teljes feltételrendszerét ismeri Donald Trump és Vlagyimir Putyin is. Nélkülük egy betűt sem írtak le a delegációk, ebben is biztosak lehetünk. De akkor miről akarnak egyeztetni a távoli Alaszkában?
Az oroszok feltételeit pontosan ismeri Kijev is, és Volodimir Zelenszkij elnök kategorikusan visszautasította, hogy területeket adjon át az agresszornak, olyanokat is, amelyeket még meg sem szállt az orosz hadsereg. És közeledve az elnöki találkozó időpontjához, Donald Trump elég félreérthetetlenül fogalmazott, amikor azt mondta „bizonyos értelemben feldarabolhatják Ukrajnát”.
A kérdés továbbra is az, ami már korábban is megfogalmazódott: hol vannak ebben a béketeremtő folyamatban az ukránok és Európa? Senki, még az amerikai elnök sem gondolhatja, hogy dönthet az ukránok sorsáról nélkülük. Az oroszok persze azt gondolják, hogy igen, ezt bizonyították az invázióval. Európa pedig azért nem maradhat ki, mert Ukrajna itt van Európában, és az Unió tagja kíván lenni.
És – tegyük hozzá – nagyon nagy a felelőssége abban, hogy Ukrajna belement, sőt belelovalta magát ebbe a hosszú háborúba. A józanságot mellőzve, még a háború elején elküldte követét, Boris Johnson brit kormányfőt Kijevbe, ígért fűt-fát, nehogy Ukrajna letegye a fegyvert és megegyezzen az oroszokkal.
Szóval, egyáltalán nem lehetünk abban biztosak, hogy az alaszkai találkozó Ukrajnáról szól. Ha csak ketten ülnek majd a tárgyalóasztalnál, akkor feltehetően az északi területek stratégiai kérdései, a kínai és az erősödő orosz–indiai kapcsolat kerülhetnek napirendre. Persze Ukrajna sorsa is benne lehet az alkuban.
Na, és miért éppen Alaszka? – jut eszünkbe a tévésorozat címe. Például azért, mert Alaszka révén az Amerikai Egyesült Államok sarkvidéki ország, és emlékezzünk csak vissza, mit is mondott idén év elején az amerikai elnök: gazdasági és biztonságpolitikai érdeke az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy növelje a befolyását északon.
Sokkal érthetőbben fogalmazott Amanda Lynch, a Brown Egyetem földtudományi professzora: „Az Északi-sarkvidék szempontjából Grönland a mi szemünk mindenre, ami történik, beleértve az északi tengeri útvonalat is, amelyet Oroszország ellenőriz”. És, lássuk be, Oroszország ebben a helyzetben nagyon sokat kérhet az Egyesült Államoktól. Na, és a dánok? És az Európai Unió? Őket megkérdezik majd?
Megjelent a Magyar7 2025/32.számában.
