Árva ajándék
Ha múlt karácsonyok szelleme engem is meglátogatna, mint Ebenezer Scrooge-ot, azt remélném, hogy 20 évvel korábbra repít vissza, hogy egy soha át nem adott ajándékkal lepjem meg nagymamámat.
A nagymamámat, aki látogatóba ment az adventi időszakban a messze élő harmadik gyermekéhez, hogy ott töltse életében először az ünnepeket.
Emlékszem, vasárnapi nap volt, ott voltunk mind, mert az utolsó pillanatig nem hittük, hogy valóban elmegy, pont Ő, aki szinte a falut sem hagyta el egész életében. Megbeszéltük, hogy István napra ott leszünk, hiszen nincs karácsony nélküle.
Három nap múlva a tanóráról hívott ki édesanyám, hogy elmondja, a karácsony már Márinagyi nélkül lesz. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan érzésekkel kellett küzdenem. A születésnapja előtti napokban, a karácsony előtti napokban, messze tőlünk, azoktól, akik naponta látogatták, kegyetlen hirtelenséggel jött el érte a halál.
Pár nappal később már a karácsonyi műsorra készülődtünk. A fellépés előtt a temetőben álltam. Ott búcsúztam el életemben először egy közeli szerettemtől. Nem sokkal később színpadra kellett állnom, ahol senki nem láthatta, de mindenki sejthette, hogy a mosolyom, a várakozásom, az áhítatom a legkevésbé sem őszinte. A kifele sugárzott mosoly és öröm mögött igazából mérhetetlen fájdalom és értetlenség rejtőzött.
A karácsony narancs illata pillanatok alatt tömjénszaggá változott, és nem láttuk a csillogó díszeket, csupán a feketére festett napokat.
Tíz évesen igazán nem készültem nagy ajándékkal, de ma már tudom, az ajándék értéke nem egyenesen arányos az árával. Tíz évesen, gyermeki lelkem csalódott volt amiatt is, hogy nem kapja meg a neki szánt meglepetést. Évekkel később viszont kamatostul kaptam meg, a leggyönyörűbb formában. Ha belenézek a lányom tengerkék szemébe, megfürödhetek nagymamám tekintetében, a családban ugyanis az én ágamon mindenki barna szemű. Ha megsimítom hófehér bőrét és göndör fürtjeit, megint csak eszembe juthat a nagyi. A nagy szájáról meg már ne is beszéljünk.
Az ő ajándékát soha nem tudtam volna überelni, három év múlva pedig a nagypapám is küldött valakit onnan fentről, aki legalább annyi törődést igényel, mint ő. Közhely vagy sem, a legnagyobb ajándék mindig az, ha a szeretteidet magad mellett tudhatod. A karácsony bennünk él, decemberben pedig olyan nagy lángon kell, hogy égjen, hogy az egész évre kifűtse szíveinket.
