2022. június 23., 18:17

Apám hathárma

Marseille-ben 1969-ben a csehszlovákoktól kiosztott megalázó vereség után szokta volt mondogatni apám (nem csak ő), hogy az ott játszó magyar focistákat az aranycsapat tagjai pocakosan, befröccsözve is simán lemosnák a pályáról, amennyiben összeengednék őket. 

6:3

Bezzeg Puskásék! Még a napokban elhunyt, legolvasottabb magyar író, Moldova György is megírta anno a Puskás-ügyet. Persze, egész biztos nem nyertek volna egy ilyen sörmeccsen az ötvenhármas pocakosok, hiszen Mészölyék is tudtak azért valamit, meg aztán a felgyorsult játék, valamint a húszéves korkülönbség… Csak annyi történt Marseille-ben, hogy nem jött ki a lépés (azóta hányszor nem!), jöttek a csehszlovákok nagyon, fűtötte őket a visszavágó 1968 augusztusáért.  

Csakhogy az évszázad meccsének, a londoni 6:3-nak olyan nimbusza volt akkor, majdnem húsz év elteltével is, hogy az aranycsapatban hitt az egész Felvidék. Pedig 1953-ban élő közvetítés csak a rádióban volt, a készülékek előtt guggolt, szurkolt, ugrált eszeveszetten kétharmad Magyarország a kint rekedt nemzetrészekkel együtt.

A kétharmadosok leszármazottjainak 2010 óta már nem kell összegörnyedve guggolni, többször is kiegyenesedhettek az országgyűlési választásokat követően, a Felvidéken is... A londoni világraszóló győzelemmel 1953-ban megmutattuk a világnak, hogy vagyunk valakik, legalább a sportban nagyhatalom, nem csak egy lenézett, lesajnált kommunista ország. Rákosinak pedig azt, hogy sokkal inkább vagyunk magyarok, mint internacionalisták. Ne keverjük a sportot a politikába, de ez a dicső győzelem volt talán az első lépés 1956. október 23. irányába. 

Most ezek a mai focisták a fölényes angliai győzelemmel mintha a múltba kergették volna, ellopták volna apám és mindenki hathármát. Nemcsak azért, mert a wolverhamptoni 0:4 eggyel több, mint a londoni 6:3, hanem azért is, mert egy olyan világban született, ahol a meccs előtt szétfütyülték az angolok a magyar himnuszt, és azt üvöltötték a gentlemenek, hogy a magyarok rasszista rohadékok: „tudjuk, kik vagytok, rasszista rohadékok (You racist bastards, we know what you are...).

Pedig előtte egy héttel a Puskás Arénában a 30 ezer gyerek csöndben hallgatta végig az angol himnuszt, és azt se üvöltötték, hogy „tudjuk, kik vagytok, hülye bohócok”, amikor az angolok letérdeltek az odavágó mérkőzésen, amelyet „csak” 1:0-ra nyertünk meg. Természetesen abban szinte biztosak lehetünk, hogy ennek az esetnek semmiféle következménye nem lesz, mintha meg sem hallották volna a bekiabálásokat az UEFA illetékesei. Ha ilyesmi nálunk történik, nemcsak a stadiont, hanem még a gyerekeket is becsukják, kötelezettségszegési eljárást indítanának még a jegyszedők ellen is. Állítólag Wolverhamptonban a meccs előtt, után és alatt tilos volt a magyar szurkolóknak az angol kocsmákban szeszes italt felszolgálni. Elkérték tőlük az útleveleket, állítólag egy-két lojális hazai szesztestvérnek kellett őket kisegíteni. A magyarok nyilaitól (söröskancsóitól) ments meg, uram, minket! – zengett az angol média. Megalázó, mint ahogy az Európa Unióban a folytonos magyar boszorkányüldözés is az. 

Ne bosszankodj, apám ott fent, magyarázd el Puskáséknak is, hogy nincs ellopva az a hathárom, csak a nullnégy egy frissebb élmény, és most egy kicsit újra helyretette a világot, mint annak idején a londoni meccs is. Megmutatták a „rohadékok”, hogy senkinek se száll inába a bátorsága, ha kifut a gyepre a labdarúgás kitalálói ellen.

A himnuszunkat pedig nem hagyjuk meggyalázni! A kifütyülése csak arra volt jó, hogy még jobban felpaprikázza a magyarokat és elszégyellje magát Callum Styles, a csapat magyar felmenőkkel rendelkező angolja. Ezen a Nemzetek Ligája meccsen és az eddigiek során mindegyiken megmutatta magát a magyar nemzet. Ne bántsd tehát a magyart, mert ha felbőszül, ilyen csodákra képes. 

Olajembargó, gázembargó, fociembargó, minden embargó és magyar vétó. Teher alatt nő a pálma, embargó és vétó alatt erősödik egy nemzet. Ha elzáródik egy gázcsap, kinyílik egy másik! Napnyugati foci, napkeleti győzelem! Nyugati gőg, keleti alázat és elszántság. Erre még unokáink is emlékezni fognak! Úgy, ahogy mi a 6:3-ra, az „Tutti”!     

 

 

Megosztás
Címkék