Apadás
Nem hiszek a szememnek. Eltűnt a határból a kanális. Csak vékonyan folydogál a víz a mederben, már a duzzasztott zsilipen sem folyik át. Az egyik hordalékban elpusztult hód vagy hódpatkány tetemét fedezem fel. Halódik ez a mindig élettel teli vízforrás. A szívem elfacsarodik… Mi tagadás, ilyen alacsony vízállásra én nem is emlékszem. Szeptemberben majdnem túlcsordult, most meg szinte száraz lábbal is átgázolhatok rajta.
Szinte semennyi csapadék sem hullt télen. Ezt tükrözi most a kanális is. A hegyekből az olvadás nem sok vizet hoz idén a nagy Dunába és annak ágaiba, mert ott is kevesebb hó hullt a szokásosnál. Úgy kellene nekünk most az eső, mint a mennyei manna! Ha tavasszal elmarad az áztató, több napos csapadék, az baljós jel. Az állat- és növényvilág megszenvedi, a terméshozam jelentősen csökken. Azt ígérik, megerednek az ég csatornái, de túl sok csapadékkal nem kecsegtetnek.
Drámaként adja hírül a bulvárlap, hogy meghalt egy ismert személyiség. Nem celeb, talán ezért nem használták a tragédia, gyász kifejezéseket vagy a nagy veszteség szókapcsolatot. Bezzeg, ha valamelyik valóságshow szereplőjének a házi kedvence szenderedik át a túlvilágra, akkor kattintásvadászként nagy tragédiaként közlik a hírt. Tragédia mind a kettő. De mégiscsak van némi különbség abban, ha ismert ember távozik, vagy pedig egy házikedvenc. Persze megértem az állatbarátokat is, hiszen tudom, mennyire lehet szeretni egy kutyát vagy törpenyulat. Egyik ismerősöm nemrég arra figyelmeztetett, hogy a kutya és macska nem aki, vagyis nem személy, hanem ami, vagyis élőlény… Ha valami drámai, az még jóra fordulhat, annak még happy end lehet a vége… Legalábbis valamikor mintha így tanultuk volna. A halál nem dráma, hanem kőkemény tragédia. Azoknak, akik elvesztik szerettüket.
