2021. augusztus 6., 12:00

Amikor a Nagytestvér segít a szándékok feltárásában

Engem is megdöbbentett Ivan Korčok, szlovák(?) külügyminiszter szerdai Facebook-bejegyzése, amelyben megpróbálta kioktatni Kövér Lászlót somorjai beszéde kapcsán. Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Mindenesetre a bicska kinyílott a zsebemben. Azon melegében sem tudtam értelmezni a dolgot, és józan magyarázatot a mai napig sem találok a külügyminiszter viselkedésére. Arra a külügyminiszterére, akit profi diplomatának tartanak, aki még a kötőszavait is mérlegre szokta tenni.

Persze ilyenkor az ember megcsóválja a fejét, esetleg káromkodik egyet, mondva, no, ebből sem lesz szlovák–magyar megbékélés, és további hasonló, majd megpróbál napirendre térni mások hülyeségei felett.

Esetleg még egyszer meghallgatja Kövér László rövid beszédét, és megpróbálja megkeresni azokat a szavakat, félmondatokat, amelyek kiverhették szlovák barátainknál a biztosítékot.

Kétszer is megtettem, de nem találtam ilyet. Sőt. Igen, felemlítette a Szlovákiából kitelepített magyarok ellen elkövetett bűnöket, de rögtön kinyújtotta a kezét a magyar országgyűlés elnöke, megbékélést kínálva, ahogyan a szerbekkel sikerült. Ez volna a súlyos beavatkozás, ez volna a tiszteletlenség jele?

Szóval furcsa az egész, de még furcsább, ami velem aznap történt. Mert a történetnek ezzel nem lett vége. A gondolataimban a fordulatot a Nagytestvér, a mi kedves Facebookunk hozta. A sors akaratából nekem jutott a tisztesség, hogy neves külügyminiszterünk szavait lefordítsam, és portálunkon közzé tegyem. Tehát, hogy biztos lehessek a fordítás helyességében túl sokszor kattinthattam rá kedvenc fordító programomban a respekt szóra, ami mindannyiszor a tiszteletet dobta ki.

Csak ennek tudom be, hogy a szolgálat utáni közösségi oldalon való barangolásomkor kidobta nekem a Nagytestvér Szijjártó Péter bejegyzését. Ebben az aznap győzedelmeskedő vízilabdacsapatunk kapusa, Nagy Viktor mondott néhány keresetlen szót a győzelemről, az egy irányba való húzásról, arról, hogy a közös célok elérésében a csapat egyes elemei mennyire tudják erősíteni egymást. Ez sem volt rossz bejegyzés, megdobogtatta az ember szívét. A furcsaság ezután jött, ugyanis a Nagytestvér algoritmusa rögtön kidobta számomra az örökösen mozgásban lévő magyar külügyminiszter jóval régebbi, június 10-én keltezett bejegyzését, amelyben Barack Obama volt amerikai elnök beszólására reagál.

A CNN-nek adott interjújában Barack Obama arra figyelmeztetett, hogy a demokrácia milyen gyorsan válhat autoriter rendszerré, s példaként Lengyelországot és Magyarországot hozva fel.

„Az antidemokratikus Amerika nem egy csapásra fog létrejönni, hanem lépésenként. Ha megnézzük, mi történik olyan helyeken, mint Magyarország és Lengyelország, amelyek nyilvánvalóan nem ugyanazokkal a demokratikus hagyományokkal rendelkeztek, mint mi, hisz azok nem voltak annyira mélyen gyökerezőek, mint nálunk. Pedig nemrég, 10 évvel ezelőtt, demokratikus államok voltak, és most lényegében tekintélyelvűvé váltak” – mondta Obama a CNN baloldali hírállomás interjújában.

Erre így reagál Szijjártó:

„Azt kell mondanom, hogy sajnos ebből az interjúrészletből pontosan ez a tisztelet, ami hiányzik. Azt gondolom, ha nem tudjuk a kölcsönös tisztelet talajára visszavinni a nemzetközi politikát, akkor nem biztos, hogy túlságosan szép korszak köszönt majd a világra”.

https://www.facebook.com/szijjarto.peter.official/posts/344824337010123

Az a gondolat bontakozott ki bennem, hogy a magyar külügyminiszter egy hónapja párszor használta a tisztelet elvárását a magyar demokrácia amerikai bírálata kapcsán - gondolom kiakasztva ezzel Obamáékat. Most pedig mintha Korčok másolná le  Szijjártó szóhasználatát, stílusát a szlovák emlékezetpolitika megvédésére.

Persze ez csak egy történet, amit velem a Nagytestvér elkövetett, de bennem azt az érzést keltette (főleg mert Kövér beszédében nem találtam semmi kivetnivalót), hogy nem véletlenül történt ez a démarche, és nem véletlenül hangzott el Korčok szájából sem oly sokszor a tisztelet kifejezés.

Tudva, hogy a szlovák külügyminiszter mennyire beágyazott a globalista körökben, elég nyilvánvalónak tűnt számomra, hogy a gazdik megrendelésére cselekszik.

Mintha mindegy lett volna, hogy mire is reagál a szlovák külügyminiszter,  csak próbálja hasonló módon lealázni a magyarokat, mint ahogy tette Szijjártó az amerikai elnökkel. Tegyük hozzá, Korčoknak ez nem sikerült.

A történet egyik legszomorúbb tanulsága, hogy újra bebizonyosodott: a szlovák politikus, legyen nemzeti vagy liberális, amikor a szlovákság érdekeiről van szó, nem tud felülemelkedni a saját nacionalizmusán. Pedig volna min. Volna mivel elszámolni az elmúlt száz év történelméből.

Az 1918 utáni több százezer magyar kiűzését még rá lehet kenni a cseh légiósokra, de a Tisóék által elhurcolt zsidókkal már nektek kell elszámolni, kedves szlovák barátaink, főleg úgy, hogy még fizettetek is a deportálásukért. Az 1945 utáni lágerek gyilkosságait, a kitelepítéseket pedig tapasztaltuk, miként kezeltétek.

Nem a bűnösök padján akarunk titeket látni, csak azt szeretnénk, ha lenne bennetek némi önreflexió, és szembe tudnátok nézni a hibáitokkal.

Mindenki tudja, hogy ezeket a bűnöket elkövettétek, de ezekkel szembe kell nézni, és nem lehet struccként a homokba dugni a fejet és nem beszélni róla.

Nem tudom, hogyan lehet erről a szlovákságot meggyőzni, nem is az én feladatom. Egyben viszont biztos vagyok: számunkra létkérdés, hogy Kövér László beszédét tisztességesen lefordítsuk szlovákra, és megmutassuk a szlovák népnek, hogy mire is reagált oly vehemensen Ivan Korčok, a globalizmus jeles bajnoka.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék