Amikor a minimálbérek az égbe szöknek
Ursula von der Leyen német kereszténydemokrata politikusnak, az Európai Bizottság új elnökének egyik fontos célkitűzése, hogy egységes európai minimálbérek legyenek minden uniós tagországban. Az elhangzott ígéretek közül az európai átlagemberek számára ez talán a legfontosabb!
Erről részleteket egyelőre nem árult el, így nem lehet tudni, mennyi lenne nagyságrendileg a kívánatos minimálbér. Előfordulhat az is, hogy nem is egy egységes összegre gondolt von der Leyen, sokkal inkább azt szeretné elérni, hogy minden tagállamnak legyen hivatalos minimálbére, jelenleg ugyanis ez még nem általános. Viszont amennyiben egységes összegre gondolt, az egyrészt keresztbe tehet néhány később csatlakozott európai ország gazdaságának, másrészt megszívnák nagyon a fejlettebb nyugat-európai országokban minibálbéren „tengődő” emberek is. A legmagasabb minimálbér az EU-tagállamokban Luxemburgban van, 2071,10 euró, megelőzve ezzel Írországot és Hollandiát, ahol csak alig 1600 euró felletti minibálbéreket kapnak a rászorulók. A legalacsonyabb 2019-es adatok szerint Bulgáriában a minibálbér 286,33 euró. Szlovákiában 520 euró, Magyarország ebben a ranglista vége fele kullog, hátulról a negyedik 464,20 euróval. A legmagasabb és a legalacsonyabb bruttó minimálbér között a különbség tehát 1784,77 euró!
Ennek alapján egyáltalán nem lenne meglepő a bolgár, szlovák vagy magyar munkavállalók öröme, amennyiben európai jogszabállyá nőné ki magát von der Leyen elképzelése az egységes minimálbért illetően. Sokan szeretnének majd „csak” minimálbért kapni ezekben az országokban - mondjuk egy jelenlegi fránya tanári fizetés helyett. Az is előfordulhat, hogy az állásinterjúkra jelentkezők arra a beugrató kérdésre (mert ha keveset mond, az a baj, hogy nem becsüli többre magát, ha sokat mond, az se jó, mert túl igényes), hogy mennyi fizetéssel lenne elégedett, sokan csak azt válaszolnák szerényen, hogy nekik elég a minimálbér. Elképzelhető viszont a luxemburgi, ír vagy holland munkavállalói elkeseredés is, ha az ő jelenlegi minimálbérüket esetleg a bolgárokéhoz közelítik, úgy általánosítják az egész öreg kontinensen.
Viszont nálunk sem lesz teljesen felhőtlen a boldogság, mert az ilyen arányú minimálbéremelés nagy áremelést vonzana maga után. Ezt viszont elsősorban a nyugdíjasok sínylenék meg, mert az államnak a minimálbéremelés után nem maradna forrása a nyugdíjak valorizálására az amúgy is elöregedett társadalmunkban.
A másik kedvezőtlen következménye a drasztikus minimálbéremelésnek a munkavállalók tömeges elbocsájtása lehet, mert olyan magas minimálbérek mellett a munkaadó képtelen lesz annyi embert foglalkoztatni, mint jelenleg. Akkor pedig már az állam sem tud dicsekedni azzal, mint most teszi, hogy nagyon közelítünk a teljes foglalkoztatottság felé, vagy legalábbis jó úton haladunk annak irányába.
Megjegyzendő, hogy szinte túl is szárnyaljuk már azzal, hogy egy embernek több munkája, munkahelye is van, mert a megélhetés mellett álmodozni is szeretne például saját személygépkocsi- vagy saját lakásügyben. Így lesz például tájainkon a délelőtti tanáremberből délután egy másik iskolában vagy óvodában takarító, este jógaoktató, privát nyelvtanár vagy edző, a nyáron pedig sütögetheti pecsenyéjét, lángosát valamelyik strand büféjében. Szeptemberben aztán szellemileg ugyan megpihenve, feltöltődve fokhagymaillattal, de remegő kezekkel és lábakkal áll újra a katedra mögé.
Vagyis egy ördögi körben vagyunk! A minimálbéremeléssel emelkednek az árak, növekszik a munkanélküliség is, a nyugdíjak vásárlóértéke pedig rohamosan csökkenhet. Ha viszont nem emelkednek a bérek, álmodozni se lehet!
