2021. január 13., 18:38

Amikor a felszín fecseg…

Az MKP elnökségének határozata értelmében Forró Krisztián pártelnök további egyeztetésre felszólító levelet küldött az Összefogásnak és a Most-Hídnak. Kérte őket, hogy folytassák a decemberben megszakadt tárgyalásokat az egységes magyar párt kialakítása érdekében.

Ez a politikai lépés újra beindította a közösségi háló felhasználóinak hangosabb részét. A bejegyzések a sokadszor felmelegített bablevestől egészen a párt (MKP) elhagyásáig terjedtek: elegem van belőletek, úgyis legutóbb már Matovičékra szavaztam, és fogok a jövőben is.

Csak halkan kérdezzük, megérte? Még az MKP egyik helyi elnöke is ehhez hasonló bejegyzést tett, amit azzal indokolt, hogy azért szándékozik elhagyni pártját, mert azok ott fent összeálltak az árulókkal. Hozzátette, hogy reméli, így soha nem jutnak be sehova se! Jellemző felvidéki magyar gondolkodás: vesszen a szomszéd tehene is!

Miért is?

Inkább végleg lemondunk a parlamenti képviseletről, de nem állunk össze azokkal, akik egyszer elhagytak minket? Ez a híres felvidéki magyar büszkeség? Inkább választunk helyette győztesnek tűnő szlovák pártot? Melyiket? A tesztelős szerencsétlenkedőt és képmutatót, az egyre bizonyítottan maffiózót, a magyarfalót, esetleg a progresszív megtévesztőt?

Vagy inkább fogunk lehajtott fejjel járni az egész hátralevő életünkben, amíg csak nem asszimilálódunk be a többségbe? És gyermekeink, unokáink magyar jövőképe? Jó nekünk az egyik oldalon a meghunyászkodás és a beletörődés, a másikon pedig az irigykedés, könyökölés és az egyesülést fékező árnyékjáték az arányokkal, a kicsinyes számháború magunkkal és a közvéleménykutatók adataival? 

Vajon képesek és eléggé elszántak vagyunk-e arra, hogy összefogjunk, kiegyenesedjünk, mint az erdélyi magyarok, akiknek a pártjai és politikusai sem tartanak hetente mosolypiknikeket, de magmaradásuk érdekében félretették a különbözőségeket, ellentéteket, és egységesen léptek fel?

Okuljunk ebből, és tartozzunk mi is egy olyan nemzetrészhez, amelynek mindenhol van képviselete, az európai és a szlovák parlamentben is, amely nem fog jövőre meggyengülni a megyei és helyi önkormányzatokban sem! Akkor fog csak komoly partnerként kezelni minket újra a többség, ha megmutatjuk, képesek vagyunk összezárni sorainkat és teljes összefogással eredményesek leszünk a politikában.

Az összefogást, ami eddig nem volt teljes, jelenleg már meghaladta a kor, bizonytalan kimenetelével tisztában vagyunk, nekünk most már, ha akarjuk, ha nem, egy egységes magyar pártra van szükségünk, különben pofára esünk, és egy-két évtizeden belül elveszünk mind egy szálig! Ezért nem kellene megkérdőjelezni, aláásni az erre irányuló igyekezetet holmi önmutogató bejegyzésekkel, a kákán is csomót kereső erőfitogtatással, összefogásnak álcázott kenyértörési kísérlettel.

De miért hallgat a többség? Miért nem emelik fel a hangjukat a közösségi hálón azok is, akik eddig az egység hiánya miatt voltak csalódottak? Ez most az ő felelősségük is, hogy legyen minél hamarabb egy erős, egységes magyar párt, Dél-Szlovákiát felemelni szándékozó programmal!

Aztán majd, ha parlamenti választásokra kerül sor, - látván az események alakulását, lehet, hogy sokkal hamarabb, mint gondolnánk, - karikázhat mindenki kedvére a közös listán: adjon bizalmat a számára hiteles jelölteknek, és mellőzze a kevésbé azokat. Aztán majd csak egyszer letisztulnak a dolgok!