Ami késik, múlik?
Minél jobban közeledik a párizsi nyári olimpiai játékok megnyitó ünnepségének július 26-ai időpontja, annál gyakrabban jut eszembe, hogyan lopták el a 2024-es olimpiát Budapesttől. A komoly francia kapcsolatokkal rendelkező Momentum 2017-ben, még mozgalomként aláírásgyűjtésével megfúrta a budapesti olimpiai pályázatot, s ezzel lépett be a magyar politikai életbe. Vagyis a sportot politikai célra használta fel, a NOlimpia-kampány után rögtön megalakult a Momentum párt.
Akkoriban jómagam is gyakran szemtanúja voltam, ahogy sportellenes momentumos aktivisták gyűjtik az aluljárókban az aláírásokat. Engem is megszólítottak a Keleti pályaudvarnál, szinte üldözőbe vettek az aktivistáik. Keresetlen szavakkal küldtem el őket Párizsba, melegebb éghajlatra... Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a mozgalom akkori arca, alapítója, Fekete-Győr András egy időben Franciaországban élt, tanult és dolgozott, a párt vezetőit pedig a sikeres NOlimpia-kampány után feltételezhetően jutalmul, érdemeik elismeréseként meghívták Párizsba Emmanuel Macron pártjának, az En Marche-nak a székházavatójára.
A Momentum egykori elnökét azóta másodfokon egy év börtönbüntetésre ítélték, miután bűnösnek találták hivatalos személy elleni erőszakban. Az ítélet példátlan egy képviselővel szemben, Fekete-Győr azonban még nem mondott le parlamenti mandátumáról. A dollárbaloldalon úgy tűnik, nincs következménye semminek, még egy elítélt bűnöző is maradhat parlamenti képviselő.
De visszatérve az olimpiához, a lakosság többsége, a határon túli magyarsággal egyetemben, vágyott egy hazai rendezésű nyári olimpiára! Magyarországon 18,276 az egymillió főre jutó olimpiai aranyérmek száma, amivel elsők vagyunk a világon. A NOB szerint a magyarok a nyári és téli olimpiákon 183 aranyat, 156 ezüstöt és 156 bronzérmet nyertek. Magyarország nem Budapest, és Budapest pedig nem Magyarország!
Budapesti barátaim liberális része máig is fontosabbnak tartja a világbajnokságokat az olimpiánál. Sőt feleslegesnek is tartják az olimpiai megmérettetést. Például a labdarúgásban sokkal nagyobb jelentősége van a világbajnoki győzelemnek, az egyéni sportok többségében pedig az olimpiai aranynak! Úszásban vagy atlétikában egy bármilyen versenyen elért világcsúcs fontosabb az olimpiai csúcsnál. A világcsúcsokat számontartják, az olimpiai csúcsok pedig gyorsan a feledésbe merülnek.
Eközben a másik oldalon a világ- és Európa-bajnokságokat degradálja, hogy több sportágban, főleg csapatversenyekben csupán olimpiai osztályozóként tekintenek rájuk. Merem állítani, hogy a magyar férfivízilabda-válogatott sem könnyelműsködte volna el a dohai világbajnokságon a franciák elleni meccset az elődöntőbe jutásért, ha 2023-ban Fukuokában a világbajnoki győzelmével nem szerzett volna már olimpiai kvótát. Az amatörizmus és profizmus szembeállítása sokáig nem kedvezett az olimpiai aranyérem kedvező megítélésének.
A profi sportolóknak nem tették lehetővé az indulást az olimpiai játékokon, ami állítólagos amatőr státuszuk miatt a szocialista tábor álprofi sportolóinak kedvezett.
Balczó András öttusa olimpiai bajnokunk még lovon se lett volna képes naponta időben átérni a lovardából a lőtérre vagy az uszodába, ha közben meg kellett volna állnia az irodájában is.
Az olimpiák viszont felejthetetlen népünnepélyek, rendezésük lázba hozza az adott országot, a játékok alatt pedig a rendező országra figyel az egész világ. A közelmúlt sikeres, magyarországi rendezésű vizes és atlétikai világbajnokságainak tükrében a budapesti nyári olimpiai játékok sikere is adott volt. Ami késik, múlik?
Megjelent a Magyar7 2024/8. számában.
