Állítsátok meg őket!

Jaroslav Naď és Eduard Heger (a bukott kormány ideiglenesen megbízott miniszterelnöke) pénteken Ukrajnában járt, ahol több kérdésről tárgyalt az ukrán vezetéssel. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: egy leváltott, az előrehozott választásokig megbízott kormányról van szó, amelynek annyi a jogköre, hogy alapvető funkcióit tekintve valahogy működjön ez a jobb sorsra érdemes ország, amíg nem lesz hivatalos, parlamenti választások után felálló, legitim kormánya.

És ez a két ember úgy tárgyal az ukrán vezetéssel, mintha legalábbis egy közös unió vagy katonai szövetség tagjai lennénk!

Meghányják-vetik a nyári ukrán ellentámadás (offenzíva) lehetőségét, kitérve az időjárás viszontagságaira, együtt tervezgetik, milyen lőszereket tudnának az ukránok Szlovákiával közösen gyártani, az összes NATO-tagországot túllihegve milyen fegyvernemeket sikerült eddig átadni és mit lehetne még küldeni ebbe a véres háborúba, akár annak kockázatával is, hogy Szlovákia védtelen marad. Jaroslav Naď azt is elgügyögi: reméli, hogy a legközelebbi hónapok döntő jelentőségűek lesznek az ukrajnai háború alakulásában. És azt is reméli ez a nagyon egyszerű ember, hogy nyáron jó hírek érkeznek az ukrajnai frontról.

Olykor már azt hiszem, álmodom, s hogy jó lenne ebből a rémálomból felébredni. Vagy lemaradtunk volna valamiről?

Lehet, hogy ezek titokban hadat üzentek az Orosz Föderációnak? Lehet, hogy többen is hadat üzentek, és a bukott szlovák kormány az első helyre próbál odatolakodni, a ki ad többet, ki ad gyorsabban versenyben? A hírügynökséget idézve: „Ukrajna az év végéig 50 vadászgépet kaphat. Ezek az országok saját haderejükben F–35-ös gépekkel helyettesítik az átadott technikát. Ezzel párhuzamosan zajlik az ukrán pilóták kiképzése F–16-os vadászgépekre. A kiképzés alatt az ukránok kiderítik, mennyire gyorsan tudnak alkalmazkodni a korábban MIG–29-es pilóták az F–16-osokra. Amennyiben viszonylag gyorsan sikerül, az F–16-osok és F–18-asok is gyorsabban érkezhetnek meg. Ez még az ősszel vagy a tél elején megtörténhet.” Isten bizony, olybá tűnik, mintha magát az ukrán hadügyminisztert vagy a hadsereg főparancsnokát hallgatná az ember. A szlovák politikában utoljára talán Vladimír Mečiar volt képes ennyi szamárságot egybefüggően ledarálni anélkül, hogy levegőt vett volna.

Jaroslav Naď bukott miniszter (és főnöke, az ugyancsak bukott miniszterelnök) csak azt az apróságot felejti el, hogy ez a háború nem egy internetről gyerekek vagy éretlen felnőttek által letölthető ártalmatlan applikáció, olyan számítógépes játék, amelyben következmények nélkül nyomogathatjuk a gombokat vagy rángathatjuk a joystickot. (Csak a jólneveltség tart vissza a tanácstól, mit rángassanak inkább.)

Ezekhez is szól Clare Daly, az Európai Parlament ír nemzetiségű képviselője, aki nyíltan ki meri mondani, amit gondol, és az érzelmeit sem rejti véka alá. Hús-vér asszony a sok jólfésült és -vasalt, a kamerák és fényképezőgépek előtt bamba vigyorral pózoló, a szavazógépet kiszolgáló lelkiismeretlen, akarat nélküli figurák között, akik sokezer eurós tiszteletdíjukra azzal is rászolgálnak, hogy nyíltan uszítanak a háború folytatásáért. Hozzájuk szólt a minap Clare Daly, de szólhatott volna Hegerhez és Naďhoz is.

„Hallgatom a szurkolást itt bent, biztonságban, többezer kilométerre a frontvonaltól… Érdemes lenne felhívni a figyelmüket arra, amit az egyszerű ukránok megélnek. A The Economist szerint az egész országban kényszersorozás van, a tapasztalat és kiképzés nélküli mozgósítottakat a frontra küldik. Ezt egy brit miniszter az első világháború veszteségeihez hasonlította. A veszteségek mértéke titkos, de becslések szerint körülbelül 120 000 lehet. A zászlóaljparancsnokok a Washington Postnak azt mondják, hogy az újoncok fejvesztve menekülnek az állásaikból. Politikai jelentések szerint tömegesen számolnak le a dezertőrökkel. Ezek emberi lények, és ez az empátia szégyenteljes hiánya a hétköznapi emberekkel szemben itt, ebben a háborús retorikában! Itt a vita arról szól, hogy a háború fenntartásához szükséges fegyvereket tovább kell szállítani. Ukrajna egy generációnyi férfit éget el, fiakat, férjeket, testvéreket, akiket soha nem lehet pótolni! Ez nem mehet így a végtelenségig! És ti, beteges háborús tábornokok, akik itt ültök, ezeket az embereket a halálba akarjátok küldeni! Rosszul vagyok tőletek!”

Tegyük még hozzá azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy Szlovákia lakosságának többsége egészen mást gondol a békéről, mint a háborús uszítóknak ezek a bábjai, akik ugyanabban a horrorisztikus darabban vállaltak epizódszerepet, amelyben az ukrán színész főszerepet. Ki állítja meg a Heger- és Naď-féléket? Mi mindent követhetnek el még szeptember végéig?