Aljas és arctalan
Hiába is fordítjuk félre a fejünket, fogjuk be az orrunkat, látni kell, hogyan ájul bele a nyugati világ a háttérhatalom által eléje tolt renyhe kloakába, és hogyan válik valóra az orwelli jóslat.
Április 4-én derült égből villámcsapásként érte médiacsaládunkat az az aljas és indokolatlan döntés, amellyel a Facebook letiltotta weboldalunk, a Ma7.sk elérhetőségét. Ok és indok nélkül. Csak úgy.
Ezzel a gyalázatos döntéssel ugyan a Ma7.sk létezése nem került veszélybe, hetilapunk, a Magyar7, mivel nyomtatott formában, papíron jelenik meg, pláne nem, hiszen a papírt szerencsére a háttérhatalom nem tudja cenzúrázni vagy ellehetetleníteni. Csak éppen azok számára „tűntünk el” a pályáról, akik a legnagyobb megosztón keresztül jutottak a honlapunkra.
Mégsem állíthatjuk, hogy a szellemi kivégzés egyszerre szakadt a nyakunkba, szinte várni lehetett, mikor dönti el valahol valamelyik helytartó, hogy lecsap ránk. Az előzmények tavaly októberig nyúlnak vissza, amikor az óriáscég csaknem lenullázta az elérésünket.
Amikor több mint öt éve megalapítottuk kiadónkat, világossá tettük, hogy a felvidéki liberális, posztkommunista sajtó egyeduralmát kívánjuk kiegyensúlyozni. A kezdettől tapasztalható támadások, enyhébb esetben mellőzések dacára az öt év alatt sok-sok munkával sikerült kiépíteni egy olyan patrióta, nemzeti, konzervatív szellemiségű szerkesztőséget, lapot és hírportált, amely egyre nagyobb veszélyt jelent az egyeduralkodók számára, akik igyekeznek mindent maguk alá gyűrni. És ez nagyon fájt valakiknek.
A kivégzettek sorában természetesen nem vagyunk egyedül. Csak néhány kirívó példát említve. Így vágták haza a Mandinert, így iktatta ki a YouTube a Pesti Srácokat, vagy tiltotta le „véglegesen” a Twitter Donald Trump amerikai elnököt. Napjainkban (a kanadai LMBTQ-lobbi nyomására) éppen azzal próbálkoznak, hogyan tehetnék elérhetetlenné a Fox News amerikai konzervatív tévécsatornát Kanadában. Akár humoros is lehetne, hogy az egyik legpatinásabb orvosi folyóirat, a Britis Medical Journal (1840 óta jelenik meg) is a cenzúra áldozata lett. Három éve például Böjte Csabára csapott le az óriáscég cenzúrája. Szegény Böjte atya nem győzött hüledezni, hogy ilyen lehetséges.
A szocializmus világában, a világrendek „legjobbikában” az ember legalább tudta, mi ellen vétett, és tudnivaló volt, hogy mit engedélyez a kommunista pártközpont olvasni „a dolgozó nép okos gyülekezetének”. A cenzúra közismert volt, akárcsak módszerei. Ma mindez rejtett módon, fondorlatosan történik, indoklás nélkül, fellebbezést nem tűrve, homályos utalásokkal, feljelentgetéssel, mondvacsinált ürügyekkel.
Mintegy kétmilliárd ember használja hírforrásként, vagy csak csevegésre a Facebookot, beleértve a civilizált Nyugat mellett a legeldugottabb ázsiai vagy afrikai országok falvait. Magyarországon például 6,75 milliónyian, a lakosság mintegy kétharmada. Nem csoda, hogy a háttérhatalom könnyedén képes manipulálni emberek millióinak a gondolkodását: rászoktatja őket az igénytelen turkálásra, tálcán kínálva az ócska, igénytelen bulvárt, az ingerült, észérvek nélküli vitát, amelyben a kommentelők öt perc alatt jutnak el az anyázásig.
Az emberek többsége ráadásul abban az illúzióban él, hogy a közösségi oldalak görgetésével társadalmi életet él, s nem tudatosítja, hogy valójában egy buborékban bolyong. Generációk nőnek fel úgy, hogy nem tudatosítják, ebben a bábeli kép- és hangzavarban moslékként keveredik az érték és a szenny. Mintha mindenki attól rettegne, hogy lemarad valamiről, vagy ha nincs „fönt” valamelyik nagy megosztón, tulajdonképpen nem is létezik. Fuldoklunk a Google, a YouTube, a Facebook, a Twitter, a TikTok és a többi manipulátor algoritmusainak szennyes habjaiban, miközben lehetnénk tudatos olvasók is, ha már a kezünkhöz nőtt a kütyü.
E helyről is üzenjük a „nyílt”, de inkább kretén és torz világ építésén szorgoskodó cenzoroknak: vagyunk, leszünk, ha a fejük tetejére állnak is! Lapunk a Magyar7, weboldalunk a ma7.sk bárki számára elérhető. És igen, van új Facebook-oldalunk is.
Megjelent a MAGYAR7 15. számában.
