Alig indultak el a traktorok

Olyan bűzös mondatokat eresztett az éterbe, amelyekkel a gazdák szavahihetőségét próbálja megkérdőjelezni. Kétségbeesetten állítja, hogy a gazdák Kassán közzétett kiáltványában megfogalmazott pontok zöme már teljesült, amelyek pedig nem, azok nem az ő tárcájához tartoznak, hanem az igazságügyre, vagy a rendőrségre.

Nevetségesen bizonygatja, hogy mennyire nyitott a párbeszédre, csak hát ő még egyetlenegy felkérést sem kapott a találkozóra. Valószínű azért, mert májusban idejekorán, még Pozsony előtt visszafordult a több száz traktor, így a meghívót nem volt, aki kézbesítse neki.

„Gondoskodó anyaként” arra figyelmezteti a gazdákat, hogy ne váljanak az egyik szóvivő gazda, Patrik Magdoško (aki a Sieť listáján nem jutott be a parlamentbe) politikai játékszerévé, sőt túszává.

Úgy tűnik, komoly a veszély. Nem csak a miniszter asszony kényszerül kommunikációjában hamis állítások tömegét rázúdítani a közvéleményre, de beindult a „hivatalos” agrárium, a nagybirtokok véleménygépezete is.

A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Önkormányzatok Tanácsa is szükségesnek érezte, hogy kinyilvánítsa: nem ért egyet a tüntetéssel és a miniszterasszony mellé állt. Úgy ítélte meg, hogy ez csak egy szűk kör tiltakozása, amely a mezőgazdászokat nagyokra és kicsikre osztja szét.  Nincs értelme az ilyen kategorizálásnak, mert szerintük csak egyfajta mezőgazdász létezik – az, aki értéket teremt, foglalkoztat, és aki még mindig a vidéken maradt.

Ezzel a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Önkormányzatok Tanácsa természetesen nem akarja elbagatellizálni a gondokat, de ezeket a tárgyalóasztal mellett kívánja megoldani. Ez a tanács az öt legnagyobb kamarát és érdekvédelmi szervezetet tömöríti, ahol elsősorban a nagyobb, tőkeerősebb vállalkozások tudják a hangjukat hallatni.

Sajnos a fent említett nyilatkozatok, magyarázatok csak azt bizonyítják, hogy sem az agrártárcának, sem a nagygazdaságoknak nincs megoldási javaslatuk. A nagygazdaságok folytatnák a gyarmati típusú mezőgazdaságot, a nyersanyagnövények termesztését, amihez létszükséglet az EU-ból jövő támogatás. Az agrártárca pedig marad ezen struktúra kiszolgálása mellett, hiszen a nagygazdaságok művelik meg a földterület 80%-át és adják a termelés 90%-át.

Az MKP mezőgazdasági alelnökének nyilatkozata abból a szempontból figyelemre méltó, hogy rámutat: az egész vita nem csak a földhasználatról, hanem a mezőgazdaság versenyképességéről szól.

„A szlovák kormány helytelen agrár- és élelmizési politikájának következtében akár veszélyeztetetté is válhat a minőségi élelmiszerellátottság és a hazai élelmiszerbiztonság, hiszen a hazai élelmiszertermékek piaci jelenléte mára katasztrofális, 37 %-os szintre süllyedt. A szakágazat további hanyatlása nem megengedhető a vidék élhető léte és jövője kapcsán. A hazai agrárium és élelmiszertermelő ágazat talpra állításának és fellendítésének legalább olyan gazdasági prioritásokat kell kapnia, amilyeneket külhoni gép- és autóipari ágazatok élveztek az elmúlt évtizedben”  – áll az MKP nyilatkozatában.

Mindez csak egy nyilatkozatnak tűnhet, de több van mögötte. Kiolvasható belőle, hogy a túlsúlyban lévő nagybirtok-rendszerünkkel Szlovákia az agrárcsatlakozás vesztesévé vált, szemben Lengyelországgal vagy Észtországgal, ahol a kisgazdaságoknak nagyobb megbecsülés jut.

Márpedig a közgazdasági álmoskönyvek szerint mind a termelésben jelen lévő diverzifikáció, mind az üzemméretben jelen lévő diverzifikáció elsőrendű versenyképességi jellemző.