Akárhogy is számolok…
A világért se szeretném szakembernek mondani magam inflációs ügyekben, én csupán az ötmilliós tömeg egyik láncszeme vagyok, elszenvedője a pénzromlásnak, illetve pénzhígulásnak, vagy ha úgy tetszik, a pénz gyors elértéktelenedésének, ahogy a szakszótár magyarázza az inflációt.
Már a nyár elejétől felröppentek a hírek, hogy lassul, sőt stagnál a drágulás, ebből kifolyólag csökken az infláció, sőt az év végére további jelentős csökkenést várhatunk. Ezzel párhuzamosan megjelentek a beharangozó hírek a nyugdíjak, a szociális támogatások és hasonló juttatások emelésének mérsékléséről is.
Nem tudom, nem hamarkodták-e el a szakemberek a becsléseket, az előrejelzéseket, mert én (és még sokan mások), mint mondtam, elszenvedője a pénzromlásnak, valahogy másképp látom a helyzetet.
Csak néhány példát hozok fel szemléltetésképpen. Májusban az addigi 151 eurós lakásfenntartási díjamat (most már nem beszélhetünk lakbérről, mivel lakástulajdonosok lettünk) 189 euróra emelték (januártól újabb emelést ígér a gondnokunk). Ebben nincs benne a villanyfogyasztás, a gáz, a telefon és az internet. Ezeknek ára szintén jócskán megugrott, sőt hogy januárban ne kapjunk sokkot, már előre riogatnak a további áremelkedéssel.
Menjünk tovább: a Delikates márkájú kenyeret, amelyet rendszeresen vásárolok, nemrég 1,29 euróról 1,69-re emelték. És csak egy hét eltelte után már 1,79 lett az ára.
A temetkezési vállalat, amelynek gondnoksága alá esik elhunyt családtagunk sírhelye, az eddigi évi 13,50 eurós illeték helyett ma elküldte a januártól érvényes, 21 eurós számlát. Az autóm évente esedékes szervizelése a héten 200 euróba került, pedig csak ellenőrizték a műszaki állapotát, hibát nem találtak, kivéve az ún. geometriát, amelyet elvégeztek rajta. Tavaly ezt a szervizelést körülbelül a felével sikerült megúsznom.
Az egyik szakorvos, amelyikhez csak bejelentkezéssel mehetek, mostanáig 10 eurót számlázott (gondolom azért, hogy végül bejutottam hozzá), most már 20 euróba kerül nála a berendelés, egy másik orvosom szintén 20 eurót számláz, pedig ő ezelőtt „csak” 5-öt kért szegény szenvedő pácienseitől.
Nem hallgathatom el, hogy nálamnál okosabb emberek azzal magyarázzák az infláció süllyedésének jelenségét, hogy nemcsak az élelmiszerek és fogyasztási cikkek árát kell figyelembe venni, hanem például a jelzáloghiteleket és a lakásárakat,
márpedig ezek sokkal nagyobb tételek, ezáltal komolyabban befolyásolják a pénz értékének alakulását. Mert hogy a hitelek kamatai és a lakásárak csökkennek. Kérdem én: hol? Na, persze, a sajtóban. Igen, ilyen nyilatkozatokat kapnak, hát ezt adják tovább. A valóságban azonban más a helyzet. Ezt egy ingatlanügynök barátomtól tudom.
Akárhogy is számolok, nekem az infláció (vagy az én pénzem romlása) nem jön ki egyjegyű számra.
Pedig az előrejelzések azt szajkózzák, hogy a következő évbe 10 százaléknál alacsonyabb inflációval fogunk belépni. Hát, nem tudom… De ugyan honnan is tudhatnám, én, egyszerű halandó. Érdekelne viszont, mire alapozzák a szakemberek a prognózisokat. Talán tudnak valamit, amit én nem. De az is lehet, hogy csak lélektani trükk az egész. Hogy felkészüljünk a januártól esedékes kisebb mértékű nyugdíjemelésre.
