2017. október 30., 08:29

Aich Péter: Szégyen

Mondjuk ki, ahogy van: szégyen és gyalázat, amit a spanyolok, pontosabban a felelős spanyol kormány művel. Ezek a modern konkvisztádorok úgy viselkednek a katalánokkal, mint annak idején az indiánokkal: csak leigázni, kihasználni, kirabolni, s a keresztényi igazságosságra hivatkozva szóba sem állni velük.

Úgy látszik, minden hatalom a kortól függetlenül egyformán viselkedik, bárminek mondja magát. Akár fasiszta hatalomról, akár kommunista vagy demokratikusnak definiált hatalomról van szó, mindegyik csak önmagát látja, nem pedig azt, amelyet pedig kiszolgálni volna hivatott: a népet. Ez így megy még most is, a XXI. században, mi több, az Európai Unióban. Aki nem tudná: vigyázó szemét Katalóniára vesse, ott történnek most ilyen dolgok, látványosan demokráciával és a törvényességgel takarózva.

Mondjuk ki, ahogy van: szégyen és gyalázat, amit a spanyolok, pontosabban a felelős spanyol kormány művel. Ezek a modern konkvisztádorok úgy viselkednek a katalánokkal, mint annak idején az indiánokkal: csak leigázni, kihasználni, kirabolni, s a keresztényi igazságosságra hivatkozva szóba sem állni velük. Úgy viselkednek, mint a mindenkori zsarnok, a nép szavát semmibe veszik, sőt megtiltják, és a maguk kreálta önös törvényekre hivatkozva sárba tiporják, megalázzák azt, aki másképpen szólni mer, mert másképp élni szeretne.

Az lehet, hogy a katalánok nem pont az érvényben levő törvények értelmében jártak el, csakhogy a törvények betartása még nem egyenlő az igazságossággal. Nem beszélve arról, hogy minden forradalom, minden szabadságharc törvénytelen. Vagy ismer valaki egy országot, amely azt rögzítette az alkotmányában, hogy az ország egységét megbontani jogos követelmény? A nagy francia forradalom talán törvényes volt? Hányan lettek akkor nemzeti hősök, amiért törvényt szegtek? Netán a másik nagy, szintén sokáig körülrajongott (októberi szocialista) forradalom törvényes volt? Ezek a testvérharcba bonyolódott vérengző, gyilkos, alantas indulatokat gerjesztő belháborúk? Vagy a hősies negyvennyolcas szabadságharc – az törvényes volt? S a Monarchia földarabolása? Az ötvenhatos magyar forradalom? Csehszlovákia szétszedése egy fa alatt két önjelölt szétdaraboló által – mert a népet persze akkor sem kérdezték meg. Mindig csak utólag kreáltak az ilyen eseményekhez törvényt, hogy rossz lelkiismeretükön könnyítsenek, s a törvényesség látszatát keltsék.

Most pedig, amikor a katalán nép egyértelműen kinyilvánította akaratát – az törvénytelen? Ne érveljen már senki azzal, hogy alacsony volt a szavazási részvétel! Mindenkinek megvolt a lehetősége, ment volna el. Nem beszélve a spanyol hatalom idétlenségéről, amely mindent megtett, hogy a népszavazást ellehetetlenítse, megakadályozza. Az talán demokratikus volt? A párbeszéd demokratikus lett volna – de ez? A koszovóiaknak szabad volt önállósodni – a katalánoknak nem? Ez is demokratikus? Az ilyen kettős mérce? Csak azért, mert a nagymenőknek ez tetszett? A nép akarata, úgy látszik, sosem érdekes, legföljebb jelszónak jó, ám ha kenyértörésre kerül sor, majd megmagyarázzák neki a nagymenők, hogy mi is az ő érdeke.

A spanyol hatalom viselkedése szégyenletes, csakúgy, mint az egész Európai Unióé. Csak erőszak és hallgatás, párbeszéd sehol. Nem eredeti, amikor e helyzetben John F. Kennedyt idézem: katalán vagyok. És szégyellem, hogy az Európai Unió tagja vagyok, amely képtelen kiállni a katalánok mellett, hanem akár Pilátus, a kezét mossa, és az egész katalán problémát spanyol belügynek minősíti, álságosan törvényességre és alkotmányosságra hivatkozva. Egyébként minden hülyeségbe belekötnek, abba, mennyire lehet görbe az uborka, s mitől lesz a paradicsom EU-konform, mennyi marhát (négylábút, tévedés ne essen) szabad egy-egy országban tenyészteni, és így tovább – de a katalánok szabadságvágya nem zavarja az EU köreit, az spanyol belügy. És aztán a tagállamok: egyik a másik után szajkózza ugyanazt, ahhoz nekünk semmi közünk, nehogy már nálunk is szóba kerüljön. S most nem is említem azt a sületlenséget, hogy ha Katalónia mégis független lenne, akkor nem lehet az EU tagja. Micsoda jogi ficam ez? Spanyolország részeként lehet EU-tag, önálló államként már nem? Ugyanezt emlegették már Skóciával kapcsolatban is, mintha egy önállósodó állam nem is e földi volna, hanem valahonnan a csillagokból pottyant volna ide.

Gyönyörű, mondhatom! Hát ez a demokrácia? Csak arra volna, hogy a hatalmat biztosítsa? Nos, akkor az igazából nem is lehet demokrácia, hanem diktatúra. Demokrácia ugyanis nem az, amit bárki önmagának önkényesen érdekének megfelelően meghatároz: a demokrácia a nép uralmát jelenti, ezt már a régi görögök is tudták. Ilyen értelemben a demokráciában az államfő és minden hivatalos tisztségviselője (politikusa) a nép szolgája. Mert az a dolga, hogy a nép akaratát teljesítse. Ha pedig saját véleménye eltér a nép véleményétől, akkor, ha van megfelelő érve, győzze meg a népet saját igazáról – vagy álljon félre, de ne hivatkozzon a hatalmát biztosító törvényekre, amelyeket önmaga javára fogalmazott meg. A törvények ugyanis megváltóztathatók. A nép marad. Olyan is, amely a spanyol királyságban való megmaradást választaná. Azok hol voltak idáig? Azokról a spanyol kormány nem tudott? Miféle kormány az, amely csak az erőszakot ismeri, tárgyalni pedig nem képes?

Aich Péter

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.