Aich Péter: Revizionizmus

Hát azért olyan csúnya a revizionizmus. Valamit föltétlenül felülvizsgálni, netán visszacsinálni akar, vagy ami szintén csúnya, mindenfélét másképp szeretne, s a megváltozott körülményekhez idomítani. Amit régebben már egyszer eldöntöttek és helyesnek találtak, de sajnos nem bizonyult helyesnek, mert igazából eltolták azt. Csakhogy tempora mutantur (az idők változnak), miért ne változzunk mi is, gondolják a revizionisták. De tévesen gondolják, mert ez nem föltétlenül felel meg az „igaz” fejlődés követelményeinek: fejlődni csak úgy szép, ha azt, amit elbaltáztunk, még jobban elbaltázzuk. De az elbaltázást visszacsinálni? Isten ments!

Mifelénk a revizionizmus többek között azért is olyan csúnya, mert sokáig ideológiai értelme volt. A marxizmus miatt – és hát ez máig így maradt (marxizmus nélkül is). Bár a marxizmust-leninizmust nem is annyira Marx és Lenin szabták meg, inkább az aktuális pártfőnökök (ez az ő kiváltságuk). A világ változhat, mert az a haladás, s mint ilyen nagyon szép dolog az, de az ideológián, ahogy ÉN (a párt) értem, változtatni nem lehet, mert az nem az én érdekem. Illetve változtatni azon csak akkor megengedhető, ha saját érdekemet szolgálja. De ha nem az én érdekem, akkor az nem haladás, hanem a munkásosztály érdekeinek elárulása. Azaz bocsánat, manapság ezt úgy mondják, hogy a szabadság, a jog, a tőke szabad áramlásának gátlása, megsértése, a szolidaritás mellőzése, meg ilyesmi, függetlenül attól, mit értenek ez alatt, ha ugyan egyáltalán értenek ez alatt valamit.

Ha tehát a változó körülményekre hivatkozva bárki a marxizmust saját fölfogása szerint (és nem a pártvonal mentén) próbálta értelmezni, az csúnya revizionista volt, antikommunista áruló, meg ehhez hasonló, vagyis egzisztenciálisan megbélyegzett ember. Hasonlóképpen: ha valaki (különösen magyarként) megkérdőjelezi Trianont (azt már emlegetni is elég), az a Monarchia utódállamaiban megátalkodott revizionista, mi több, véresszájú irredenta, azaz soviniszta és az imperialista terjeszkedés híve. Másrészt pedig, aki Trianont védi, az hősies hazafi.

Hasonló a helyzet ezzel a migrációval is. Az összes migránst mindenféle jogra és szabadságra hivatkozva szegény, elnyomott és lehetőleg háborús menekülteknek állítják be. Ha történetesen nem háborús övezetből jön, akkor a jobb életre való jog értelmében jogosult Európába jönni. Hogy az európaiaknak ezzel összefüggésben a migránsokkal ellentétes, összeegyezhetetlen joguk is lehet (nem is egy!), az valahogy szóba sem kerül. Például a nyugodt életre való joguk, amikor nem kell félniük, hogy bárki hátulról megkéseli vagy elgázolja őket. Hogy ne egy rendőrállamban kelljen élniük, amely tele van megfigyelő kamerával és állig fölfegyverkezett kommandóssal. Hogy bármely városuk bármely negyedében félelem nélkül sétálhassanak. Hogy templomaikról se vegyék le a keresztet, keresztény kultúrájuk, hagyományaik szimbólumát. Például. Mert akadna több olyan is, amit itt sorolni lehetne.

Egyelőre ott tartunk, hogy az illegálisan beözönlött migránsoknak több jogot adnak, mint az őslakos kisebbségeknek. A visegrádi négyek országában ugyan egyelőre (egyelőre!) nem aktuális az újkori népvándorlókkal összefüggő gond, de a neoliberális tömegtájékoztatási eszközök, a jogvédők és aktivisták mindent megtesznek, hogy ez ne maradjon így sokáig: az ideológiai előkészítő munka töretlenül zajlik, fogadjuk már el szuverenitásunk korlátozását. És két kézzel mutogatnak mindenkire, akinek ez ellen bármi kifogása van (vagy nemes egyszerűséggel elhallgatják, elhallgattatják). Most már nem is revizionistának nevezik az ilyeneket, hanem szélsőjobboldali populistának. Mindenféle megkülönböztetés nélkül: aki ezzel a neoliberális szabadság- és jogfölfogással nem ért egyet, az nem is lehet más. Ez mostanra tömegszervezet lett: mérsékelt vagy szélsőséges, mindegy az, aki nem ért egyet, az igazából xenofób, idegengyűlölő, fasiszta, csak jobbik esetben populista.

Az ilyen válogatás nélküli egy zsákba dobálás beteg hozzállás. Nem veszi tudomásul, hogy ez a kritikátlan migránsbarát szemlélet maga is szélsőséges, és – akarattal vagy tudatlanul – maga produkálja a valódi szélsőjobbos szélsőségeket. Hogy ez a gyilkolási mánia veszélyes viselkedésminta, amit sokan utánozni fognak még. A diktatúrára jellemző az ilyen hozzáállás: csak önmagát látja, az ellenvetéseket nem.

Egyelőre a politikai diktatúra még nem érvényesül, „csak” a szellemi: a fasizmus és a kommunizmus diktatúrája után a tőke diktatúrája, amely agymosásra ítél, hogy elfogadjuk, éspedig kizárólagosan, a pénzcsinálás törvényeit. S amíg a politika, a pártok és politikusok képtelenek lesznek fölvállalni azt, hogy a valós helyzethez igazodjanak, s ne az élettől elrugaszkodott, zöld asztal mellett kiötlött elméletek, a tőke rablótörvényei szerint viselkedjenek, s védjék az egyetlen mammont, a pénzt, azaz míg képtelenek lesznek fölvállalni, hogy ezt a szemléletet revideálni kell, hogy a keresztényi erkölcs és európai emberségünk szerint kell cselekednünk, addig nem is tudunk majd tovább lépni. Ellenkezőleg, a vészjósló prognózisok fognak megvalósulni. Ennek különböző forgatókönyve lehetséges, de én személyesen egyikből sem kérek. Igaz, aligha élem meg, de gyermekeim, unokáim, ha ez így megy tovább, nagy valószínűséggel részesei lesznek egy alapos fölfordulásnak. Nem véletlenül mondják, hogy a pénz szükséges rossz. Mert sajnos szükségünk van rá. De egyúttal rossz, nagyon rossz, ha csak annak tudunk áldozni.

Márpedig az utókorra is gondolni kéne.

Aich Péter