Agárdy Gábor: Meglepődhetünk?
Az agnosztikusok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy metafizikailag Isten léte nem bizonyítható, tehát nem is létezik. Ha pedig létezik, nem megismerhető, tehát nincs. A világvallások kialakulása során meghatározók lettek az egyistent hirdető vallások. A késői antik világban (Kr.u. 1.-3. sz.) pedig kialakult a gnosztikus filozófia, amely a megismerhetőség alaptételére épít és utat nyitott a kereszténységnek. A kereszténység volt az új kultúra elindítója (Európában is).
A világban ma – mint mindig – folyik a harc, hogy kinek van igaza és egymás győzködése. A meccs döntetlenre áll, mert hát ha volna metafizikai bizonyíték a felsőbbrendű lény (Isten) létezésére, a meccs már rég eldőlt volna. Ma ott tartunk, hogy ezt legjobban a hívő és nem hívő szavaink fejezik ki a legjobban, mert ha nincs Isten, akkor is hihetem, hogy létezik. Ha pedig van, amit ugyan bizonyítani nem tudok, akkor még metafizikusan is hihetem, hogy nincs.
Ezek a filozófiák nagyban rányomták bélyegüket a halál utáni állapotokra. Általában az egyisten-hívők hisznek a túlvilági életben, sőt pl. a hinduk reinkarnációs elmélete még tovább megy: halálunk után egy idő elteltével valamilyen más formában újra megszülethetünk. Az ateisták elutasítanak bármilyen másvilági, halál utáni állapotot: ha egyszer meghaltunk, nem marad semmi, csak a nix. Ez az embertípus tudatosítja, hogy halálával teljesen megsemmisül, még „por sem marad belőle“. Az effajta filozófia elutasít minden reményt a (halál utáni) örök életre.
Egyik ismerősöm megrögzött ateista, aki tiszteli mások vallásos meggyőződését. Humanizmusból és kulturáltságból nálam jelesre vizsgázott, szakmailag is kiváló. A „...mi az igazság?...“ kérdésében neki mondtam a következőt:
Ide figyelj, haver! Ha neked van igazad és egyszer meghalunk, nem lesz min meglepődnöm, mert nem lesz kinek és hol meglepődnie, hiszen nem fogok létezni a nixben. Nem lesz semmi. Te sem fogsz meglepődni ebben az esetben.
Ellenben – ha van túlvilág – igencsak meg fogsz lepődni! Ezért logikus, hogy én nem fogok meglepődni egyik esetben sem.
Focinyelven: félidő 1:0.
Agárdy Gábor