Adómentes anyaság
Mintha ébredezne csipkerózsikaálmából a politikum. De lehet, hogy csupán a szavazatszerzés áll a háttérben. Mindenesetre a nyugdíjasok népes tábora mellé most mintha a nőket is próbálná megnyerni. Szeretném hinni, hogy valójában a kedvezőtlen demográfiai prognózisok nyitották fel az egyik kormánypárt szemét, ami előrukkolt az anyák adómentességéről szóló javaslatával.
A Hlas-SD nem is titkolja, Magyarországról vették a mintát, ahol ez már működik. Szlovákiában első körben a négy- vagy több gyermekes anyák mentesülnének a jövedelemadó fizetése alól, majd fokozatosan minden anya számára bevezetnék. Mivel négygyermekes dolgozó nőből, azért lássuk be, viszonylag kicsi a felhozatal, ez talán nem is fájna annyira az államkasszának. Az önkormányzatok viszont máris óbégatnak, kongatják a vészharangot, hiszen ez rájuk nézve, ha minden gyermekes anyára vonatkozna, nagy vérveszteség lenne.
Mert a gyermekvállaláshoz ennél sokkal több kell. Stabil párkapcsolat és megfelelő anyagi háttér, ne adj isten, jövőkép. De amit most látok, az nem túl biztató. Két átlagkeresettel bíró fiatal esélytelen arra, hogy közös otthont teremtsen. Magyarán, hogy lakást vásároljon vagy házat építsen. Eszement magasságokban az ingatlanárak, lakást bérelni hosszú távon pedig kész luxus. A többségük nem akar a szülőkkel egy fedél alatt élve családot alapítani. Valahol teljesen érthető is ez, elvégre a fiókáknak ki kell repülniük a fészekből és sajátot kell építeniük.
Szép dolog, hogy felvetődött az anyák adómentessége, de a nők ennél több pozitív diszkriminációt érdemelnek. Mégis mire gondolok? Például, hogy a nyugdíjuk ne legyen átlagosan havi 150 euróval kevesebb, mint a férfiaké. Csupán azért, mert néhány évig életük fő hivatásának, az anyaságnak, kisgyermekeik nevelésének szentelték idejüket. A gyes idején járhatna nekik akár a minimálbér, elvégre huszonnégy órás szolgálatban vannak.
A nőknek ugyanazért a munkáért ugyanannyi bér jár, mint a férfiaknak. A valóság azonban nem ez. A 21. században még mindig akár több tíz százalékkal is kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Miközben köztudott, hogy a nők munkabírása, kitartása és szorgalma nem akármilyen.
Még jobban kéne támogatni az egyszülős családokat is. Nagyon sok nő egyedül kénytelen nevelni gyermekeit. Ennek sok oka lehet. Megromolhat a párkapcsolat, leléphet az apa és még sorolhatnám. Őket fel kell karolni. Az olyan egyedülálló anyák, lányanyák száma is növekszik, akik eleve apa nélkül vállalnak gyermeket. Ők azok, akik akár egész életük során csupán egyetlen jövedelemből kell, hogy biztosítsák mindazt, amit szerencsésebb társaik kettőből.
Anya- és gyermekbarát munkahelyből is jóval több kellene, rugalmas munkaidővel. Ahol, ha a gyerek lebetegszik, a világ legtermészetesebb dolga a home office-ra váltás. Ahova gyomorideg nélkül hívhat reggel az anyuka, hogy ma nem tud bemenni, mert a gyerkőc belázasodott. Délután, este, amikor a férje hazajön, vagy, amikor a gyerek alszik, majd bepótolja.
Mivel a felsoroltaktól még nagyjából olyan messzire járunk, mint Makó Jeruzsálemtől, csakis óvatos optimizmussal tekinthetünk az adómentességi elképzelésre. A megoldás a rendszerszintű, hosszú évekre szóló családpolitika lehetne. Ez bizony nem kevés pénzbe kerül, de azzal kecsegtethet, hogy a népességfogyás lelassul, kis szerencsével akár meg is állhat. Ha nem akarjuk, hogy óvodáinkból, iskoláinkból hamarosan idősotthonok legyenek, valamit lépni kell!
