A világsztár esete a politikai korrektséggel
Hihetetlen méreteket öltött napjainkban az álszentség. A hazug elhallgatás társadalmi elfogadottsága és a szemforgató politikai korrektség egyre inkább legyűri a józan észt és a megbánással együtt járó őszinte szembenézést. Ez jutott a világsztárnak, Liam Neesonnak is, akit választott hazájában, az Egyesült Államokban azért akarnak keresztre feszíteni, mert egyszer fiatalkorában meg akart ölni egy fekete embert.
Egyszerűen elragadták az indulatai, amikor megtudta, hogy a barátnőjét megerőszakolta egy fekete. Fogott egy botot, és megvadult állatként járta az utcákat, kereste a leendő áldozatát, pontosabban arra várt, hogy belekössön egy fekete, akin aztán elégtételt vehet. Így ment ez napokig, és mivel senki sem kötött bele, lehiggadt, és később megbánta magát a rossz szándékot is, ugye, ami a bűnnek az előszobája.
Lehet, hogy Liam Neeson karrierjének annyi, hiszen a vallomás után felrobbant az internet, rasszistának bélyegezték, lemondták legújabb filmjének (Dermesztő hajsza) a vörösszőnyeges bemutatóját, és a felháborodott rajongók a film bojkottjára szólítottak fel. Ő pedig magyarázkodik: ha egy fehér ember lett volna az erőszaktevő, akkor fehérrel akart volna végezni, nem a bőrszín számított, hanem a cselekedet, ami érthető módon lesújtotta, nem is beszélve arról, hogy az áldozat a barátnője volt.
Minden hiába, nincs számára megbocsátás, és a filmstúdió sem állt ki mellette. Pedig csak őszinte volt, amikor arról kérdezték, miből merít, amikor erőszakos, brutális embereket kell megformálnia. Ekkor mondta el, hogy egyszer ő is majdnem gyilkos lett, s nem mentegette magát, ellenkezőleg, azt mondta, borzalmasnak tartja, hogy ilyen szándék felmerült benne. S lehet, hogy végképp befűtött magának akkor, amikor a rázúduló kritikákra reagálva azt mondta egy interjúban, nagy baj, hogy a politikai korrektség miatt az emberek nem merik nevén nevezni a dolgokat. Éppenséggel a nyílt beszéd segíthetne a rasszizmus elleni küzdelemben.
Nem ártana megszívlelni szavait Európában sem, ahol a politikai korrektség nagyban hozzájárul a bajok elfedéséhez, hiszen tudjuk, amiről nem beszélünk, az nincs is. Ha a rendőrség nem közli, hogy az elkövető bőrszíne sötét, akkor nincs is migránsbűnözés. Társadalmunkban megbélyegzik azt, aki a roma lakosság és a bűnözés összefüggéseit boncolgatja, holott sokkal megbélyegzőbb az, ahogyan a szlovák médiumok fogalmaznak: alkalmazkodásra képtelen polgárok. Megbélyegzik, gyűlöletbeszéddel vádolják azt a tizenévest, aki a világhálón mondja el véleményét, hogy szerinte csak két nem van.
Giordano Brunót máglyahalálra ítélték, mert hangosan ki merte mondani, hogy nem a Föld és a Nap a világegyetem központja, s az inkvizíció eltekintett volna a halálos ítélettől, ha visszavonta volna szavait és megbánást tanúsít. Mint tudjuk, nem tette, ezért szörnyű halált halt. Az internet világában élő ember azonban süket a megbánásra, nem bocsát meg. Így Liam Neeson örökre bekerült a rasszisták skatulyájába.
Megjelent a Magyar7 2019/7.számában.
