A velünk élő háború
Miközben itt, Európa egyelőre békésebb felén az emberek legnagyobb kérdése mostanság az, hová menjenek nyaralni, az orosz–ukrán háború eseményeiben nincs hőségriadó miatti szünet. A napi harctéri hírek figyelése azonban önmagában félrevezető lehet. Egy-egy település elfoglalása, elvesztése vagy visszafoglalása sokkal kisebb jelentőségű, mint azok a strukturális folyamatok, amelyek meghatározzák a hadjárat egészét.
Noha abban még az oroszok iránti elfogultsággal, rosszindulattal sem vádolható amerikai Institute for the Study of War (ISW) is egyetért, hogy Oroszország továbbra is stratégiai kezdeményezéssel rendelkezik, ugyanakkor ez a kezdeményezés egyre kevésbé képes látványos területi eredményeket felmutatni. Igaz, arra Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai elemző is felhívta a figyelmet egy lapunknak adott korábbi interjújában, hogy ez nem is cél Oroszország részéről, melynek Ukrajna nélkül is van elég területe...
– mondta a szakértő.
A frontvonalon továbbra is folyamatos az orosz nyomás, azonban az előrenyomulás üteme lassú, költséges és jelentős emberveszteségekkel jár. Az ISW szerint a Kremlnek egyre inkább választania kell a stratégiai tartalékok felhalmozása és a frontegységek folyamatos feltöltése között, ami arra utal, hogy az orosz hadsereg emberi erőforrásai sem korlátlanok.
A konfliktus súlypontja egyre inkább a mélységi infrastruktúra és a logisztikai hálózatok elleni csapások felé tolódott el, ahol mindkét fél igyekszik megbénítani a másik gazdasági és katonai hátországát. Az orosz légierő és rakétacsapatok szisztematikus és nagy erejű támadássorozatot intéznek az ukrán energetikai hálózat és a kritikus katonai-ipari infrastruktúra ellen, ami komoly kihívások elé állítja az ukrán légvédelmet és korlátozza Kijev belső erőforrásait. Ezzel párhuzamosan Ukrajna nagy hatótávolságú drónokkal és precíziós fegyverekkel az orosz finomítói kapacitásokat, üzemanyagraktárakat és logisztikai csomópontokat támadja, amivel közvetlen gazdasági és ellátási nyomást gyakorol az orosz hátországra. Kijev új, kifejezetten nagy hatótávolságú műveletekre létrehozott parancsnokságot állított fel, amelynek feladata az orosz energiaipari, logisztikai és katonai infrastruktúra rendszeres támadása. Az elmúlt napokban ismét olajfinomítók, üzemanyagraktárak és szállítási csomópontok kerültek célkeresztbe.
A nagyképet nézve egyik fél sem képes döntő áttörést elérni. Oroszország továbbra is rendelkezik elegendő emberrel és ipari kapacitással ahhoz, hogy fenntartsa az állandó támadó nyomást, viszont ez egyre kisebb területi nyereséget eredményez. Az elmúlt hetekben a frontvonal változásai néhány tíz négyzetkilométer nagyságrendjében mozogtak, ami jól érzékelteti a háború állóháború jellegét.
Politikai szempontból az elmúlt két hét legfontosabb fejleménye, hogy ismét megélénkültek a békéről szóló nyilatkozatok, miközben a harctéren ennek semmilyen jele nem látható. Vlagyimir Putyin retorikájában ugyan megjelentek óvatos utalások a tárgyalási készségre, azonban Moszkva továbbra sem mutat hajlandóságot alapvető követeléseinek feladására.
A politikai nyilatkozatokban várhatóan tovább szaporodnak majd a békére utaló kijelentések, de ezek csak akkor válhatnak valódi tárgyalásokká, ha valamelyik fél katonailag vagy gazdaságilag olyan helyzetbe kerül, amelyben a jelenlegi hadviselés fenntartása már nagyobb költséget jelent, mint egy kompromisszum elfogadása. A jelenlegi folyamatok alapján azonban a következő hónapokban inkább egy elhúzódó, magas intenzitású felőrlő háború folytatódása valószínűsíthető, amelyben a hadiipari teljesítmény, a logisztika és a szövetségi támogatás legalább akkora jelentőségű marad, mint a frontvonalakon elért taktikai sikerek.
Megjelent a MAGYAR7 29. számában.
