A vegyességtől a magyarságfeladásig rövid az út
Ismerjük el, a közösségi összefogás jó projekt volt a felvidéki magyarság számára. Szinte az egyetlen lehetséges! Nem is vallott kudarcot, csak azért nem tudott eredményes lenni, mert nem volt képes kiteljesedni az összes érintett félre.
Politikusaink kompromisszumkészségének hiányát büntették a magyar választók azzal, hogy szlovák pártokra (is) szavaztak február 29-én. Nem is kevesen, közel három százaléknyian!
Egyik félnek sem hitték el a választók, hogy a teljes egység megvalósulásának elmaradásáért a másik fél a felelős.
Egyik fél sem tudta ezt megfelelő módon prezentálni, vagy nem is nagyon akarta - főleg azért, hogy végre megszabaduljon a másiktól.
Az egyik oldalon talán arra gondoltak, hogy a hármas összefogás a benne résztvevő szubjektumok miatt jóval erősebb, mint a másik oldalon a kettős, amelyből és amelytől ráadásul elillantak a szlovákok is. Az MKDSZ hiába igyekezte kifehéríteni ez utóbbit, nem jártak sikerrel. Talán ma már máshogy döntenének az összefogást illetően. A hármas szövetség erősebbnek bizonyult, de azért nem annyira, hogy elég legyen!
Nehezen érthető, miben reménykedtek a hidasok, amikor elálltak a teljes magyar összefogástól?
Talán féltették megcsappant számú szlovák szavazóikat? Pedig azok akkor már belőlük kiábrándulva régen másfele kacsingattak! Vagy azt hitték naivan, hogy elég vegyesek ahhoz, hogy valakivel összeálljanak, talán a Dobrá voľbával?
Az kudarc okainak alapos elemzése még várat magára a pártok részéről.
Bizonyára sorra kerül, akár még őszinte is lehet, de egyelőre csak a lemondások korát éljük. Mindenki mindenhonnan lemond, vagy ezt tervezi, csak még várja a megfelelő fórumot. Ez rendben is van, vállalni kell a felelősséget!
Csak könyörgöm, egymásra mutogatással, sárdobálással, számháborúval most ne romboljuk szét azt, amit nagy nehezen sikerült végre összerakni, amire építkezni lehet!
Hogy te ennyit hoztál a konyhára, te meg szinte semmit. Kezdenek ugyanis újra nagyon önálló életet élni az MKÖ-be tömörült szubjektumok. Mintha gyorsan elegük lett volna a kampány kézfogásaiból, mintha újra egymás hátán kapaszkodva, könyökölve igyekeznének naivan csúcsra pörgetni saját magukat. Nem kellene ezt tenni, nagyon nem kellene! Nem kapott léket a hajó, a zátonyról a magasabb vízállás még visszasodorhatja a nagypolitika nyílt tengerére.
És ott van a mindenkori kárörvendezés bosszúmédiája: az én bezzeg megmondtam már akkor is felfogáson, a minél rosszabb, annál jobban tudok mocskolódni hozzáálláson alapuló újságírás.
Ez most lesi ezeket a politikai megnyilvánulásokat. Úgy érzi, levegőhöz jutott, és hihetetlenül gyáván, személyes sérelmeiből eredő bosszúködben, módszerekben nem válogatva igyekszik belerúgni mindenbe és mindenkibe.
Pedig a hunyót egész máshol kell keresni! A szlovmagyar identitás szószólóiban, akik óriásplakátjaikon erre buzdítottak a választások előtt az utolsó pillanatig.
Kezdetben volt a vegyesség, amit egy „jellem” ötlött ki, és öntött kizárólagosan felvidéki formába. Ezzel kőkeményen megosztotta és felhígította a felvidéki magyarságot! Ezt követte a szlovmagyarság elhintése a felvidéki magyar köztudatba.
Túllőtt a célon, mert arra nem számított, hogy ennyire jó táptalajra talál a kvázi magyarok között, akik fogták magukat és se szó, se beszéd szlovák pártokra szavaztak.
Úgy tűnik, hogy a vegyességtől már csak egy ugrás a magyarságfeladásnak ez a formája!
A szlovmagy identitás 10 éves bugári terjesztésének következménye ez a mostani állapot, amelybe a felvidéki magyarság bizonyos része jutott!
