2020. március 15., 13:10

A védelmi pénznek szaga van

Lapzártánk után találkozik a török elnök és a német kancellár. Ezúttal azonban nem Angela Merkel utazik Ankarába, hanem Recep Tayyip Erdogan jön, de nem Berlinbe, hanem Brüsszelbe. Azt szeretné elérni, hogy tárgyalják újra a 2016-os EU–török migrációs megállapodást.

A helyzet megváltozását már ez is jelzi, akárcsak az is, hogy alig hallani a német kancellárt a török–görög határon kialakult háborús viszonyokkal kapcsolatban. Politikai súlya persze már nem akkora, mint négy évvel ezelőtt volt, de azért még ő az, akivel Erdogan találkozni akar. S akkor vegyük sorra, mi mindent kellene átgondolnia Angela Merkelnek a találkozó előtt. Mindenekelőtt azt, hogy egyaránt új vezetősége van az Európai Uniónak és Görögországnak. Ez utóbbi jobboldali kormánya szakított a bevándorlókat a szárazföldre hajózó, tehetetlen baloldali kormány politikájával.

Az unió új vezetői pedig tudatosítják, hogy éppen most mutatkoznak be, és a görög–török határon kialakult helyzet kezelése sokat elárul majd a korábban kinyilatkoztatott elvek és a gyakorlat összhangjáról.

Már az is figyelemre méltó, hogy a válság kipattanása után az unió vezetői, von der Leyen bizottsági elnök, Charles Michel ET- és David Sassoli EP-elnök hanyatt-homlok rohantak Görögországba, s olyanokat mondtak, amiket eddig csak a lenézett, megvetett, nem píszí kelet-közép-európai politikusok, nevezetesen, hogy meg kell védeni Európa külső határait, anyagi segítséget kell nyújtani Görögországnak, nem szabad  beengedni az illegális bevándorlókat az unióba, mert még egyszer nem ismétlődhet meg 2015!

Kaptak is ígéretet a görögök egy 700 millió eurós válságkezelő csomagra. Az eddig főleg a tengeren hánykolódó csónakokban utazó bevándorlók kimentésére összpontosító Frontex megerősítését is kilátásba helyezték, remélhetőleg most már azzal a paranccsal, hogy védjék meg Európa határait. Azt is végig kellene gondolnia Angela Merkelnek, hogy neki és a többi felelősnek el kellene ismernie, orbitális hazugsággal operáltak, amikor demográfiai okokra hivatkozva magyarázták, miért is kell milliókat Európába telepíteni.

Hogyan fordulhatott elő, hogy a 15 éves korában elrabolt, a moszuli rabszolgapiacon eladott, megkínzott és megerőszakolt jezidi kislány évek múlva egy hangulatos német kisváros utcáján találkozott korábbi fogvatartójával, az Iszlám Állam harcosával?

Azt is végig kellene tehát gondolnia Merkelnek, hogy tudják-e, hány elvetemült IÁ-harcos pihen most Európában, mint ahogy azt a korábbi mantrát, hogy a tömeges bevándorlás és a terrorizmus európai elharapózása között nincs szignifikáns összefüggés. Azon pedig nagyon el kell gondolkodni, hogy mennyit ér a pénzért vett európai kvázi nyugalom.

500 millió európai állampolgár sorsát a törökök kezébe adták, de a védelmi pénzt nem fizették rendesen. A gengszterfilmekből tudjuk, először jön egy kisebb verés, csak néhány fog és borda törik, és a vétkes kap még néhány órát, napot, hogy fizessen.

Nos, szerintem ezért jön most Erdogan Brüsszelbe. Néhány fog és borda már áldozatul esett, a megrémült Európa kapott néhány órát, napot, hogy fizessen. De most már nemcsak az elmaradást, hanem jóval nagyobb összeget, s talán a törökök szíriai hadműveleteinek a tudomásulvételét is. Egy biztos, bűnös felelőtlenség volt a 2016-os EU–török megállapodásra hagyatkozni, zsarolási lehetőséget adni a török államfő kezébe, és semmit sem tenni az EU külső határainak megvédése érdekében. Ezért egyszer felelniük kell majd az európai közösség korábbi vezetőinek.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/11. számában. 

Megosztás
Címkék