A vakmerőség nem az utakra való!
Őszből a télbe fordulunk, nemrégiben már az alacsonyabban fekvő területeken is lehullott az első hó. A közutak ilyenkor veszélyesebbé válnak, rengeteg sofőr azonban mintha erről tudomást sem venne. Persze tisztelet a kivételnek, igenis vannak felelősen gondolkodó sofőrök, mellettük azonban egyre több az olyan sofőr, akik egy hideg, fagyos reggelen több tonnányi mozgó fémtömeggel úgy viselkednek, mintha csak egy dodzsemet vezetnének egy falunapi ünnepségen. A tél minden évben megmutatja, hogy az emberi felelőtlenség erősebb tud lenni a józan észnél, és ezek nem csupán légből kapott szavak, a balesetek növekvő száma erről tanúskodik.
Hányszor látjuk, hogy valaki 30 éves nyári gumikkal, az örökkévalóságig repedezett oldalfalakkal csúszkál a jeges úton, majd csodálkozik, ha esetleg a járműve egy enyhe kanyarban kicsúszik az útról. Vannak sofőrök, akik meg vannak győződve arról, hogy a sebességkorlátozás lényegében csak egy ajánlás, és nem kötelező azt betartani.
A nyári száraz utakon még csak-csak belefér a sebességkorlátozás be nem tartása (bár ezt sem javasolom senkinek), télen azonban megnő a balesetek kockázata. A fékút drámaian megnő, a jármű stabilitása pedig drasztikusan csökken, míg az emberek önteltsége változatlan marad. Hiába tartja magát valaki kiváló sofőrnek, megváltozott körülmények között még a legtapasztaltabb sofőröktől is maximális odafigyelésre van szükség.
A teherautósofőrök egy része külön említést érdemel. Aki valaha is látott megcsúszó jégdarabot egy kamion tetejéről lezuhanni, az tudja, miről beszélek: akár egy pengéje, úgy csapódhat egy személyautó motorháztetejébe, vagy – sokkal tragikusabb esetben – a szélvédőbe. Mégis, minden télen látni olyan teherautókat, amelyek tetején több centi összeállt hó és jég utazik tovább, mintha semmi közük nem lenne ahhoz, hogy a mögöttük haladók élete múlhat ezen. Ezen cikk megírása pont ennek apropójából jutott eszembe, a hétvégi havazás után ugyanis nem egy teherautó esetében lettem arra figyelmes, hogy a ponyvájukról nagy darab jég- és hódarabok potyogtak az útra, ami rendkívül balesetveszélyes.
Egyszerűen másként kellene hozzáállnunk a téli vezetéshez. Tudatosítanunk kellene, hogy ez az időszak fokozott odafigyelést és felelősségtudatot igényel. Röviden, télen lassabban kell vezetni, és ilyenkor a nyári gumi nem opció. És igenis, a tehergépkocsik tetejéről a havat el kell takarítani, mert a közlekedés nem játék, életek múlhatnak rajta.
Télen az út nem ad második esélyt. A jég nem bocsátja meg a hibákat, a csúszós út sem játék, és ha valaki hibázik, gyakran nem csak magát sodorja veszélybe, hanem másokat is. Ezért tartom fontosnak hangsúlyozni, a felelőtlen vezetés nem egyszerű baklövés. Ez morális vétség azokkal szemben, akikkel együtt osztozunk az utakon.
A tél lényegébe egy pár hónapos időszak, ami minden évben újra vizsgáztatja a sofőröket. A kérdés pedig mindig ugyanaz: tudunk-e felnőttként viselkedni, vagy hagyjuk, hogy a kényelem, a sietség és az arrogancia veszélyeztesse a saját és mások életét? Sajnos ma még sokan az utóbbit választják. Amíg pedig ez így van, ne is csodálkozzunk a balesetek megnövekedett számában, a pozitív változás a mi hozzáállásunkon múlik.
