A szlovenszkí magyar
Krisztián Váradiról eddig nem sokat tudtam, szinte semmit. A lényeget most már igen: ő az európai normalitást felforgató LMBTQ+-lobbit támogató emberek egyike, akik szeretnének az Európai Parlament képviselői lenni. Váradi úr felvidéki magyarként. Felvetődik a kérdés: hogyan óhajtaná – ha megnyílnának előtte a csodálatos brüsszeli és strasbourgi mennyei kapuk – képviselni a felvidéki magyarok érdekeit, ha a Progresszív Szlovákia nevű haladárok listáján szerepel?
Mint emlékszünk, a progresszívek ifjú titánja, Michal Šimečka a legutóbbi választások után, amikor kiderült, hogy a Magyar Közösség Pártjának nem lesz képviselete Brüsszelben, kijelentette, majd ő képviseli a mi érdekeinket. Erre szokták mondani, láttunk már karón varjút. Az ötéves ciklus gyorsan elszelelt, ám az a bizonyos varjú egyet se károgott sem a csallóközi, sem a bodrogközi, sem a gömöri magyarok érdekében. Ehhez a haladár liberálbolsevik csapathoz szegődött a mi Váradi Krisztiánunk, hogy majd együtt üljenek száraz ágon hallgató ajakkal – Tompa Mihály után szabadon.
De még bent sincsenek a kacsalábon forgó Paradicsomban, már megnyilvánultak, és ebből elég nyilvánvaló, hogyan politizálnának értünk.
Az Euractiv portál közölte, hogy „az ILGA Europe nevű szervezet lehetőséget kínált a képviselő-jelölteknek, hogy az Európai Parlamentben az LGBTQ+ közösség jogait védjék”. Az Európai Unió 27 tagországából már több mint ezer képviselőjelölt tette le eddig a nagyesküt, hogy beszállnak Európa züllesztésébe. Szlovákiából tizenöten írták alá „a nemzetközi fogadalmat”, konkrétan a PS, a Szocialisták és a Volt nevű pártok jelöltjei. Ezek közé keveredett Krisztián Váradi, aki (szintén aláírva az igérvényt) azt állítja magáról:
Ha csak úgy nem, mondaná Kohn bácsi. Annak a bizonyos vegyes etnikai „új dinamikának” a terheit, ami másra sem szolgált, mint a felvidéki magyarok megosztására, volt szerencsénk nyögni több mint egy évtizedig. Most–Híd volt a neve. A „szakpolitikáknak” pedig a liberálbolsevik csapat magyar jelöltjének nem is titkolt szándéka szerint egyik sarokköve a szivárványos „közösség” jogainak védelme lészen. Az idézett portál szerint „a fogadalmat aláírók kötelezettséget vállalnak, hogy az Európai Parlamentbe történő megválasztásuk esetén javasolni és védeni fogják a szivárványos közösség egyenjogúsítására irányuló törvénykezést. Ugyancsak biztosítják, hogy az EU minden jogát kihasználja az LGBTQ+-emberek emberi jogait megsértő tagállamokkal szembeni felelősségre vonást”. Kohn Bácsi erre is bólintana. Még sehol sincsenek, már készítik elő a terepet, hogyan kell szembeszállni a normalitással és cseszegetni a nekik nem tetszőket.
De ha már doktor úr annak idején letette a hippokratészi esküt, talán belegondolhatna, hogy neki a beteg emberek gyógyítása a dolga, és nem agybetegeket megerősíteni vélt diagnózisukban. Mert a szivárványos társaság első két kategóriájába tartozók (melegek és leszbikusok) a természet fintora révén, mégiscsak legitim módon azok amik, és a többségnek semmi gondja velük, ám a többi alkategória (melyekből lassan százat sorolnak fel) egyedei gyógyításra szorulnának, mert csak fejben mások, mint akik. Szakállas kacsacsőrű emlőstől kezdve a daloló tiszafáig.
Emberünk egyébként már tavaly is indult a parlamenti választásokon a Šimečka-féle különítmény színeiben, és szerzett is valamivel több mint kétezer szavazatot.
Mivel az uniós választáson Szlovákiában mindig mérsékeltebb az érdeklődés, ezúttal (a lista 9. helyén szerepelve) kaphat uszkve ezret. Hogy ez mire elég? Semmi másra, mint hogy a Magyar Szövetség jelöltjeitől elvigyen egy kis töredéket, ha már a többi szlovák párt is a felvidéki magyarok voksaira hajt, és azok is zsákmányolni akarnak.
Éppen ezért ne felejtsük: megvannak nekünk a magyar jelöltjeink, Berényi József vezetésével tizenöten, akik számára fontosabbak a felvidéki magyar közösség jogai, mint a deviancia pátyolgatása.
Ők – bármelyikük jut be – biztosan a szülőföldjükön őshonos kisebbségek jogaiért fognak dolgozni. Akiknek a közösségébe a doktor úr is tartozna, még ha úgy is mutatkozik be: „Som slovenský Maďar.“ Lelke rajta. Én azonban speciel semmi szín alatt nem szeretnék szlovenszkí magyar lenni.
