A szlovák televízióban csak szlovákul?
Az Európai Parlamentben talán az az egyik legdemokratikusabb jog, hogy minden egyes képviselő az anyanyelvén szólalhat fel, a tolmácsok pedig fordítják az elhangzott szöveget. Nagyon sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, mert a televíziós közvetítések alkalmával otthon mindenki láthatja, hogy a képviselő nem szégyelli használni az anyanyelvét.
Különösen érvényes ez a nemzeti kisebbségekre, akiknek az EP-be bejutott képviselőik anyanyelvi megszólalásai bátorítóan hatnak az egész közösségre. Szomorú, hogy a felvidéki magyarság most nem tud élni ezzel a lehetőséggel Brüsszelben vagy Strasbourgban, hiszen Csákyék egy hajszállal maradtak el a bejutástól, ami intő jel lehet a közelgő hazai parlamenti választások előtt mindazoknak, akik még gondolkodnak a részvételen vagy a pártválasztáson.
Nekem az is tetszik az anyanyelvhasználatban, amikor két, angolul tökéletesen beszélő kormányfő vagy külügyminiszter a közös sajtótájékoztatókon az anyanyelvén beszél. Utána pedig az ebédnél vagy vacsoránál egymás mellett ülve angolul beszélik meg a legutóbbi labdarúgó BL-forduló eseményeit. Ez így van rendjén!
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem minden svédországi finn beszél ám svédül, de nem is hiányzik neki. 2000 áprilisában a svéd kormány a finn nyelvet hivatalos kisebbségi nyelvnek ismerte el, használatát pedig az élet minden területére kiterjesztette, a törvényhozásra is. A finn nyelvet az ország lakosságának 4,7%-a beszéli.
Finnországban is két hivatalos nyelv van: a finn, amit a népesség 93%-a használ és a svéd, ami a lakosság 6%-ának az anyanyelve. A kétnyelvűséget alkotmányuk 14. cikkelye garantálja. A finneknek Svédországban társnemzeti státuszuk van, és a többséggel együtt képviselteti magát a törvényhozó és végrehajtó hatalomban, ami az anyanyelvhasználatra is vonatkozik ezekben a testületekben. A finn alkotmány leszögezi, hogy „Finnország nemzeti nyelvei a finn és a svéd”. Jogi értelemben tehát nem is tekinthetők kisebbségnek, csupán számarányban képeznek ilyet.
A svéd államalkotó nemzet Finnországban, és a parlamenti nyelvhasználatot egy 1928-as törvény és házszabály szabályozza, miszerint a finn parlament ülésein az ország mindkét hivatalos nyelve használható.
Hogy hol vagyunk mi ettől Szlovákiában? Néha ugyan már előfordult a szlovák parlamentben is, hogy egyik-másik magyar nemzetiségű képviselő karácsony közeledtével anyanyelvén (is) kívánt kellemes ünnepeket, de hogy rendszeresen, tolmácsot igénybe véve magyarul szólaljon fel, olyat még nem hallott a világ.
Megbotránkoztató, elítélendő cselekedet lenne néhány felvidéki magyar tollforgató szerint is, akik még azon is felháborodnak, ha a szlovák televízió vitaműsorában valamelyik hazai magyar politikus tolmácsot igénybe véve az anyanyelvén válaszol a kérdésekre, ami pedig alkotmányos jogunk. Talán attól tartanak, hogy példaértékűvé válhat az ilyen cselekedet, bátoríthatna mindenkit az anyanyelvének használatára az élet minden területén.
Különös pikantériája az ügynek, hogy nem egy megrögzött nacionalista szlovák politikus, hanem egy magyar portál lát kivetnivalót abban, ha anyanyelvünket használjuk. Azt pedig egyenesen gyalázatosnak tartjuk, ha valaki – bárkiről is mondjon véleményt – csupán az alapján mond ítéletet, hogy beszéli-e Szlovákiában az államnyelvet.
Mi, felvidéki magyarok jól-rosszul beszélünk szlovákul: valaki jól, valaki rosszabbul. Sokáig próbálták velünk elhitetni, ha nem bírjuk tökéletesen az államnyelvet, másodrendű polgárai vagyunk ennek az országnak. Sokszor próbáltak ezzel a hamis gondolattal megtörni minket, nem egyszer sikerrel is jártak. Nekünk azonban ezt nem szabad elfogadnunk.
Szlováktudásunk csupán egyetlen készségünk a sok közül. Ne higgyük, ha nem beszélünk jól szlovákul, már nem lehetünk az élet különböző területein akár kiváló szakemberek.
Ez a felfogás, amelyet a legelvakultabb szlovák nacionalisták után most már egy felvidéki magyar portál is sugall, változatlanul óriási veszélyt jelent közösségünk egészséges önbecsülésére. Ezért ne csak vizuálisan követeljük a kétnyelvűséget, szóban, tettben is tegyünk érte valamit.
Sőt, még továbbmenve, az sem lenne ördögtől való, ha pártprogram kötelezné a képviselőjelötjeit az anyanyelv hivatalos, nyilvános használatára. Vonatkozzon ez a televíziós közszereplésekre és a parlamenti felszólalásokra is. Természetesen a vegyespártban az ilyen elvárás nehezen kivitelezhető…
Viszont az már fölöttébb érdekes, hogy a hazai, magyar nyelvű média néhány képviselője is megköveteli a tévés vitaműsorok magyar közszereplőitől a szlovák nyelv használatát. Egyáltalán nem biztos, hogy a magyar nyelv használata a közmédiában a választók számára rossz üzenet volt. Hiszen a kampány nem arról szól, hogy merjünk kicsik lenni!
