A szlovák sivatagi bajnokságban Sulík-Matovič 2:2, hosszabbítás
A 2020. percben Matovič leszerelt mindenkit, aztán elfutott a jobboldalon, beívelte középre a labdát, közben villámgyorsan odaért a kapu elé, és saját beadását maga rúgta a kapuba. Nagy gól, ő lett a csapatkapitány és a miniszterelnök: 1:0!
Jött, látott és azt hitte, győzött is! Csakhogy az előnyt nem sikerült megtartani, a csapatjáték egyre jobban akadozott, egyrészt azért, mert sokszor önzőn és kiszámíthatatlanul cselezgetett a csapatkapitány, de akadtak olyanok is, akik kezdettől fogva bomlasztották belülről a csapatot, ezzel nehezítve a gördülékeny játékot. Mondta is egy sokat megélt hazai szlovák szurkoló, hogy ennek nem lesz jó vége, az állandó civakodással az előző bajnokcsapat malmára hajtják a vizet. Egy másik pedig, aki magyar létére rájuk fogadott, már nagyon megbánta, mert velük nekünk nem lett több és jobb helyzetünk, a mi csapatunk pedig kiesett a bajnokságból, ahova nem könnyű visszakerülni.
Az idő a szurkolókat igazolta: egy perccel később, a 2021. percben Sulík kapásgóllal egyenlített: 1:1!! A miniszterelnököt le is cserélték, aki viszont nem ült le a kispadra, ottmaradt a pályán, csak egy sorral hátrább került. Csapattársával, Hegerrel cserélt posztot, ő lett az előretolt csatár, Matovič pedig a középpályás, de nem kispályás, hanem pénzügyminiszter. Onnan igyekezett távoli lövésekkel bevenni a kaput, cselezgetett jobbra is, balra is, előre-hátra, igyekezett lefocizni Hegert a pályáról. Sulík viszont továbbra is elszánt volt, még az alattomos becsúszásoktól sem riadt vissza. Utólag kiderült, hogy kár volt őt leigazolni a csapatba, eddig mindenhol csak csalódást okozott.
Tudta, hogy a klubelnöknő számára ő a fontosabb, szükség van liberális söprögető játékára. Külföldi megfigyelők is felfigyeltek rá, sokan látnák őt szívesen csapattársaival együtt az EP Brüsszel baloldalán. Lélekben viszont már velük együtt játszik…
A 2022. percben a kitartó és a visszavonulásról hallani sem akaró Matovič váratlanul újra vezetéshez juttatta a csapatát: 2:1 megint oda! Sulík önkéntesen a kispadra vonult, de kiderült, hogy a létszámelőny végülis létszámhátrányt jelent! Sokáig tehát nem örülhetett a vezetésnek a megfogyatkozott kormánycsapat! A bíró is öngólnak ítélte a találatot!
A szivárványos SaS-ok ugyanis a kispadon elkezdtek szervezkedni a többi tartalékkal együtt, mindenki sejtette, hogy még nem dőlt el kettőjük mérkőzése! Forrongott a cserepad, most már az egész kormánycsapatot akarták kívülről megbuktatni, kizárni a bajnokságból. Sulík a kispadról csúnyán becsúszott Matovičnak, pedig már nem is volt nála a labda, aki aztán sértődötten levonult a pályáról, hamarabb is megtehette volna.
Izgatottan várjuk a folytatást! Mikor és hogyan fognak térfelet választani, mikor lesz megint középkezdés, mikor indul az új bajnokság, hogyan állnak fel majd akkor a csapatok. De a játékosok most csak magukkal vannak elfoglalva, észre sem veszik, hogy az oldalvonalnál már ott melegít játékra készen a régi bajnokcsapat Fico kapitánnyal az élen…, nekik pedig lógó orral le kell majd levonulniuk a pályáról.
Közben a stadionban takarékoskodásból leoltották a reflektorokat, kihunytak a fények, a játékosok csak egymást tapogatva tájékozódnak a sötétben.
Jaj, de szúrsz, szólt oda Matovič Sulíknak. Te sem borotválkoztál, válaszolt huncutul az egyik borostás a másiknak. (Pellegrini is borostás, de ettől még nem valószínű a jövőben egy borostás koalíció, a szerző megjegyzése).
Fújd már le, kiáltott be a játékvezetőnek egy dühös szurkoló, hiszen semmit se látnak, semmit se látunk a nagy szlovák sötétségben! Nem lehet tudni, végülis ki lesz a nyertes, a szurkolók a gyenge játékot látván biztos nem, nagyon csöndben is vannak, kezdi őket nem érdekelni a meccs, pedig kicsit jobban odafigyelhetnének a történésekre. A játékosok pedig csak attól rettegnek, hogy a zuhanyozóban spórolásból nem lesz melegvíz…Fagyjanak meg!
