A show folytatódik
Még fel sem ocsúdott az ország az év végi kötelező vigalomból, s a politikacsinálók máris turbó fokozatra kapcsoltak. Pellegrini kormányfő azonnal hadrendbe állította Kažimír pénzügyért, hogy kánonban adják elő, ez itt már a Kánaán. Mert jó nekünk. Csak úgy dübörög a gazdaság! S a sok pozitívba fordult szám még el is hitetheti velünk, messze már a gödör mélysége, most hasítunk, felfelé.
Az ország 2018‑ban jobban gazdálkodott, mint azt remélni lehetett, az államháztartási hiány kevesebb a tervezett 2 milliárdnál, s a 800 millió eurós megtakarítás 40 százalékkal jobb gazdálkodást jelent, ráadásul mindez az államadósságra is pozitívan hat, s az infláció mértéke, a bérek növekedése és a foglalkoztatási mutató is több mint biztató – szól a kormányzati mantra. És milyen szépen hangzik! Csak féloldalas, hamis, igaztalan. Hiszen az ország déli részén és keleten ebből vajmi kevés érződik. Az ott élők valósága a szegénység és a kilátástalanság.
Szlovákia mára végképp vízfejű lett, a túlhizlalt Pozsony és környéke egy csillogó kirakat, ami arra jó, hogy elfedje a leszakadó régiók perspektívanélküliségét.
A kormányzat meg legföljebb toldoz‑foldoz, cselekvési terveket írogat. Csakhogy a néhány nullával beárazott állami könyöradomány, jobban mondva, urambátyámrendszerben szétosztott apanázs nem helyettesítheti a hatékony régiófejlesztést, a térségekre lebontott, átgondolt munkahelyteremtést és a koncepciózus vállalkozásösztönzést.
No persze, lesz itt jólét, hiszen a legnagyobb kormánypárt, a Smer már a jövő évi márciusi parlamenti választásokra hangol,
s ahogy azt már megszokhattuk, ilyenkor mélyen a zsebbe nyúlnak, jut ingyen kosztra, kvártélyra, vonatra, most még adócsökkentésre is, legalábbis a legrosszabbul keresők számára, nem kizárt, visszamenőleges hatállyal is. A miért csak most, miért csak nekik kérdésekre persze nincs válasz. És ez még csak a kezdet.
A választási hevületben valószínűleg némi aprópénz jut majd a pedagógusoknak, a nyugdíjasoknak is, és ki tudja még, kinek. Ficónak és csapatának a kreativitása végtelen, ha a hatalom megtartása a tét. Akár Kaliňák jegeltetése is belefér, csupán azért, hogy a választások után főnixmadárként térhessen majd vissza, azt remélve, a hangzatos botrányok addigra megkopnak, gátlástalan praktikái feledésbe merülnek.
Nem úgy az SNS. Nemzetiék mindent megtesznek, hogy kiírják magukat a politika világából. Szerencséjük, hogy a választói bázisuk betonbiztos, nem sokat agyal, minden eszementségnek és botránynak ellenáll. Andrej Danko kisdoktorijának ügye még le sem zárult, a plágiumügy hónapokra eltartotta a politikára fogékonyabbakat és kevésbé fogékonyakat is – mert a közlopásra, a korrupcióra már immunisak vagyunk, de a gondolat eltulajdonítása még felháborítja az embereket –, s most a pártelnök, védelmi minisztere erős bólogatása mellett bedobta a következő gumicsontot: a nemzetiek újra bevezetnék a sorkatonai szolgálatot.
Professzionalizmus helyett sok pénzért operetthadsereget. Kaptak is hideget‑meleget. Az persze elgondolkodtató, hogy milyen alapokon áll, és mennyire vehető komolyan az a kormányzati hatalom, ahol ilyen kérdést minden előzetes egyeztetés nélkül be lehet dobni újévi ötletelésként, fittyet hányva az önmaguk által jóváhagyott kormányprogramra.
De ahogy az SNS‑ben már megszokott, az önreflexióra esély sincs, s egynél nem állnak meg, botrány botrányt követ, 3‑4 nap alatt többet is összekalapálnak.
Ráadásul ezúttal semmi új a nap alatt, az oktatásügyi tárca ismét olyan cégeket támogatott a tudományra szánt 34 millió eurós pénzcsomagból, amelyek nemhogy nem kutatnak, de múltjuk sincs, kimutatható tevékenységük és bevételük sem, viszont a kibogozott cégszálak Dankóhoz vezetnek. Lubyová miniszter komoly érvek nélkül védekezik. A kormány meg, mint a legtöbb ilyen esetben, hallgat. Lapít. Túlél. Pénzcsapot melenget. A show folytatódik. Az átverési show.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/2. számában.
