A segítség bölcsessége

Csak sejteni lehet, mennyi negatív hatása lesz még ennek – annak ellenére, hogy épp az ellenkezőjét próbálják elhitetni velünk. Mert azt mondják, eléggé hangosan, milyen jó és hasznos Európa számára ez a migráció – persze nekünk is, mivel mi is Európa része vagyunk. Igaz, elfelejtették hozzátenni, mi a jó ebben, mi a hasznos, mert idáig mindenek ellenére szinte kizárólag negatív híreket kapunk erről. És azt látjuk, egy migráns a fejlett és gazdaságilag prosperáló Nyugaton több juttatást kap, mint mifelénk egy nyugdíjas.

Az „apró” különbség csak az, hogy a migráns szociális jólétünkhöz még semmivel sem járult hozzá, míg a hazai nyugdíjas egész életében dolgozott érte. Ezt az egyenlőtlenséget nevezik (többek között) humanizmusnak. Pedig a humanizmus nem arról szól – ez sokkal inkább igazságtalanság. A demokrácia nevében mindenkit egyenlőnek tartanak, még a juttatásokban is (ha nem ezekről a hangos „demokratákról” van szó), holott hála istennek nem vagyunk egyelőek. A demokrácia ilyen fölfogása alapján az iskolában minden gyerek jó jegyet kaphatna. Holott tudjuk, a jó jegyeknek föltételei vannak. A demokrácia abban van, hogy mindenki számára egyformák a követelmények: nem csak a jogok, hanem a kötelességek is.

A fogalmak átformálásában, tudatos átértelmezésében szinte megható összhangban találtak egymásra a nyugati szocialisták, a néhai keleti kommunisták és a totalitárius rendszerek filozófiáját új köntösbe öltöztető liberálisok. És mondják, harsányan a magukét, ami azonban szemmel láthatóan nem igaz. De tudják: a gyakran ismételt hazugság idővel igazsággá vedlik át. Volt már ilyen.

Hogy öncsinálta „igazságuk” ne csak szóbeli frázis legyen, törvényesíteni is igyekeznek azokat. Egy olyan fórumról kiindulva, ahol fölényt tudnak szerezni, hogy aztán elképzelésüket ráerőszakolják másokra is. Így történt, hogy az ENSZ-ben elfogadták a globális migrációs csomagot. Szépen hangzik, a világ többsége emellett tette le a voksát.

Csakhogy a kétszer kettő akkor is négy marad, ha az egész világ ötöt mond.

Eltekintve attól, hogy nyilvánvalóan és nem alaptalanul nagy (önös) hasznot látnak sokan a migrációban, eltekintve attól, hogy mindennek tetszetős demokratikus csomagolása van, meg hogy összeegyezhetetlen dolgokat próbálnak összeboronálni kizárólag gazdasági alapon, elgondolkodtató ebben néhány alapvető tényező. A migráció egyik okát a környezet változásában szokták látni. De akkor miért hagyják, hogy a környezetet tönkre tegyék? A gazdasági érdeken kívül van erre más magyarázat? Továbbá: azt mondják, Afrikának segíteni kell. Ez is szép, de akkor miért használják ki Afrikát úgy, mintha továbbra is európai gyarmat volna? Ennek kizárólag gazdasági oka van. Minél többet termelni – és nem csupán Afrikában, ez a cél, s amilyen gátlástanul teszik ezt, szinte lehetetlen, hogy az ne a természet rovására menjen.

A legelképesztőbb ebben viszont az, hogy a migrációt elsősorban azok az államok támogatják, amelyekből a migránsok világgá mennek, a kibocsátó országok. Milyen állam az, amely ilyesmit támogat? Amely ennyire képtelen állampolgárai gondját viselni? Vagy csak én gondolom rosszul, hogy egy állam elsőrendű feladata az, hogy állampolgárairól gondoskodjon? Nem otthoni megélhetésüket, tisztes életmódjukat kéne elsősorban szem előtt tartani? Mert nem ezt teszik, ellenkezőleg, mindent megtesznek, csak menjenek el. Tőlünk elvárják a szolidaritást, de ezektől az államoktól, kormányaiktól miért nem várja el senki, hogy szolidárisak legyenek saját állampolgáraikkal? Ehelyett elküldik őket a gazdagabbakhoz, abban látják a megoldást. A szociálist, a gazdaságit. Mert kulturális megoldás ebben még véletlenül sincs, sokkal inkább kultúrrombolás ez: a népek keveredése kiradírozza a sajátságokat a kultúrában is – pedig az az éltetőnk, amely megkülönböztet és naggyá tesz. Igaz, ezt a keveredést a gyarmati önkényes határokkal már sikeresen elkezdték.

Csupa hamis jelszóval vesznek körül, hamis értékeket próbálnak ránk erőszakolni. Minél több szamárságot sikerül velünk elhitetni, annál jobb ez az álságos manipulátoroknak, mert azért ne higgyük, hogy ők ezt a sok maszlagot elhiszik: ők csak azt hiszik, amit a bankszámlájukon látnak.

Azt mondják, többek között, segítsünk a bajba jutott embereknek. Keresztényi erényekre buzdítanak az istentagadó farizeusok (v.ö. Mt 23-5,6). Egy öngyilkosjelöltnek úgy segíthetünk, ha lebeszéljük az öngyilkosságról. De miről szól az, ha egy migráns lélekvesztőbe száll, s családját otthon hagyva, önként életét kockáztatva indul útnak csak azért, mert megbolondították a szegényt, hogy majd tejbe-vajba fürdetik Európában? Ott, ahol sokasodnak a gyilkos és egyéb súlyos bűntettek, s azokat nem az őshonos lakosság követi el. Miféle segítség az, ha ilyen embereket hozunk be? Kinek jó az? Ilyenekből egy is sok. A bölcs segítség másképp néz ki.

Mert bizony bölcsebb segítségre volna szükség. Föl kéne végre hagyni Afrika kiszipolyozásával, kizsákmányolásával. Ellenőrizni és elejét venni az ottani korrupciónak. Óvni a természetet és munkalehetőségeket teremteni – ott helyben. Aki megdolgozik kenyeréért, az jobban meg is becsüli. Azt kéne, s nem ingyen menedékjogot adni fűnek-fának, indokolatlanul eurókat osztogatni, mintha a szilvafán teremne az. Pedig sem a szilva, sem az euró nem terem ingyen.

Ha mégis úgy gondoljuk, túl nagy ára lehet még annak.