A sárga-kék szurkolók ereje
A DAC hétvégi győzelme után a szurkolók végre felszabadultan ünnepelhettek, mert a felvidéki magyar város csapata nemzetközileg is megmérettethet.
Az előző mérkőzéseken elszenvedett három vereség után talán még nagyobb volt a sárga-kék öröm, hiszen két alkalommal odahaza több ezer néző előtt valamiért nem sikerült meglépni az utolsó fontos lépést. A pozitív befejezés fényében ezzel már nem is érdemes nagyon foglalkozni, azzal viszont annál inkább, minek köszönhetően vált a dunaszerdahelyi csapat a felvidéki magyarság szimbólumává.
Sajnos látnunk kell, hogy kevés olyan sportegyesület van a Felvidéken, amely hasonló szerepet betölthetne, hiszen a tömbmagyarságon kívül kevés esély van arra, hogy egy csapat több legyen egy sportklubnál. Egy-egy kivételes felvidéki sportoló sikere pedig kisebb hangsúlyt kap, mint a focieredmény.
Írom ezt annak tudatában, hogy a DAC kezdőcsapatában leginkább szlovák és külföldi játékosok kapnak helyet, nem elfeledkezve a magyar válogatott focistákról sem. Talán szimbolikus is, hogy a mindenről döntő utolsó találkozón éppen egyikük, Vida Kristopher volt a legeredményesebb sárga-kék játékos, s így aztán júliusban az Európa Ligában is szoríthatunk a dunaszerdahelyi csapatnak.
Feltehetően tízezer ember lesz majd ismét a MOL Arénában és sok ezer a képernyők előtt, mert tegyük hozzá, a Világi-korszak alatt már divat is lett a DAC-nak szurkolni. A megfelelő marketinggel ugyanis a tősgyökeres rajongókon túl azokat is sikerült elérni, aki legfeljebb a tévében követtek figyelemmel egy-egy Bajnokok ligája találkozót. Sőt, ami igazán nagy eredmény, hogy egyre több a női szurkoló.
Természetesen a keménymag nem mindig örül azoknak, akik a rosszul végződött meccsek végén már a 85.percben a hazainduláson gondolkodnak, de tegyük hozzá, nélkülük nehezen lehet megtölteni a nézőteret.
A folyamatos építkezés első nagy eredménye az Európa Ligában való jutással tehát megvan, a másik a MOL Aréna befejezésével őszre nagy valószínűséggel ugyancsak kipipálható, s ha az akadémia is teljesen elkészül, akkor minden adott lesz a még magasabb célok eléréséhez.
A szurkolói tábor adott, s egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a bázis csak szélesedik. Egyre többeket érdekel ugyanis a Felvidéken túl is az a hangulat, amely az arénában a hazai meccsek alkalmával kialakul, s ahogy ehhez egyre jobb foci is társul, akkor az igazán minőségi szórakozás már biztosított. És ha tetszik, ha nem, a modern sportélmények erről szólnak, ezért hajlandók hétről hétre sok százan akár elrepülni egy spanyol vagy angol bajnokira, nem sajnálva a több száz eurós kiadásokat.
A klubvezetés és a szurkolók együtt alakították ki a remek dunaszerdahelyi fociszigetet a Csallóközben, köszönet érte mindkettőnek, s bízunk benne, hogy „közös munkájuk” a felvidéki közösség számára még sok örömet hoz.
