2018. augusztus 14., 14:43

A nyitott társadalom esete a sánta kutyával

„...elvegyültem és kiváltam.“ (József Attila)

Nyitott társadalom? Soha a világtörténelemben nem fordult elő akkora svindli, olyan társadalomromboló ideológia, mint amit a nyitott társadalom elmeháborodott eszméje képvisel.

201803120741270.Germany-Migrants_Horo2.jpg

A mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van a méltó életre teóriája szépen hangzik (emlékezzünk vissza a francia forradalom jelszavára: liberté, égalité, fraternité – szabadság, egyenlőség, testvériség), és sok embert képes megtéveszteni. Főleg olyanokat, akik kommunista, szocialista és liberális emlőkön nevelkedtek. Ők valószínűleg tényleg elhiszik, hogy a határokat le kell bontani, a nemzetállamokat meg kell szüntetni, és mindenki vándoroljon oda, ahová a kedve tartja, és ott éljen (s követeljen jogokat), ahol csak gondolja. Nem más ez, mint egy világméretű káosz gyakorlati megvalósulása. 

Mennyire nyitott a nyílt?

Képzeljük el, hogy például a görögök fele átköltözik Svédországba, mert ott ízletesebb a lazac, a németek zöme pedig lehúzódik melegebb vidékre, mondjuk Olaszországba, azon egyszerű oknál fogva, hogy ott kellemesebb az éghajlat, az Adria vize pedig melegebb, mint a Balti‑tengeré. A dánoknak az Alpok csúcsai tetszenek meg, ezért áthurcolkodnak Ausztriába, míg a portugálok Finnországot szemelik ki maguknak, mert ott, igaz, hogy hűvösebb, de egészségesebb a levegő. Meg ott fejlettebb az iskolarendszer, így a gyerekeik jövője biztosabbnak látszik. A katalánok átözönlenek Írországba, mert otthon a spanyolok nem adják meg nekik az autonómiát, az írek pedig úgy gondolják, hogy maradjanak csak az angolok kebelén az északírek, ők inkább levonulnak Görögországba. Ugye, milyen képtelenség?

Mostanában mégis azt akarják elhitetni Európa őslakosaival, hogy a népek szabad áramlása teljesen természetes, hogy az ellenőrizetlen népvándorlás alapvető emberi jog. Az eritreai, afgán vagy szíriai embereknek istentől (bocsánat, Allahtól) való joguk, hogy elárasszák a Ruhr‑vidéket, a római Trevi‑kútban hemperegjenek, vagy Párizsban, az Avenue des Champs‑Élisées‑n verjenek tanyát. Párizs vándorünnep, írta Hemingway a múlt század húszas éveiben a francia fővárosról, amikor amerikai művészek tömege szállta meg a Szajna‑partot. Ma valószínűleg irtózattal fordulnának vissza, mert a város koszos, büdös és az Eiffel‑torony körül üvegbarikád éktelenkedik a terroristaveszély miatt.

A nyitott társadalom elmélete tulajdonképpen egy maszlag, melynek leple alatt szeretnék elhitetni, hogy az emberiség minden bajára gyógyír az etnikai keveredés. Azok a nemzetek és országok (főleg a mindig elégedetlen liberális egyedei), amelyek a francia forradalom óta tagadják a társadalmi hierarchiát, gyűlölik a vallást és a hitet, a renddel szembeállítják a rendetlenséget, a társadalmi kötöttségek és kötelességek elé helyezik az individuum mindenek fölötti, felelőtlen szabadságát, a szabadság elé a szabadosságot, még mindig a rég kifújt fukuyamai tétellel hadonásznak. Véget ért a történelem, szajkózták a múlt század ideológusai is, állítva, hogy a liberális modellel megvalósult az emberiség álma. Ha nem csal az emlékezetünk, valami hasonlót sulykoltak belénk a kommunisták is: a szocializmussal elértük a törzsfejlődés csúcsát, azt már csak szidolozgatni kell, és fényesen fog ragyogni, mint Salamon töke. És természetesen el kell terjeszteni az egész világon.

A polip karjai mindent behálóznak

A nyitott társadalom gyakorlatának fő pápája köztudottan George Soros amerikai spekuláns. Gyuri bácsi civil szervezetekből álló hálózata szinte az egész földgolyót befonja, mint egy hatalmas polip karjai. A Közel‑Kelettől Afrikáig, Latin‑Amerikától Elő‑Indiáig mindenütt kiépültek azok a központok, amelyek az ideológia terjesztése mellett konkrét feladatokat is végeznek, legyen szó kormánybuktatásról vagy kisebb forradalmak ösztönzéséről. Budapesti performance‑ról, ahol a miniszterelnök polisztirolból készült fejét rugdossák lelkes „művészek”. S természetesen a migránsok tömegeinek taxiztatásáról. A Soros‑birodalom – és a mögötte lapuló, névtelen dinasztiák – első számú célpontja természetesen Európa. Ahol kerítés épül, és egy‑egy kormány útját akarja állni a törvénytelen határ­átlépők tömegeinek, ott azonnal lecsapnak, és hisztérikus kampánymunkát végeznek az ún. NGO‑k. Befolyásuk óriá­si. Elég belegondolnunk, hogy már az ENSZ is üdvösnek tartja a népvándorlást, s hogy Jean‑Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke államfőknek kijáró tisztelettel fogadja Gyuri bácsit Brüsszelben, ahová a New York‑i tőzsdeguru már az utódját (a ­fiát) is elhozta pofavizitre. A milliárdos nemrég trónörökösének kinevezett fiával, Alexanderrel véleménycikket is írt a The New York Timesban, ahol természetesen nem mulasztották el, hogy belerúgjanak Magyarországba, ugyanis szerintük az unió megosztott, és belefáradt az integrációs folyamatokba. A cikkben a Soros‑tandem kiemeli, hogy a legproblémásabb országok a 2004 után csatlakozott tagállamok, mint például a határvitában álló Horvátország és Szlovénia, és még inkább „az antidemokratikus trendeket diktáló Magyarország és Lengyelország”.

Patrióták mozgalma

De vajon akad‑e olyan erő, amely képes megfékezni a Soros‑féle birodalom romboló hatását? Van‑e annyi pénz, ami szembeszállhat Gyuri bácsi 18 milliárd dolláros „befektetésével”? Soros ugyanis tavaly ekkora összeget (vagyona kétharmadát) pumpált át a civil szervezetek hálózatába. Ravasz húzás volt, meg kell hagyni, és nem mellesleg jó befektetés. Egyrészt a civil szektor támogatása adómentes, másrészt Sorost már nem érdekli, hogy a világ leggazdagabb embereinek listáján a 33. helyről a 190. helyre csúszott vissza. Az utolsó centjét is képes lesz ebbe csorgatni, mert busásan megtérülő beruházásról van szó, amely az ő életében talán nem, de az utódaiéban mindenképp megtérül. A jelenlegi bevándorlási őrület ugyanis előbb‑utóbb eljut arra a szintre, hogy a jóléti államok nem lesznek képesek etetni‑itatni a sok millió agysebészt, mikrobiológust és mérnököt. Miután a saját nyug­dí­ja­sainak, munkavállalóinak megszorítása sem lesz elég egy‑egy ország büdzséjének fenntartására, kénytelenek lesznek hitelekkel finanszírozni a wilkommenskultur‑projektet. Arra pedig mindig akad majd egy‑két „önzetlen” adakozó.

A közelmúltban azonban feltűnt egy ellenfél. Steve Bannon, Donald Trump amerikai elnök volt kampányfőnöke felvette a kesztyűt, és alapítványi hálózatot akar kiépíteni. Célja a nyílt társadalommal szembeállítani a patrióta, nemzeti mozgalmat. Bannon bejelentette, hogy „The Movement” (A Mozgalom) név alatt egy alapítványt hoz létre, amely különböző módon szeretné segíteni a 2019‑es európai parlamenti választásokon induló jobboldali, ha­za­fias és bevándorlásellenes pártokat. Az amerikai republikánusok ikonja célként nevezte meg a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvánnyal való szembeszállást.

Bannon a márciusi olasz parlamenti választások során támogatásáról biztosította Matteo Salvini jelenlegi római belügyminisztert és pártját, a Ligát. Ezt követően találkozott az Alternatíva Németországért (AfD) Bundes­tag‑beli frakcióvezetőjével, Alice Wei­dellel, majd ellátogatott Lille városába, a francia Nemzeti Gyűlés (régebbi nevén Nemzeti Front) kongresszusára, ahol Marine Le Pen pártelnökkel folytatott megbeszélést. Bannon Nigel Farage‑al, az euroszkeptikus brit Függetlenségi Párt (UKIP) vezetőjével is jó viszonyt ápol. És a magyarországi „szabadok” legnagyobb utálatára megjelent Magyarországon is, ahol Budapesten az Európa jövője című konferencián tartott előadást, majd találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel is. Bannont a nyugati világ liberálisai természetesen kikiáltották szélsőjobboldalinak és patás ördögnek.

Fordulhat a kocka?

Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor és Magyarország még magányosan vívta harcát a liberális elitnek, Soros Györgynek és elvbarátainak az érdekeivel szemben. Azóta azonban némileg megváltozott a világ.  Ma már mindenhol nyíltan lehet beszélni, és sikeresen lehet fellépni is a liberális globális érdekek (nevezik „értékeknek” is) és így a Soros György által képviselt tömeges migrációt támogató nézetek ellen. Mivel napjainkra világszerte egyre több a tömeges migrációt elutasító hazafias, patrióta érzelmű politizálás képviselője, ezért lassan megfogalmazódik a hasonló elveket valló politikai erők közötti minél szorosabb nemzetközi együttműködés iránti igény is. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltuk volna, hogy Ausztria homlokegyenest más dalt fog dúdolni, hogy Németországban megrendül a Merkel‑féle vonal, s hogy az olasz belügyminiszter nem engedi kikötni az afrikai bevándorlókat taxiztató hajókat az olasz kikötőkben. (Most éppen Spanyolország ment át ölelgetősbe, nem véletlenül, hiszen pár hónapja baloldali kormánya van. De majd kiábrándulnak ők is előbb‑utóbb.)

Európa léte a tét

Az előzetes becslések szerint a jövő májusi európai parlamenti választásokon olyan földrengésszerű változás várható, aminek hatására teljesen átrajzolódhat az EU politikai térképe, mert minden eddiginél erősebbek lesznek a patrióta politizálást gyakorló nemzeti érzelmű, jobboldali pártok. Merthogy elindult egy egészséges vagy inkább öngyógyító folyamat, amelyről a migránssimogató politikai elit két‑három éve még nem is álmodott.

Elindult a változás útján az évtizedekig egyeduralkodónak hitt globális liberális világrend. Donald Trump amerikai elnökké választása, a Brexit, azaz a britek EU‑ból való kilépése, a Szabadságpárt (FPÖ) ausztriai hatalomra jutása, a németországi migrációellenes párt megerősödése, az olaszországi Liga választási győzelme és az Orbán Viktor vezette Fidesz harmadik kétharmados választási győzelme után olyan változások kezdődtek meg a nyugati világban, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.

Ebbe a folyamatba illeszkedik bele Steve Bannon mozgalma is, aki nem rejti véka alá, hogy reméli, az ő zászlóbontása lehet majd az a szikra, amely meggyújthatja a jobboldal forradalmának a lángját Európában. Magáról Orbán Viktorról így nyilatkozott: „A nyugati liberális elitnek az a problémája Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, hogy harcba száll a határok védelméért, meg akarja őrizni Európa keresztény kultúráját, és ezek által világpolitikai szereplővé válhat.” Amitől persze a magyar liberális társaság maga alá pisil, hiszen szerintük a magyar miniszterelnök egyszerre elszigetelt, valamint Vladimir Putyin pincsikutyája.

Figyelemre méltó tény, hogy A Mozgalom másodlagos célja az európai patrióta kormányok és a Donald Trump‑féle amerikai vezetés közötti minél szorosabb kapcsolatok megteremtése lesz.  Magyarán: a mostani amerikai konzervatív (és nem a Soros–Clinton–Obama‑féle liberális demokrata társaság) vezetés szintén nem mondott le Európáról (majd bolond is lenne), de nem úgy képzeli el a kontinens megtartását, hogy azt faji, vallási, etnikai atombombával teszi a földdel egyenlővé, hanem megpróbálja a szövetségek kiépítését. Ne feledjük: Trumpnak nem az EU‑val van gondja, hanem annak jelenlegi vezetésével. Ami nem is csoda, ha például a „hátfájástól tántorgó” Junckerrel kell arról társalognia, hogy az USA és az EU nem ellenségei egymásnak. Még szép. Nem a németekkel vagy a franciákkal van vitája, hanem Merkellel és Macronnal, akik teljesen alkalmatlanok Európa vezető országainak irányítására.

Egy szó, mint száz, valami elkezdődött mind Európában, mind az euro‑atlanti világban. Talán még nem késő megállítani azt a folyamatot, amelynek a végén egy mérhetetlen szakadék ­tátong.

Bannon a globális anarchiáról

Steve Bannon szerint a gazdasági világválság kezdetére tehető a Trump‑forradalom, a lázadás a globális elitek ellen. Ez a nap 2008. szeptember 15‑e volt, amikor a Lehman Brothers csődöt jelentett a londoni Cityben, majd dollárszázmilliárdokat kértek délután ötig Bush elnöktől. Aztán a szenátustól. A szenátusban megmondták nekik, hogy ennyi pénz nincs, főleg nem ilyen rövid határidővel, erre ők azt válaszolták: akkor Amerika 72 órán belül, a világgazdaság pedig hat napon belül összeomlik. Bannon szerint a magukat nagyon okosnak gondoló emberek megcsinálták azt, ami a Nyugat ellenségeinek sosem sikerült: a globális anarchiát. 

– Azt mondtam Trumpnak, hogy populista, nemzeti mozgalom élére kell állnia egy korrupt és inkompetens elittel szemben – emlékezett Bannon, aki szerint a ­Lehmann megmentését az adófizetők pénzéből állták. A Lehmann egyik napról a másikra holdinggá alakult, amit kimentett a kormány. – Mikor tesznek ilyet a hétköznapi emberekkel? – tette fel a kérdést Bannon, aki egykor maga is dolgozott befektetési bankárként, többek közt a Goldman Sachsnál. Bannon leszögezte: ő is kapitalistának tartja magát, de ez a rendszer nem kapitalista, hanem szocialista, ahol ha valaki „elkúrja”, akkor mások pénzéből kisegítik, és nem kell viselnie a felelősséget. Mint mondta, teljesen érthető az is, ha az üzletemberek olyan országokba, például Kínába viszik a cégeiket, ahol olcsóbb a munkaerő. De ez a kérdés elsősorban nem gazdasági. Ez a kérdés kicsit többről szól, mégpedig a polgári társadalomról.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.