2020. augusztus 22., 09:12

A nevető harmadik

Bár az egész világ szinte élőben követheti, ahogy a belorusz tüntetők százezrei követelik a rezsim láncainak lazábbra engedését, az elmúlt hét legnagyobb horderejű geopolitikai eseménye kétségkívül a nálunk mérsékelt sajtónyilvánosságot kapó nagy kiegyezés. Jordánia és Egyiptom után harmadik arab országként az Egyesült Arab Emírségek is de facto elismerte Izrael állam létét.

Fotó: TASR/AP

Benjámin Netanjahu kincstári optimizmussal már azt is közölte, új korszak köszönt be a Közel-Keletre, az Emírségeket hamarosan sorra követi majd a többi állam is. A sajtóban és Donald Trump által is tévesen békekötésként emlegetett, de valójában jogi erővel (egyelőre) nem bíró dokumentum aláírásának folyományaként a következő hetekben nagykövetségek alakulnak Tel-Avivban, illetve Abu Dhabiban, az izraeli miniszterelnök jelentős gazdasági fejlesztéseket ígér, sőt közvetlen légijárat is lesz a két ország között.

Az Egyesült Államok elnökének bábáskodása alatt megköttetett egyezmény persze még számos kérdést nyitva hagy.

Az Emírségek külügyekért felelős minisztere, Anvar Gargas például úgy nyilatkozott, a megállapodás garantálja majd, hogy a zsidó állam letegyen Ciszjordánia bekebelezéséről, mire másnap az izraeli miniszterelnök egy tévéinterjúban közölte, „semmi sem változott”, Júdea és Szamária (Ciszjordánia két régiójának bibliai elnevezése) kérdése továbbra is napirenden van, pusztán határozatlan időre jegelik a témát. Az olvasóban jogosan merül fel, ki is mond akkor igazat, de Netanjahu furcsa, kettős beszéde könnyen érthető annak fényében, hogy az izraeli ellenzék egyik legkedveltebb támadási felülete éppen a miniszterelnök sokak által feleslegesen keménynek tartott külpolitikája volt. Azzal, hogy az Emírségekkel sikerült tető alá hozni egy ilyen megállapodást, és egy újabb arab állam legitimálja Izraelt, Tel-Aviv pedig cserébe vállalta, hogy leállítja a Jordán nyugati partjának annektálását, Netanjahu alaposan kibabrált az ellenzékével. Ugyanakkor saját, keményvonalas választóival is törődnie kell – ezért hangsúlyozza hát, nem változott semmi, pusztán elhalasztják az annexiót.

Elképzelhető az is, Netanjahu már-már hőzöngésig túltolt retorikája Ciszjordánia körül éppen arra ment ki, hogy egy ilyen megállapodást tető alá hozzon. Könnyen lehet, hogy egy alaposan átgondolt sakkjátszma utolsó lépéseit láttuk az elmúlt napokban.

Az egyezmény nagy nyertese talán nem is a két aláíró ország, hanem az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump lehet. Közvetítői munkáját még demokrata ellenzéke is kénytelen volt méltatni, sőt az ellenérdekelt sajtóban is csak fékezett habzással támadják az elnököt. A geopolitikai hasznok nyilvánvalóak, ezeket felesleges is túlragozni, ugyanakkor a lemaradásban lévő elnök kampányának is új lendületet adhat ez a jól sikerült, bár kissé túlfújt akció.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/34. számában.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.