2019. július 21., 17:00

A necces, a nem jó, a rossz meg a még rosszabb

Azt tudtuk, nem lesz sem könnyű, sem egyszerű! A békétlenségből kellene békét teremteni, az egymáshoz nem illőt egymásba simítani. És közben elhinni és elhitetni – ha már a közösségi érdek ezt kívánja –, hogy vannak metszéspontjai a kétpólusú felvidéki magyar politikai erőtérnek, az érdek- és az értékelvű politizálásnak. Egy életképes terv, együttműködési modell kell, ami biztosíthatja a parlamentbe jutást, egyértelműen jó megoldás azonban nincs.

Menyhárt Jószef, Simon Zsolt, Bugár Béla
Fotó: TASR

Láthatóan rendkívül nehéz helyzetben van a magyar politikum, az 1998-as kényszerházasságból született Magyar Koalíció Pártja létrejötténél is nehezebben.

Sokan emlékszünk az akkori menetekre, arra, hogy az egyesülés ugyancsak komoly önfeladások árán jött létre, s voltak nyertesei és vesztesei is. A rajtvonal azonban korántsem volt olyan mérgezett, mint most, az egy évtizedes szembenállás után.

A másik alapvető különbség, hogy akkor mindhárom elődpárt érdekelt volt. Ma a közös platform kialakítása több mint kétséges, hiszen a Most-Híd továbbra is erőből politizál, diktátummal próbál meg mindenkit a karámba terelni. Persze, Bugár Béla nagy spíler, és meg is tesz mindent azért, hogy úgy nézzen ki, még mindig ő osztja a lapokat. Pedig csak az életéért fut, pártjánál csak ő maga amortizálódott jobban az elmúlt három év alatt. Bugár, Fico és Danko karéjában az asztalfőről az asztalvégre kormányozta magát, ereje legfeljebb hangerőben mérhető.

Ezért is komolytalan a Most-Híd ajánlata, hogy mindenki előtt kész megnyitni a választási listáját. Az mindössze egy törpepártnak lehet lehetőség, úgyhogy az eddig csupán a vegyespárt kalapján pántlikaként libegő MKDSZ nem is sokat gyötrődött a javaslaton. A másik, kimutathatatlan támogatottságú párt vezetője, Simon Zsolt viszont elutasította azt, mondván, süllyedő hajóra vennének jegyet.

Ez az ajánlat valóban nem lehet opció a pártoknak, csak hogy a külön indulás is va banque-kal érne fel, hiszen a számok törvénye nem enged. 2016-ban Bugár még a szlovákjaiban bízhatott, és ha kevéssel alacsonyabb lett volna a választói részvétel, az MKP-nak is lett volna esélye a parlamentbe bekerülni. Jövőre azonban a korábbiaknál is nagyobb lehet majd a szavazókedv, hiszen szlovák térfélen új pártok jelentek meg, erőteljes lesz a mozgósítás.

Jelen állás szerint a politika számára marad tehát a koalíció vagy a választási párt. Bugárék, vélhetően időhúzásra játszva, mondvacsinált okokkal az utóbbit kizárták, a két párt tehát érdemben csak a koalícióról tárgyalt, nem az együttműködés lehetőségéről. Ez aligha lenne jó megoldás. Közös bérletben is vannak szabályok, és a széttartó érdekek, a kontúros különbségek ezek érvényesítését ellehetetlenítik.

Mi lehet a rendezési elv ott, ahol az egyik társbérlő az etnikai elvet vallja, a másik a multietnikus arculatot építené? A labda most a Most-Híd térfelén pattog, nekik kell eldönteni, őrzik-e a vegyes jelleget, vagy engednek a magyar szavazatokkal magyar képviselők magyar politikát folytassanak elvárásának.

Érezhető, hogy két tábor van a pártban. Az már a sors fintora, hogy miközben Bugár és a párt fiataljai a multietnikus politizálás mellett kardoskodnak, a kulturális minisztérium, hidas államtitkárán átlépve, az államnyelv felsőbbrendűségét veti papírra, felszólító módban. És ez mindent elmond a politikájuk eredményességéről.

Nyilvánvalóan épp a politikai hitvallás különbözősége miatt lenne sok buktatója a két párt együttműködésének. A közeledés jelenlegi szintjén azonban mindennél fontosabb a választók gondolkodása, amiről nagyon keveset tudni. Valóban megegyezéspártiak? A választók is túlléptek az elmúlt évtized bűnös döntésein, rossz lépésein, elvtelen húzásain? A jövő érdeke erősebb, mint a múlt hatalma? A közösségi médiában agyonragozott „összeborulás-pártiság” valós elvárás, vagy csak egy hangos kisebbség lihegi ezt túl? Remélhetően a politikum tudja a választ. 

Az MKP nem titkoltan a választási pártban látná a megoldást. Bugár ezt az idő rövidségére hivatkozva utasította el, mert érdekei ellen van az összefogás. Tény, kissé necces, hiszen egy új párt létrehozása feltételekhez szabott, egy új brand megteremtése időigényes, de közösségi akarattal az akadályok leküzdhetők.

Egyértelmű, ez a javaslat a megújulást jelentheti, az új zászló talán azokat is mozgósíthatja, akik már elfordultak a politikától. Teret nyithat a pártok mellett a kulturális és civil szervezeteknek, az egyházak képviselőinek, és mindenkinek, aki elhivatott az etnikai politizálás és a magyar közélet jobbításában. Erős hívószavakkal, hiteles személyekkel, jó programmal, az összefogás őszinte szándékával újra hitelét teremtheti a felvidéki magyar érdekérvényesítésnek.

Az idő kevés, a feladat nagy, a döntés felelőssége rendkívüli. Hosszú évekre meghatározhatja a jövőnket.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/29. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.