Kolek Zsolt

2019. október 09., 11:05

A modernség és ronggyá rohadt summázata

Arthur, no, nézd csak! A vonat bent áll! Ez a vonat visz egyenest Belgiumba! Hát utazol, Arthur! Ki voltál az utolsó évszázadban? Hisz, csak a mában találsz magadra. Állandó bohózat az életed! Önpusztítóan művelt oroszlelkű francia: ha részeg vagy, ártatlanságod megríkat! Arthur, tudom, a hajó vár a kikötőben, de mielőtt felszállnál, nézz magadra! Látod?

A köpeny a válladon rég eszmévé szakadt. Az ökleid? - a két ököl a zsebben már ronggyá rohadt! Vasból vert tagokkal, barna bőrrel, szilaj tekintettel fogsz visszatérni? Aranyad lesz? Dologtalan és durva leszel? Meg leszel mentve? Beleavatkozol a politikába? Most átkozott vagy, borzadsz hazádtól! Úgy vársz Istenre, mint egy ínyenc – Te, örökre szólóan alsóbbrendű fajból származó!

Jellemed megkeseredett. Megszállott alkimistaként kerested a szavak között a Bölcsek Kövét. Először mindez csak tanulmány volt.

Azután végül kancsító kocsmacégér lettél!

Azt hitted, kitaláltad a magánhangzók színét. Azzal hízelegtél magadnak, hogy ösztönös ritmusokkal olyan költői nyelvet teremtettél, amelyet ma vagy holnap minden érzék fel tud fogni. A fordítás Arthur, a fordítás! Azzal mi lett?

Te magad mondod: a költői ócskaságoknak nagy szerepe volt a szóalkímiádban, de én mégis szentnek érzem lelked zűrzavarát. Arthur – végzeted a boldogság volt.

Az ő foga intett, hogy az életed sokkal hatalmasabb lesz, semhogy egészen odaáldozhatná magát a szépségnek és az erőnek.

Azután csak kijártad a mágus-iskolát. Látod Arthur, mindez elmúlt. Ma már veled tudom köszönteni a szépséget!

Arthur Rimbaud, a világ ugye előremegy? Mért ne pörögne? A haladás, a tudomány az új nemesség! Arthur, próbálom elhinni fölöttébb biztos jóslatod. A Szellem felé haladunk. Tudod Arthur, belőlem is pogány szavak törnének fel most, hát inkább hallgatok.

Te is ismered a régi igazságot: az élet munkában virágzik. 128 éve Marseille-ben nem tudhattad, milyen lesz a folytatás.

Hadd keserítselek el, dolgos század volt, ami utánad jött. Halálosan dolgos század. Nem tudom, mit szóltál volna hozzá, a józan ész mennyei lajtorjájának csúcsáról? Mit szóltál volna hozzá, Te, aki a szabadságot akartad az üdvösségben? Te, aki pontosan tudtad, hogy a legnagyobb ártatlanság a legnagyobb félénkség. Arthur, egyszerre vagy mindenestül modern és ösztönösen zseni. Utóbbi megvéd az előbbitől. Hát ezért vagy számomra úrvezető még 2019-ben is.

Játszunk. Szerepek szerint, pontosan leosztva. Néha azonban trónust farag magának a játékos elme és ráül.

Az élet a bohózat, amelyet mindannyiunknak játszanunk kell! És mindez nem hiábavaló! Arthur, utóvégre igazad lett: a szellem harca éppoly brutális, mint az emberek csatája. Azután még azt is írod, az igazság látása csak Istennek adatik. Arthur, tudod nagyon jól, most eltoltad magadtól a felelősséget.

Pedig a felelősség, az igazságkeresés nem veszett ki a modernséggel. Segíts magadon, Isten is megsegít. Korunk fogódzója így hangozhatna. Politikusok szónoklataiban és a hétköznapokban. Kapaszkodónak nem lenne ez éppen silány. A baj ott rejtőzik, hogy napjaink embere mástól várja helyzete jobbra fordulását. Messiást keres, de megváltásra nincs szüksége. Lehet, hogy kínálják magukat Messiások, de a megváltást tőlük hiába reméljük.

A megoldás kulcsa mindenkinél ott van. Kinek a fejében, kinek a kezében, kinek a trezorjában.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. október 23., szerda

Tiszta lappal újra tölteni az összefogást!

A Hídnak most nincs hova lépnie, az MKP-nak pedig van: a magyar összefogás irányába.

Kolek Zsolt 2019. október 23., szerda

A vereség diadala

Ötvenhatra emlékezni mégis jó. Megsejtet valamit abból a csillogó szemű embertömegből, akikre ma is nagy szükség lenne.

Molnár Judit 2019. október 22., kedd

Elvek ellen érvek és érdekek

Még nyitott a listavezető személye is, és az aggodalmak itt sem ok nélküliek. Nem lehet a kampány arca, vezetője az, aki a jelenlegi hatalom része.

N. Gyurkovits Róza 2019. október 21., hétfő

Magányból egyedüllétbe

Magam a tömegben tudtam teljesen, tökéletesen magányos lenni.

B. Vida Júlia 2019. október 21., hétfő

Katicák a falon

Meddig tarthat ez még így? Meddig gondoljuk azt, hogy mi mindent megengedhetünk magunknak?

Kolek Zsolt 2019. október 20., vasárnap

Merre tartunk, Uram?

Quo vademus, Domine? Milyen úton jár ez a pántlikaszerűen elnyújtózkodó részhaza, amely kérdőjelként terpeszkedik az anyaország határai fölött, fogyó hassal, szaporodó pontokkal?

Száraz Dénes 2019. október 20., vasárnap

Mentőöv a fuldoklónak

Amikor a hajóról mentőövet dobnak egy fulladozónak, akinek ráadásul ott liheg egy cápa is a nyomában, nem illik a fedélzetre húzva nagy arccal viselkedni.

Haják Szabó Mária 2019. október 20., vasárnap

Vigyétek haza a terroristáitokat!

Így szól az amerikai elnök egyre türelmetlenebb felszólítása Nyugat-Európa vezetőihez.

Kövesdi Károly 2019. október 19., szombat

Csendélet hársfával

A száraz matematika ugyanis nem lehet üzenet. Az elvi politizáláshoz meg végképp nincs köze. Hogy néhány avítt kifejezést fel se hánytorgassunk, úgymint: becsület, tisztesség, alázat.

Száraz Dénes 2019. október 18., péntek

Túlélhető egy Híddal kötendő paktum?

A Híd óhaja már túlteljesült azzal, hogy az összefogás alapja az MKP-Híd paktum lehet!

Vélemény
Kolek Zsolt: A vereség diadala

Ötvenhatra emlékezni mégis jó. Megsejtet valamit abból a csillogó szemű embertömegből, akikre ma is nagy ...

Molnár Judit: Elvek ellen érvek és érdekek

Még nyitott a listavezető személye is, és az aggodalmak itt sem ok nélküliek. Nem lehet a kampány arca, vezetője ...

N. Gyurkovits Róza: Magányból egyedüllétbe

Magam a tömegben tudtam teljesen, tökéletesen magányos lenni.