2022. október 4., 18:31

A miniszter úr győzelme

Nem vagyok energetikai szakértő, sem elemző, ezért szigorúan a puszta tényekhez tartanám magam, feltéve a kérdést: kinek az érdekeit képviseli Szlovákia legújabb gazdasági minisztere?

hirman
Fotó: Tasr

A tények egyszerűek. Szlovákia úgy függ az orosz földgáztól, mint csecsemő az anyja emlőjétől. S ettől a függőségtől egyhamar nem is képes megszabadulni. Esetleg irtózatos áron. Szlovákia ugyanakkor az olcsón előállított áramát eladja, és sokszoros áron vásárolja vissza. Mi ebben a logika? Azon túl, hogy néhány szerencselovag éveken keresztül a képességet, tehetségét sokszorosan meghaladó módon gazdagodott, az égvilágon semmi. Ennek a következményei most fatálisak.

Az ország a megtermelt áramával elvileg jól állna, hiszen atom- és vízerőművei akár önellátóvá is tehetnék ezt a kis országot. A „boldog békeidőkben” azonban ezeket privatizálták. Ellentétben Magyarországgal, amely annyit vásárolt vissza a stratégiai fontosságú ágazatokból, amennyit csak bírt, Szlovákia maradt a kiszolgáltatottság állapotában.

Ezek a tények a zömében liberális szlovák sajtóban és tévévitákban (amelyekben huszadrangú kérdéseken marakodnak) csak érintőlegesen kerülnek elő. Ha el is hangzik olykor, hogy például kinek termel hasznot a bősi vízerőmű, a bohunicei és a mohi atomerőmű, a műsorvezetők alatt azonnal izzani kezd a szék, és gyorsan témát váltanak.

Az elszabadult energiaárak miatt most egymás után zárnak be az üzemek, és ha marad a jelenlegi állapot, az egész ország megbénulhat.

Miközben az egész társadalom arra vár, hogy a tétova kormány hogyan fogja kártalanítani a legkiszolgáltatottabb rétegeket, az esetleg szétszórt, ideig-óráig tartó adományok hosszabb távon sovány megoldást jelentenek, hiszen az önkormányzatok, az üzemek, az intézmények ellehetetlenülését ugyanazoknak a zsebéből kell majd kompenzálni, akiknek most (esetleg) leosztanak valamit. Magyarán, igen ködösnek látszik a jövő.

De maradjunk a jelenben. Múlt pénteken üléseztek Brüsszelben az EU gazdasági miniszterei. A téma mi más lett volna, mint az Oroszországot megrogyasztó szankciók további erőltetése, a gázárak „bedeszkázása”, a tarthatatlan energiaárak. Karel Hirman, Szlovákia frissen kinevezett minisztere azzal a boldogító hírrel jött haza, hogy Szlovákia az energiaárakról szóló tárgyalásokon nem veszített, ugyanakkor a végső döntés kedvezőtlen számunkra. Vagyis úgy kaptunk egy pofont, hogy a másik arcunkat is odatartottuk.

Most akkor töprengjünk el, mi történik ebben az operettországban? De ne sokáig, mert elszáll a haragunk. Azt mondja ez a minden hájjal megkent ember, úgy győztünk, hogy veszítettünk. Hirmant ugyanis a kormány azzal küldte el tárgyalni, hogy minél jobb pozíciót alkudjon ki az országnak. Lehetőleg eurómilliárdokat. Heger kormányfő legalábbis néhány nappal korábban azt nyilatkozta: nem fogunk toporogni Brüsszelben! Hát nem is toporogtunk, csak álltunk, és bámultunk, mint borjú az új kapura.

Brüsszel ugyanis világossá tette, hogy egy centet sem kapunk, és minden ország kénytelen lesz maga megoldani a problémáit.

Illetve mégis kaptunk egy „lehetőséget”: bilaterális tárgyalásokon egyezkedhetünk a „nagyokkal”, amit Brüsszel engedélye nélkül is bárki megtehet (például a németekkel), és bízhatunk a nagylelkűségükben. Ami olyan, mint a kutya vacsorája. Emlékszünk még, hogyan foglalták le a németek a járvány elején az arcvédő maszkok szállítmányát a repülőtéren? A bajban ismerszik meg a jóbarát fordítottja is igaz: a bajban derül ki, hogy mindenki a saját népe (és vállalkozói) érdekeit védi. Ennyit az európai szolidaritásról.

Hirman ugyanakkor arról próbálja meggyőzni a nyilvánosságot, hogy az Európai Tanács döntése kedvezőbb, mint azt Szlovákia feltételezte. Tudjuk, miről van szó: annak a 15 országnak a javaslatáról, akik az Oroszországból érkező földgázra ársapkát tennének. Pont azok, akiknek ez a legkevésbé sem fájna (spanyolok, portugálok stb.). Ezzel a „határozott lépéssel” mindössze annyi a baj, hogy az oroszok vagy elfogadják, vagy nem.

Ha hülyék, elfogadják, ha nem hülyék, elzárják a csapot, hiszen nem fognak egy euró értékért tíz centet kérni. Ráadásul a norvégok is azonnal tiltakoztak, és az amerikaiak sem ütődöttek. Az árbefagyasztás fordítva sülne el. Nem csoda, hogy Brüsszelben nem született konszenzus, sőt vita sem igen volt. Így nem tudni, miről regél a szlovák gazdasági miniszter. Azt is tudjuk, hogy a javaslatot ellenzi Németország, Magyarország és Csehország, vagyis az a Köztes-Európa, amely vezetéken kap(t)ja az orosz gázt. Csak Szlovákia és annak újdonsült gazdasági minisztere nem ellenzi, ki tudja, miért…

Karol Hirman miniszter egyébként az energetika terén vállalkozik, tehát mint elődje, Richard Sulík állítja (aki úgymond a sajtóból tudta meg, ki követi a bársonyszékben), ért az energetikához.

Hogyne értene, ha például a 2016-tól 2019-ig regnáló ukrán elnök, Volodimir Hrojszman tanácsadója is volt? És az sem titok, hogy atlantista betegségben szenved. Innentől kezdve erős kételyeink lehetnek, mit képes megoldani a miniszter úr, felülírja-e az oroszellenes szankciók iránti beteges vonzalmat a nemzetgazdaság és az ország érdekeinek a védelme.

Még nagyobb kérdés: van-e olyan erős pozícióban az ingatag kormány, hogy – Heger miniszterelnök újabb fogadkozása alapján – államosítani fogja az energiaszektort. Magyarán: hogy a Szlovákiában megtermelt áram itthon marad, és mi adjuk el (használjuk fel). Ezzel csak az a bibi, hogy Brüsszel valamilyen vaslogika szerint nem az energiával kereskedő kapzsi cégeket akarja megregulázni, hanem az energiatermelőket.

A lényeg, hogy Szlovákiát nem a liberálisok fogják megmenteni a végromlástól. Ahogy az SAS-vezér rossz nyelvek szerint elmenekült a felelősség elől, utóda nevét sem úgy fogják bevésni a Gerlach-csúcs oldalába, mint nemzeti kincset. 
Megosztás
Címkék