A migrációs paktum kérdésében Lajčák mellett már csak a Most-Híd állt ki

A kormánynak el kellene utasítania az ENSZ migrációs paktumát – javasolta az SNS képviselői csoportja, amely javaslatot szerdán a parlament külügyi bizottsága jóvá is hagyott. Maga az ülés helyenként meglehetősen feszültre sikeredett, főleg Lajčák külügyminiszter és az SNS alelnök, Jaroslav Paška közötti párbeszéd.

Lajčák a vitát azzal indította, hogy „az előttünk álló paktum nem a menekültekről szól, hanem csupán a migránsokról. Nincsenek benne olyan kötelezettségek, amelyet be kéne tartanunk. Rajtunk áll, hogy mit is akarunk tenni és mit nem.” Szerinte ez csupán egy politikai nyilatkozat, amely csokorba szedi a javaslatokat és az ajánlásokat. Bár végül a külügyminiszter maga is elismerte, hogy a paktum nem tökéletes, mert a 190 tagország kiegyensúlyozott érdekei alapján lett összeállítva, de szerinte Szlovákia álláspontját az ország érdekei alapján képviselték, és a globális egyezmény semmi olyat nem tartalmaz, ami az ország számára alapvetően elutasítandó volna. Inkább a Szlovák Köztársaság kulcsfontosságú érdekeit támasztja alá, és az ország maga fog dönteni arról, hogy ki és miképp érkezhet hozzánk.

Lajčák a bizottsági ülésen pontosított, hogy hiába kérik tőle azt, hogy Marrakeshben semmit se írjon alá, mert ott semmit sem fognak aláírni, csupán elfogadják a migrációs paktum szövegét. A globális migrációs egyezmény úgy lesz elfogadva, mint a kormányközi konferencia záródokumentuma. A forgatókönyv szerint az egyezményről nem szavaznak, hanem konszenzussal kell elfogadni.

A miniszter a következő mondatában rögtön ellentmondásba is keveredett, mikor azt mondta, hogy az egyezmény mindenképp el lesz fogadva, mert a tagállamok túlnyomó többsége támogatja azt. Mert ugye, ha konszenzussal fogadnak el valamit, akkor a javaslat megakasztásához elégséges egyetlen ellenszavazat.

Lajčák szerint fontos, hogy részt vegyünk a konferencián, mert akkor előadhatjuk hozzáfűzéseinket, „interpretatív” (ez annyira szép), értelmező nyilatkozatot tehetünk, melyben elmondhatjuk, miként fogjuk fel az ENSZ migrációról szóló globális egyezményét. Ugyanis nincs értelme otthon kinyilvánítani a kifogásainkat, hanem ott kell elmondani, hogy része legyen a hivatalos jegyzőkönyvnek.

Tulajdonképpen itt bukkan elő Lajčák egyik lehetséges motivációja, a szereplési vágy a nemzetközi diplomáciai játéktéren. A lehetőség, hogy megmutathassa magát, ami szükséges egy további nemzetközi diplomáciai karrier építéséhez.

Lajčák folytatta: „Ha nem az asztal mögött vagyunk, akkor az étlapra kerülünk. Magabiztosan, emelt fővel láttathatjuk ott magunkat az egész világ előtt. Miért kellene otthon elbújnunk? Ezt a személyes felelősségemnek fogom fel. Nincs értelme nem elmenni erre a konferenciára.”

Természetesen borítékolható volt Cséfalvay Katalin (Most-Híd) kiállása a külügyminiszter mellett. A külügyi bizottság elnöke így érvelt: „Úgy gondolom, hogy amit a miniszter a kormány számára javasol az a legjobb, amit csak tehetünk. Ez egy jó téma a hoaxok, álhírek terjesztésére. Bántó, hogy sokan megfélemlítik ezzel a polgárokat, ahelyett, hogy megnyugtatnák őket, inkább indulatokat szítanak és élősködnek a témán, hogy piszkos politikai pontokat szerezzenek. A migráció nem probléma, hanem egy jelenség, amelyet nem tudunk megállítani.”

Csak találgathatunk, hogy Cséfalvay, mi alapján alakította ki álláspontját. Elképzelhető, hogy meggyőződésből teszi, de az is benne van a pakliban, hogy szintén nemzetközi diplomáciai karrierre vágyik. Ez rendben is volna, talán még az is érthető, hogy egyéni ambíciói érdekében, skrupulusok nélkül kihasználja az őt befogadó párt adta lehetőségeket. 

Jaroslav Paška (SNS), a bizottság alelnöke kifejezte egyet nem értését, és szerinte Lajčák ezzel kitárja az ajtót a migrációnak. „Pontosan a migráció célországai utasítják el a paktumot. Ez minimum annyit jelent, hogy valami nincs rendben.” Ehhez az állásponthoz csatlakozott több képviselő az SaS, a Smer és az ĽSNS köreiből.

A konzervatív felvidéki magyar itt már kapkodhatja a fejét, hiszen kénytelen egyetérteni az ősellenség, az SNS álláspontjával. Kérdés, hogy a politikában miként tekinthetünk erre a pártra. Elfelejtjük a bűneiket, és bizalommal tekintünk rájuk, mert a szlovák nemzeti érdekek mentén egy lövészárokba kerültünk?

Ľuboš Blaha (Smer-SD) kifejtette, hogy nem Szlovákia volna az egyetlen, amely nem támogatja a paktumot. Ezzel a lépéssel egyedül az ország diplomáciai reputációja volna veszélyeztetve. Személy szerint viszont a hírnév elé helyezné a polgárok véleményének kifejezését, akiknek fenntartásai vannak a paktummal szemben.

Lajčák válaszában elmondta: „Nem a hírnévről van szó, hanem Szlovákia hitelességéről. Vagy hiszünk a multilaterális egyezményekben, vagy sem. Azt akarom, hogy Szlovákia a helyes oldalon álljon. És az ott van, ahol a multilateralizmus és a szabályok.”

Végeredményben a képviselők az elfogadott határozatban felszólították a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket azért, hogy Szlovákia kilépjen az egyezmény elfogadásának folyamatából, illetve utasítsa el az egyezmény marrakeshi találkozón történő elfogadását.

A harcnak nincs vége, folyik az ideológiák összecsapása. Az egyik oldalon a parttalan migrációt támogatók léptek ki, amely egy-két szerencsétlennek talán jobb sorsot biztosíthatna, és beletörődik a maradék nyomorának fenntartásába. A másik oldal szeretné megtartani életminőségét, kultúráját, megőrizni identitását, ami nem szükségszerűen jelenti a világ „maradékának” a cserbenhagyását. Talán mégis többet ér az ahhoz való jog, és azzal kéne foglalkozni, hogy bárki a születési helyén tudjon közösségében emberhez méltó életet élni.

A történet másik eldöntendő kérdése, hogy a közösség érdekei ellen tenni az hiba, vagy bűn? Főleg akkor, ha a közösség ellenében egyéni ambícióik miatt cselekednek, az esetleges zsíros külföldi diplomáciai karrier érdekében.