2019. augusztus 30., 18:45

A megosztottság csírái a múltban gyökereznek

Most már eldőlt. A nyár óta  zajló folyamatos tárgyalások az MKP és a Híd között véget értek. A zárszót Bugár Béláék mondták ki: a két politikai párt külön úton vesz részt a 2020-as parlamenti választáson.

Menyhárt Jószef, Simon Zsolt, Bugár Béla
Fotó: TASR

Az MKP és a Híd közötti koalíciós egyeztetési sorozatok tanulsága mindenképpen az lehet, hogyha létre is jött volna a közös lista, az csakis erőlködést és kényszerhelyzetet szült volna. Legalábbis a Híd részéről nagyon így tűnt, ahogyan az is biztosnak látszik, hogy az együttműködés nem az MKP-n múlott.

A jelenlegi szlovákiai magyar politika olyan helyzetbe és mélységbe került, hogy mindenki belátta, csak az egységes magyar politizálás mentheti meg a magyar érdekképviselet jövőjét. Ezért voltak egymásra utalva az adott pártok, ráadásul az EP-választások egy jó nagy pofont adott mindkét tábornak, hiszen egyik párt sem szerzett mandátumot Brüsszelben. A pártok csak ezután voltak képesek tudatosítani azt a tényt, hogy a hosszú éveken keresztüli megosztott politizálás kudarcra van ítélve.

Ennek a veszélyét már nagyon sokan észlelték, a 2009-es pártszakadás után (akkor alakult meg a Híd) jelentek meg ,,baljós árnyak“. A feltevések és a félelmek úgy néz ki, hogy beigazolódni látszanak, ugyanis a két párt nemhogy közeledett, hanem egyre inkább távolodott egymástól. Ennek az eredményét most érzékeljük csak igazán, mi tagadás, túl nagy már a szakadék a két politikai szubjektum között, egy olyan párkapcsolatot sem lehet erőltetni, ahol kihűlt már a láng.

A közvélemény nagy része ennek ellenére közös listát akart. A kommentáríró viszont úgy gondolja, hogy ha meg is születik a közös lista, az önmagában még nem hozott volna sikert. Azt ugyanis meg is kellett volna tölteni pozitív üzenetekkel és választási programmal, ami valljuk be nem lett volna egyszerű feladat, pláne úgy, hogy nehezen tudták volna megtalálni azt a közös tartalmat, amellyel az urnák elé csábítják a szlovákiai magyarokat. A mai választóknak már nem elég az összefogás hangoztatása. Egy szlovákiai magyar választópolgár elvárja azt is, hogy az adott párt konkrét javaslatokkal, hiteles üzenetekkel, illetve egy olyan vállalható programmal szólítsa meg őt, amelyre bátran szavazhat.

A Híd célja

Azt már tudjuk, hogy az MKDSZ és a Híd együtt indul a parlamenti választáson, ám nem koalícióban, hanem úgy, hogy a magyar törpepárt a Híd listáján méretteti meg magát. A Hídnak az 5%  fölötti eredmény elérése a cél, ezt Bugár Béláék reálisnak látják. A valóság azonban nem ezt a képet tükrözi. A Híd támogatottsága meg sem közelíti az 5%-ot, a jelenlegi támogatottságuk 4%  körüli, ám ez a kép csalóka lehet. Ne feledjük, hogy az EP-, illetve az államfőválasztáson a Híd jócskán alulteljesített, ráadásul a Bugár Béla körül kialakult legújabb botrány könnyen megtépázhatja a párt népszerűségét. Persze a politikai helyzet változó, így az mindig hozhat meglepetéseket. De meggyőződésem, hogy a veterán politikus aligha tér vissza a szlovák törvényhozásba, ugyanis nehezen talál olyan szövetségest, aki csatlakozna a Hídhoz. Jelen pillanatban Bugárék csak az MKDSZ, magukra és a kereszténydemokratákhoz hasonló egy-két törpepártra számíthatnak. Mondanom sem kell, hogy ez így nem lesz elég a céljuk eléréséhez.

Az MKP lehetőségei

Az MKP igyekezett konstruktívan és reálisan hozzáállni a kialakult helyzethez, rájött, hogy a kompromisszumok és az együttműködéshez való út keresése jó stratégiát hozhat, egyfajta  reálpolitikát, ami azt jelenti, hogy a párt felméri milyen a jelenlegi társadalmi támogatottsága, és az szerint alakítja taktikáját. A párt vezetése felismerte, hogy veszélyben lehet az etnikai alapú politizálás jövője, ezért nem akartak a megszokott hibájukba esni: semmiképpen sem szerettek volna elbizakodottan egyedül nekivágni a parlamenti megmérettetésnek. Három hajó már elúszott, a negyedikre való felszálláshoz más stratégiát kellene választani.

Azok alapján, ami a zárt ajtók mögül kiszivárgott, úgy tűnik, hogy a kialakult helyzetért az MKP kevésbé vonható felelőségre, hiszen a párt igyekezett az egyenrangú viszony kialakítására és az egység megteremtésére. Az MKP a múltban nagyon elszigetelődött és elzárkózott, illetve elhitték magukról azt is, hogy  elég erős a társadalmi bázisuk, így önerőből is visszajutnak a szlovák törvényhozásba. Ebbe a hibába most nem estek bele, paradoxon módon most mégis ugyanott tartanak.

Ennek ellenére az MKP helyzete még mindig pozitívabb tűnik mint a Hídé, ugyanis  Bugárékkal ellentétben, az MKP elismertsége sokkal nagyobb a szlovák jobboldalon. A szlovák ellenzéki pártok ma sokkal inkább készek együttműködni az MKP-val, mint a Híddal. Vannak, akik a szokásos partneri jóviszonynál is mélyebb együttműködést szeretnének. Ne feledjük: Igor Matovič ajánlata még mindig fennáll, miszerint szívesen várja az MKP-t a választási listájára. Az MKP persze több alkalommal deklarálta, hogy az etnikai politizálás híve, kizárólag a magyar képviseleti egység megteremtése a célja. A kialakult helyzet miatt azonban más forgatókönyv is felmerülhet, a stratégiaváltás nem jelentené azt, hogy a párt feladja az elveit, csupán más módon valósítja azt meg.

A sorból ne hagyjuk ki a Simon Zsolt által vezetett Magyar Fórumot sem, amelynek ugyan nincs nagy társadalmi támogatottsága, de akár még nagy mértékben is befolyásolhatja a felvidéki politikai helyzet alakulását. Simon ugyanis azzal számol, hogy pártja képes lesz megszólítani azokat a kiábrándult Híd-szavazókat, akiket az MKP évek óta nem tud elérni. Azt tudjuk, hogy párt vezetése kizárta az együttműködést a Híddal, miután fény derült Bugár Béla és Marián Kočner közötti Maldív-szigeteken történő egyezkedésekről. A Magyar Fórum és az MKP között el tudok képzelni egy építő jellegű közeledést: jelen pillanatban a két politikai párt egymásra van utalva, nem kizárt, hogy a két párt keresi majd az együttműködés lehetőségét.

Az biztos, hogy érdekes időszaknak nézünk elébe, ugyanis innentől más történet veszi kezdetét. Eldőlt, hogy továbbra is megosztott marad a magyar kisebbségi politizálás. A 2020-as parlamenti választás sorsdöntő lehet, és hosszútávra meghatározhatja a felvidéki magyar politizálás sorsát. Az tehát, hogy mit hoz a jövő, még bizonytalan és kérdéses, az viszont egyértelműnek tűnik, hogy a ,,mostani“ helyzet kialakulása a 2010 előtti időkre vezethetők vissza.

Megosztás
Címkék