A média választ a szlovákiai magyaroknak vezetőt?
A kilencvenes években mindenki tudta, hogy a felvidéki magyarok legképzettebb, legfelkészültebb, legcéltudatosabb politikusa Duray Miklós, akit tiszteltek, elismertek Čarnogurskyék és Havelék is, de egyúttal tartottak is tőle.
Az önrendelkezés melletti következetes kiállása, a társnemzeti elképzelése, az 1994. január 8- i komáromi nagygyűlés kezdeményezése, megszervezése viszont komoly nemtetszést váltott ki mind a szlovák ellenzéki, mind a szlovák kormányoldalon. Külföldi ismertsége és hazai népszerűsége miatt azonban kockázatos volt vele szemben erőszakkal fellépni úgy, mint ahogy a szocializmus éveiben tették az ellenzéki szerepvállalása és a kisebbségi jogvédő tevékenysége miatt. A demokráciában már egész mást kellett kitalálni az ellehetetlenítésére!
Ezért egy kevésbé következetes és kevésbé harcias felvidéki magyart kellett alternatívaként szembe állítani Durayval, olyant, aki egyrészt kezelhető és simulékony a szlovákoknak, másrészt populista, hőbörgő és kezdetleges színészi hajlamai miatt a felvidéki magyarságot meg tudja téveszteni, és így aztán elfogadhatóvá tenni számukra.
Ezt követően már csak az kellett, hogy a szlovák nyelvű és részben magyar (Új Szó) média felfuttassa ezt a megtalált embert, és népszerű politikussá tegye. A feladat adott volt a média számára: a felvidéki magyaroknak hosszú távon azt kell szuggerálni, hogy nekik inkább egy ilyen békeszerető, kiegyezéspárti, megalkuvó politikusra van szükségük, mintsem a folyamatos konfrontációra Durayval.
A média így találta meg Bugár Bélát, aki különböző minőségben, etnikai pártvezetőként, majd vegyespárt-vezetőként majdnem három évtizedig vezette (meg) a felvidéki magyarságot!
A taktika bevált, a szlovák média az egyetlen magyar nyelvű napilappal karöltve a mindig mosolyra hajló, kezeivel nagyokat hadonászó, nyakigláb, elvtelen magyar nemzetiségű politikus mellé állt. Felfuttatta a felvidéki magyar egekbe, ahonnan csak nemrég, jól megszedve magát zuhant vissza a földre, számottevő károkat okozva politikai pályafutása során a felvidéki magyar lelkületekben.
Hasonló időket élünk most, mint a kilencvenes években, Bugár politikai karrierjének kezdetén! A szlovák politika napjainkban joggal tarthat a magyar pártok egyesülésétől!
Nem csupán azért, mert magyar szavazatoktól esnek el (elképzelhető, hogy ezt megakadályozandó a Progresszív Szlovákiához hasonlóan a jövőben más szlovák pártok is magyar platform létrehozásában gondolkodnak). Hanem azért is, mert a Szövetség parlamenti pártként olyan, régóta magunk előtt tologatott, számukra kényelmetlen, kényes témákat is képviselhet majd a szlovák törvényhozásban, amelyek visszautasítása akár EU-s bonyodalmakat is okozhat.
Amíg csak egy valaki hirdet ilyen eszméket, azzal könnyen el lehet bánni, le lehet söpörni, be lehet kebelezni, ha szükséges, vagy akár hagyni is lehet őt nagyokat mondani, mert mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat, de még komolyabb gondot se okoz.
Hallott-e már valaki olyanról, hogy a mostanában néha prófétaként, néha új csillagként emlegetett magyar politikus-képviselő valamelyik nézete, meglátása mellett kiállt volna a saját szlovák pártja? Hallott-e már valaki olyat, hogy ugyanez a szlovák párt elmarasztalta volna őt az általa hangoztatott nézetei miatt? Ugye, egyik sem fordult még elő, hagyják őt nyugodtan tevékenykedni, szinte nem telik el olyan nap, hogy ne hívnák őt be a szlovák tévébe, rádióba valamilyen vitaműsorba, cikkeznek róla folyamatosan.
Nem ismerős forgatókönyv? Emlékezzünk csak vissza, Bugár Béla mennyit szerepelt annak idején ilyen helyeken, még szlovák népviseletben is! Mi hasznunk lett belőle?
A többség számára nagyobb veszélyt az jelent, ha szóló próbálkozások helyett egy parlamentbe került etnikai párt áll ki a magyar témák mellett! Az már bekavarhat eléggé a nagy szlovák nyugalomba! És most senki se mondja azt, hogy hiszen ott voltak évekig, és semmit se csináltak! Azok a Bugár Béla vezette MKP-ban és a Bugár Béla által vezetett Most-Hídban politizáltak a főnök szabta feltételek mellett. 2007-ben Csákyék változtatni akartak, sikerült is a kongresszuson leváltani Bugárt, de visszakígyózott a vegyespárt élén, mivel ezt kívánta a szlovák nemzet!
A jelenleg csúcsra törő, tehetséges, jó adottságokkal rendelkező magyar politikus egyelőre még nem csapatjátékos, ketrecharcosként küzd. Egész biztos, hogy saját pártja nem fog kiállni törekvései mellett, a magyar csapathoz pedig egyelőre nem akar átigazolni.
Pedig talán erre lenne nagyobb szükség, és nem arra, hogy „jó” felvidéki magyar szokás szerint mások hátán, másokat leszarkázva törekedjen a politikai magaslatokba…
