A magyar gazdasági szövet újrafonása
Tusványos, amely immár harminc éve „több mint egy tábor”, az idén egyszerűen „Egy a tábor” jelszó alatt zajlott. A hely, ahol informálisan összeül a Kárpát-medencei magyarság, hogy mérleget vonjon és felvázolja az új teendőket.
Teszi ezt a hivatali szobáktól oldottabb környezetben, ahol könnyebb kertelés nélkül kimondani a valót, és nagyobb a hajlandóság a közös álláspont kialakítására. Teszi ezt az élet minden területén, így a gazdaságén is.
A résztvevő csak azt érzékeli, hogy sok mindenről elhangzik sok minden, a végén pedig a legfontosabb elemek megjelennek Orbán Viktor hagyományos beszédében. Gazdaságpolitikai szempontból mindenki büszke lehet az elmúlt kilenc év eredményeire, a sikeres költségvetési, a gazdaságpolitikai fordulatra és a 2017-ben elindított versenyképességi fordulatra. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott, harminc év elteltével elmondhatjuk, hogy
Számos előadás során, akárcsak a miniszterelnök beszédében is elhangzott, hogy Magyarország ma biztató pályán van. Rendezett pénzügyek, csökkenő adósság, erős növekedés, emelkedő bérek, izmosodó kis- és középvállalatok, gyarapodó családok és lendületes nemzetépítés. Természetesen lehet is, kell is jobban csinálni mindenkinek, a polgárnak, a vállalkozásoknak, akárcsak a magyar kormánynak.
A kulcsszó az agyonragozott versenyképesség és a Kárpát-medencei vállalkozások egybekapcsolása.
Többen úgy vélik, Orbán Viktor idei beszéde nem sokat mondott. Talán nekik. Mert az idei volt talán az egyik legmélyebb elemzés. Meghatározta, definiálta azt a vállalható, életképes és racionális döntést, amellyel a
Gazdasági szemszögből ez nem új, hiszen a magyar gazdaságpolitika már évek óta az unortodox megoldásaival vívja eszmei küzdelmét a mainstream vádjaival szemben. A miniszterelnök Tellér Gyulát idézte:
A miniszterelnök szerint azt, hogy a tetteinkért felelősséggel tartozunk. Hogy nem a liberális rögeszme (mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti) az igaz, hanem a jézusi „amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedd azt a másiknak. Sőt, amiről azt akarod, hogy veled megtegyenek, azt te is tedd meg a másiknak”. Ezzel nem kevesebbet mondott ki, mint hogy
a keresztény szabadság fémjelezte gazdaságban meg kell jelennie az emberi méltóságnak, a szolidaritásnak, a szubszidiaritásnak, az igazságosságnak vagy a közjó elvének.
Egyszerű szavakkal kimondott nagyon súlyos gondolatok. Tapasztalhattuk, mit hozott a féktelen szabadság, ahol a vállalkozás szabadsága jelszó alatt igyekeztek lebontani a társadalom és az állam korlátokat felállító képességét, hogy teljes mértékben érvényesülhessen a haszonelvűség.
A feladat is megfogalmazódott Tusványoson: patrióta gazdaságpolitikát kell kialakítani, ami egyenlő azzal, hogy a globális gazdaság rendellenességeire lokális válaszokat tudjunk adni. Amivel egy nemzetállami kormány, a Kárpát-medencei, esetleg a V4-es együttműködés a saját érdekeit képviselni tudja, hogy megtalálja a lehetőségeket a globális gazdaságban. A liberális gazdaságpolitika állandó dilemmája: a nemzetállami vezetők felelősek az adott térség választóinak, miközben sokszor nem vagy alig tudnak hatni a térségben működő nemzetközi gazdasági szereplőkre. Sokan kimondták, hogy új egyezségre kell törekedni az itt tartózkodó cégekkel. Szívesen fogadjuk a külföldi befektetőket, de tudnunk kell, hogy mi az érdekünk: a minőségi munkahelyek, a tisztességes bérek, hogy fektessenek az oktatásba, innovációba, szervezzék a helyi kisvállalatokat, és szervesen épüljenek bele a helyi gazdaságba.
Varga Mihály pénzügyminiszter Tusványoson ki is emelte:
Új gyártási technológiák felé kell fordulni, mert már nem versenyképes az, aki más országokban elavult technikával akar olcsóbban termelni. Két gazdasági területet emelt ki, a zöldgazdaságot, illetve az idősödő társadalomra alapozó ezüstgazdaságot. De azt is kiemelte, hogy a versenyképesség nem külföldön, a külföldi megrendelés megszerzésével kezdődik, hanem először otthon kell sikeresnek lenni.
Természetesen a kihívások is elhangzottak, a demográfia, a migráció, az elvándorlás, illetve az, hogy a visegrádi térség vajon felkészült-e a jövőre, képes lesz-e átállni az innovatív gazdaságra.
Orbán Viktor is megemlítette, hogy az EU versenyképességében törés állt be, elvesztegettünk öt évet.
A miniszterelnök szerint ha igazolódik az európai gazdaság kilátásaira tett helyzetértékelésük, akkor 2020 tavaszán szükség lesz egy második akciótervre, és valószínűleg 2020 őszén egy harmadikra is, ami egyben a versenyképességet is javítaná.
Tusványoson kiemelt figyelmet kapott a Kárpát-medencei gazdasági tér kialakítása, hogy a nemzet testéből elszakított részek legalább csatolt részekké váljanak. Varga Mihály ismertette a magyar kormány küldetését, hogy a már meglévő, határon túli gazdaságfejlesztési programokat folytassák, és a következő években az egész Kárpát-medencéből minél több magyar tulajdonú vállalkozást kapcsoljanak be a gazdaságba. Ez azonban „egyedül nem megy”, partnerséget kell kialakítani.
Orbán Viktor úgy fogalmazott,
Magyarország most a nemzetegyesítés után a nemzetépítés korszakába lépett.
A nemzetegyesítés lelki bátorság kérdése. Azzal, hogy kimondjuk, akár azt is hihetnénk, hogy meg is történt. De hogy valóban megtörténjen, ahhoz nemzetépítésre, aprómunkára van szükség. Panaszkodhatunk, hogy a magyar befektetések lassan jönnek a határon túli területekre.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/31. számában.
