2019. augusztus 4., 12:42

A magyar gazdasági szövet újrafonása

Tusványos, amely immár harminc éve „több mint egy tábor”, az idén egyszerűen „Egy a tábor” jelszó alatt zajlott. A hely, ahol informálisan összeül a Kárpát-medencei magyarság, hogy mérleget vonjon és felvázolja az új teendőket.

Orbán Tusványos 2019
Médialapozó
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Teszi ezt a hivatali szobáktól oldottabb környezetben, ahol könnyebb kertelés nélkül kimondani a valót, és nagyobb a hajlandóság a közös álláspont kialakítására. Teszi ezt az élet minden területén, így a gazdaságén is.

A résztvevő csak azt érzékeli, hogy sok mindenről elhangzik sok minden, a végén pedig a legfontosabb elemek megjelennek Orbán Viktor hagyományos beszédében. Gazdaságpolitikai szempontból mindenki büszke lehet az elmúlt kilenc év eredményeire, a sikeres költségvetési, a gazdaságpolitikai fordulatra és a 2017-ben elindított versenyképességi fordulatra. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott, harminc év elteltével elmondhatjuk, hogy

bizakodóan, tervekkel teli tarisznyával és az erősödés napi élményével ülünk itt együtt, s ez a lélektani helyzet szinte természetesnek tűnik. De a magyar nemzetnek meg kell találnia, ha nincs, akkor pedig ki kell találnia egy ezeréves közösségnek a modern korban való fennmaradásához szükséges új létformáját.

Számos előadás során, akárcsak a miniszterelnök beszédében is elhangzott, hogy Magyarország ma biztató pályán van. Rendezett pénzügyek, csökkenő adósság, erős növekedés, emelkedő bérek, izmosodó kis- és középvállalatok, gyarapodó családok és lendületes nemzetépítés. Természetesen lehet is, kell is jobban csinálni mindenkinek, a polgárnak, a vállalkozásoknak, akárcsak a magyar kormánynak.

A kulcsszó az agyonragozott versenyképesség és a Kárpát-medencei vállalkozások egybekapcsolása.

Többen úgy vélik, Orbán Viktor idei beszéde nem sokat mondott. Talán nekik. Mert az idei volt talán az egyik legmélyebb elemzés. Meghatározta, definiálta azt a vállalható, életképes és racionális döntést, amellyel a

leamortizálódott liberális demokrácia tézisével szemben egy antitézist, a keresztény szabadság demokratikus tézisét helyezi, nemcsak szellemileg, hanem politikai program szempontjából is.

Gazdasági szemszögből ez nem új, hiszen a magyar gazdaságpolitika már évek óta az unortodox megoldásaival vívja eszmei küzdelmét a mainstream vádjaival szemben. A miniszterelnök Tellér Gyulát idézte:

2010-ben Magyarország anyagilag, szellemileg és biológiailag kiürülőfélben volt. Akkor arra a kérdésre kellett választ adni, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása elképzelhető-e a liberális demokrácia keretein belül, amire a válasz egy határozott nem volt. Valami mást kellett létrehozni.
Mit kellett megváltoztatni?

A miniszterelnök szerint azt, hogy a tetteinkért felelősséggel tartozunk. Hogy nem a liberális rögeszme (mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti) az igaz, hanem a jézusi „amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedd azt a másiknak. Sőt, amiről azt akarod, hogy veled megtegyenek, azt te is tedd meg a másiknak”. Ezzel nem kevesebbet mondott ki, mint hogy

a keresztény szabadság fémjelezte gazdaságban meg kell jelennie az emberi méltóságnak, a szolidaritásnak, a szubszidiaritásnak, az igazságosságnak vagy a közjó elvének.

Egyszerű szavakkal kimondott nagyon súlyos gondolatok. Tapasztalhattuk, mit hozott a féktelen szabadság, ahol a vállalkozás szabadsága jelszó alatt igyekeztek lebontani a társadalom és az állam korlátokat felállító képességét, hogy teljes mértékben érvényesülhessen a haszonelvűség.

A feladat is megfogalmazódott Tusványoson: patrióta gazdaságpolitikát kell kialakítani, ami egyenlő azzal, hogy a globális gazdaság rendellenességeire lokális válaszokat tudjunk adni. Amivel egy nemzetállami kormány, a Kárpát-medencei, esetleg a V4-es együttműködés a saját érdekeit képviselni tudja, hogy megtalálja a lehetőségeket a globális gazdaságban.  A liberális gazdaságpolitika állandó dilemmája: a nemzetállami vezetők felelősek az adott térség választóinak, miközben sokszor nem vagy alig tudnak hatni a térségben működő nemzetközi gazdasági szereplőkre. Sokan kimondták, hogy új egyezségre kell törekedni az itt tartózkodó cégekkel. Szívesen fogadjuk a külföldi befektetőket, de tudnunk kell, hogy mi az érdekünk: a minőségi munkahelyek, a tisztességes bérek, hogy fektessenek az oktatásba, innovációba, szervezzék a helyi kisvállalatokat, és szervesen épüljenek bele a helyi gazdaságba.

Varga Mihály pénzügyminiszter Tusványoson ki is emelte:

Le kell számolni azzal, hogy az olcsó munkaerőre alapozzuk a versenyképességet.

Új gyártási technológiák felé kell fordulni, mert már nem versenyképes az, aki más országokban elavult technikával akar olcsóbban termelni. Két gazdasági területet emelt ki, a zöldgazdaságot, illetve az idősödő társadalomra alapozó ezüstgazdaságot. De azt is kiemelte, hogy a versenyképesség nem külföldön, a külföldi megrendelés megszerzésével kezdődik, hanem először otthon kell sikeresnek lenni.

Természetesen a kihívások is elhangzottak, a demográfia, a migráció, az elvándorlás, illetve az, hogy a visegrádi térség vajon felkészült-e a jövőre, képes lesz-e átállni az innovatív gazdaságra.

Orbán Viktor is megemlítette, hogy az EU versenyképességében törés állt be, elvesztegettünk öt évet.

Az európai gazdaságra minden elemzés szerint nehéz idők jönnek. A kérdés nem az, hogy jönnek-e, hanem az, hogy mennyire lesznek nehezek. Nyugat-Európában a gazdasági növekedés tovább lassul majd, sőt itt-ott el is akad. Magyarország számára a legfontosabb, hogy egy új útvonalat tervezzen 2020-ra és 2021-re, hogy a külső rossz hatásokat képes legyen minimalizálni, és a még meglévő saját belső erőforrásokat képesek legyünk mozgósítani. Erre szolgál az elmúlt hónapokban meghirdetett első gazdaságvédelmi akcióterv.

A miniszterelnök szerint ha igazolódik az európai gazdaság kilátásaira tett helyzetértékelésük, akkor 2020 tavaszán szükség lesz egy második akciótervre, és valószínűleg 2020 őszén egy harmadikra is, ami egyben a versenyképességet is javítaná.

Tusványoson kiemelt figyelmet kapott a Kárpát-medencei gazdasági tér kialakítása, hogy a nemzet testéből elszakított részek legalább csatolt részekké váljanak. Varga Mihály ismertette a magyar kormány küldetését, hogy a már meglévő, határon túli gazdaságfejlesztési programokat folytassák, és a következő években az egész Kárpát-medencéből minél több magyar tulajdonú vállalkozást kapcsoljanak be a gazdaságba. Ez azonban „egyedül nem megy”, partnerséget kell kialakítani.

Orbán Viktor úgy fogalmazott,

Magyarország most a nemzetegyesítés után a nemzetépítés korszakába lépett.

A nemzetegyesítés lelki bátorság kérdése. Azzal, hogy kimondjuk, akár azt is hihetnénk, hogy meg is történt. De hogy valóban megtörténjen, ahhoz nemzetépítésre, aprómunkára van szükség. Panaszkodhatunk, hogy a magyar befektetések lassan jönnek a határon túli területekre.

Majd jönnek – mondta a miniszterelnök. – Már kialakult ennek az útja, de inkább a fordítottja az érdekes, amikor a határon túli befektetések érkeznek Magyarországra, hogy a nemzet gazdaságának szövedéke elszakíthatatlan legyen.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/31. számában. 

Megosztás
Címkék