A maffia helyett a bizonytalanság országa
Még mindig nem sejtjük, hogy mi várható Szlovákiában az elkövetkező héten, de azt sem, mire számíthatunk néhány napon belül. Vélhetően még soha nem követte ennyi ember figyelemmel az egyes minisztériumok és a kormányhivatal sajtóit, de talán ez a fajta marketing nem éppen az, amit szeretnének.
Igor Matovič kormányfő szerint, ha nem ők irányítják az országot, akkor visszatér a maffia. A miniszterelnök egyszerű üzenete egyértelműen mutatja a politikájának a lényegét, amelynek köszönhetően tavaly megnyerte a választást. Mindenki számára érthető tartalom, érzelmi elköteleződés, s azt gondolja, tudja, mi kell a népnek. Részben tudja is, másként már nem ő irányítaná az országot, azok után, amit az elmúlt hónapkban országvezetésként tett.
Sajnos szlovákiai rövid története során ismét a klasszikus kérdés előtt áll. A kisebbik rossz választásának elméletét akarják elhinteni az emberek körében, hiszen ha nem ők, akkor visszatér a rossz.
Érdekes módon egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy sikertelen kormánydöntés után másnap letartóztatnak egy vezető bürokratát a Fico-korszakból, vagy éppen valamilyen visszaélésre derítenek fényt a független szervek. A közvélemény-kutatási eredmények nyilvánosságra kerülése után pedig jön a Sulík-kártya.
A héten a polgárok és az önkormányzatok azt várták, hogy pénteken kiderüljön, milyen eredménnyel zárt járásuk az országos tesztelésen, amint azt a kormány ígérte, de előbb kedden, majd szerdán is közöltek néhány adatot, ez utóbbi már elméletileg végleges lett volna, de két nappal később kiderült, mégsem volt az. Válságos időket élünk, amikor mindennél fontosabb volna a megbízható kormányzás, amely elhiteti velünk, tudja mit csinál, és jó felé tartunk. Ehelyett minden héten új információt kapunk a lockdown formájáról, az iskolanyitásról, a kötelező tesztelés folytatásáról és sok minden másról is.
Az ember megérti, hogy az adatok változnak, de már kisgyermekként rájöttünk, akkor tudunk jól működni bizonyos szabályok közt, ha azok stabilak, mert ezek adják a keretét a mindennapi boldogulásunknak. Úgy tűnik, a kormány tagjai ezt nem értik, mert Matovič mellett másoknál is ugyanazt a bizonytalan kommunikációt tapasztaljuk.
Akármennyire is igyekeznek elhitetni velünk, hogy ismerik a probléma megoldását, még a baráti sajtóközegben is tagadhatatlan, túl sok nyoma van annak, hogy a bizonytalanság uralja a hétköznapokat. Az pedig talán még az egyszerű emberek magyar szimpatizánsainak sem túl szimpatikus, hogy a kormányfő a napokban arról osztott meg bejegyzést, hogy 10 éve, január 28-án hogyan várta Orbán Viktort társaival, azzal a felirattal, hogy ő mennyire szereti a szlovákiai magyarokat. Hozzátette, a magyar kormányfővel azóta már más szinten találkoznak, de a magyarokat ugyanúgy szereti.
Mi pedig azt szeretnénk, ha végre látnánk, mi is fog történni az országban, amikor a vállalkozók és az alkalmazottak jelentős része még az átlagnál is nagyobb bizonytalanságban él, s nem tudja, mire is számíthat, mikor lesz esélye újrakezdeni a munkát, és abban milyen segítségre számíthat. A pénzügyminiszter semmitmondó bejelentésein túl vajmi keveset tudunk a gazdasági tárca elképzeléseiről is, Igor Sulík inkább arra törekszik, hogy győztesen jöjjön ki a kormányfővel folytatott politikai csatából, mert ő is előrehozott választásokra számít.
Azt viszont tudjuk, Peter Pellegrini milyen koncertre utazott állami pénzből, és azt is, hogy a jelenlegi kormány miként lépett át bizonyos szabályokat, amikor a korlátozások már számukra is terhesek voltak. Sajnos, a politikusokba vetett bizalom egyre csökken, ami nagyon szomorú abban a helyzetben, amikor napi szinten érezzük a döntéseik súlyát, és nem csupán a kevésbé megfogható társadalmi berendezkedés, vagy a gazdasági működés múlik a munkájukon, hanem az is, hogy holnap mit tudunk csinálni, esetleg milyen egészségügyi ellátásra számíthatunk. Jó volna végre felébredni a kommunikációs álomharcból, mert ahogy a maffia a félelemre épít, a jelenlegi kormány a bizonytalanságával ugyancsak olyan érzéseket generál, amelynek nincs jó hatása a szlovákiai mindennapokra.
A kormány szempontjából a legideálisabb az lenne, ha a Fico-féle kommunikációt folytató Igor Matovič és Jaroslav Naď helyett végre a nyugodtabb hangok jelennének meg a sajtótájékoztatók alkalmával, vagy éppen egy független szakemberre, a népszerű Vladimír Krčméryre hagynák a döntéseik közlését, mert ha már sokszor teljesen kiszámíthatatlan lépésekről van szó, akkor jó, ha olyan ember osztja ezt meg a polgárokkal, aki még élvezi a többség bizalmát.
