A lelki egészség margójára
A saját egészségünk mindennél fontosabb az életben. Főleg a mostani nehéz időkben kellene jobban vigyáznunk magunkra és társainkra. De mindinkább magunkra, mert egy életünk van, ami valóban lényeges, és minden pillanatot ki kell használni, s a lehető legjobban megélni azt.
Ma van a lelki egészség világnapja. Személy szerint kicsit megálltam és elgondolkodtam egy pillanatra. Vajon mikor kérdezte meg tőlem valaki utoljára: hogy van a lelked? Talán csak az édesanyák törődnek ilyen dolgokkal, mert hát mégis csak ők ismerik a gyerekeiket a legjobban. Aztán rájöttem, hogy azért vannak olyanok, akiket tényleg érdekel, mi van veled, és akadnak olyanok is, akik csak udvariasságból teszik fel ugyanezt a kérdést, amúgy meg annyira nem érdekli őket a sorsod.
Még 2017-ben megtanultam az amerikai táborban – amikor kint dolgoztam három hónapon keresztül –, hogy az amerikaiak csak azért kérdezik meg tőled: How are you? (Hogy vagy?), hogy beszélgetést kezdeményezzenek, vagy csak udvariasnak tűnjenek. Igazából egyáltalán nem érdekli őket, mi van veled, ez tulajdonképpen egy sziának felel meg náluk. Ha pedig ezt te nem tudod, és jóhiszeműen rácsodálkozol, hogy jé, valakit érdekel az életem, és elkezded mondani: tudod, fáradt vagyok, mert nem aludtam rendesen, ráadásul a macskám is meghalt, nemrég temettük el… stb., akkor csak bámul rád, mint borjú az új kapura. Mert hiszen csak udvarias volt veled szemben, de nem várta el, hogy elkezded mondani neki az összes bajodat.
Persze, jól esik néha kibeszélni a problémáinkat. Jobb esetben nem egy idegennek kezded el mondani, hogy a pasiddal már nem jöttök ki úgy, mint régen, meg hogy a lelki békádat kissé feldúlták a mindennapos stresszhelyzetek a munkád során, meg hasonlók. Nem. Ezt olyasvalakinek mondod el, akiben teljes mértékben megbízol, és tudod, hogy nem rohan kipletykálni az életed olyanoknak, akiknek nem kellene.
Néha jól esik kiadni magadból a dolgokat, és valakitől elvárni azt a lelkifröccsöt, amit beléd diktál, mert tudod, hogy jót akar és segíteni próbál. Na, ez tényleg borzasztóan tud segíteni, mert átértékeled saját magad, össze tudod szedni az elfáradt testedet és a lelkednek is adsz egy kis bátorítást: figyu, most egy kicsit rosszul vagy, de holnap új nap virrad, tanuld meg elfogadni, ami történt és kezdj minden napot optimistán.
Persze az agyad felfogja, hogy mit kellene tenned, de a szíved még nem érzi azt, hogy képes meghozni a fontos döntéseket. De eljön az idő, amikor végre az agyad és a szíved együtt mozog, egyként viselkedik és elfogadod, hogy igenis, neked nem jó az az állapot, amiben vagy. Muszáj kiszakadnod belőle, mert különben felrobbansz és már a könnyek sem fognak enyhíteni a bánatodon és a kétségbeeséseden.
Tudd, hogy te is értékes ember vagy, és gondolj arra, hogy mindig van lehetőség változtatni. Én megtettem, és jól vagyok! Nincsen gombóc a gyomromban, a döntéseim következményeitől nem félek (na jó, azért néha szoktam), mert saját magam döntök a sorsom felől, s ha valamit elrontok, újból felállok, és megpróbálom még egyszer, mert az élet csak akkor eredményes, ha próbálkozunk!
"Tedd, de ne próbáld!” (Yoda mester – A csillagok háborúja/Star Wars) idézettel nem értek egyet, pedig szeretem a Star Wars univerzumot, mert igenis a próbálkozás a saját határaid feszegetése, és ha nem próbálkozol, akkor értéktelen vagy. Pont, hogy a próbálkozás tesz téged emberré, mert mindenki hibázik, senki sem születik tökéletesnek, és minek is, hiszen annyifajták vagyunk. És ez a szép ebben!
A lényeg az, hogy szeresd magad, mert akkor lehetsz a legboldogabb. A lelked akkor fog szárnyalni, örülj a kis dolgoknak és csináld azt, amit szeretsz! Kit érdekel, ki, mit mond, légy bátor és az élettől kapod majd a sok-sok jót. Csak győzd kivárni és befogadni!
