A legfőbb eredmény a párbeszéd
Két óriáspanda érkezik Kínából az atlantai állatkertbe a kínai-amerikai pandavédelmi együttműködés keretében. Kína először 1972-ben, Richard Nixon akkori amerikai elnök pekingi látogatását követően küldött óriáspandákat az Egyesült Államokba. Ez az úgynevezett "pandadiplomácia". Nem egy titkos fegyver, de mindenképp a szimpátia kifejeződése. Nem ez Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök háromnapos tárgyalássorozatának legfőbb fokmérője, de kétségkívül jelzésértékű abban a tekintetben, hogy a kevés kézzel fogható eredmény ellenére a találkozó nem sült el rosszul.
Hszi Csin-ping washingtoni látogatása látványos diplomáciai esemény volt. Donald Trump és Melania Trump személyesen mentek ki a washingtoni Andrews légitámaszpontra a kínai elnöki pár fogadására, ahol vörös szőnyegen köszöntötték őket. A repülőtéri érkezéskor az amerikai légierő B-1 Lancer szuperszonikus bombázói repültek át a delegáció felett, a Fehér Házban rendezett hivatalos ünnepségen pedig további harci repülőgépek tisztelgő áthúzását is megtekintették. Trumpék nagyszabású állami díszvacsorát adtak a kínai elnöki pár tiszteletére a Fehér Házban, amelyen az amerikai technológiai és pénzügyi szektor legfontosabb vezetői is részt vettek. Trump személyesen kísérte el Hszit az amerikai Nemzeti Levéltárba, ahol közösen megtekintették az Egyesült Államok legfontosabb történelmi alapdokumentumait. A teljes világsajtó felsorolta, micsoda pompázatos külsőségek kísérték a két szuperhatalom vezetőinek washingtoni találkozóját. Ugyanakkor kevés konkrét eredmény született. A diplomáciában azonban nemcsak arra érdemes figyelni, hogy mit mondanak, hanem arra is, hogyan mondják.
Amerika és Kína két világ, két kontinens, két kultúra, két politikai berendezkedés. Így talán nem csodálkozhatunk, ha a háromnapos látogatást is másként látták. Míg az amerikai sajtó benyomása jobbára az, hogy kevés az eredmény, a kínai sajtó nyolc eredményről számol be, és "új történelmi kiindulópontról". Ami Kínából eredménynek tűnik: a tiszteletre, méltányosságra és kölcsönösségre épülő, konstruktív stratégiai stabilitási kapcsolat kialakítása; az APEC- és G20-csúcstalálkozók kölcsönös támogatása; az iráni atomprogrammal és a nemzetközi hajózási útvonalakkal kapcsolatos közös álláspont; a kereskedelmi és beruházási mechanizmusok továbbfejlesztése; 30 milliárd dollár értékű, kölcsönösen vámkedvezményben részesülő nem érzékeny termékkör; a kábítószer-ellenes együttműködés; az amerikai-kínai mesterségesintelligencia-párbeszéd és egy incidenskezelési kommunikációs csatorna; és persze a két panda, sorolja a China Daily.
A kereskedelmi fegyverszünetet mindössze két hónappal hosszabbították meg, vagyis a legfontosabb gazdasági konfliktus végleges rendezése továbbra is a jövő feladata maradt. A ritkaföldfémek exportjának kérdése, a félvezető- és mesterségesintelligencia-technológiák exportkorlátozása, Tajvan helyzete és az amerikai-kínai biztonsági verseny ugyancsak nyitott maradt. Washingtonban egy elnöki csúcstalálkozótól rendszerint jól kommunikálható, konkrét eredményeket várnak: milyen vám csökken, mennyi árut vásárol Kína, milyen technológiákról születik megállapodás, milyen amerikai vállalatok jutnak új piacokhoz. Peking viszont nagyobb jelentőséget tulajdonít annak, hogy milyen politikai keretben folytatódik a kapcsolat. Az amerikai és kínai megközelítés közötti különbség okán ugyanazt a találkozót Washingtonban könnyebb szerényebbnek látni, Pekingben pedig stratégiai előrelépésként bemutatni. De ez nem csupán interpretációs kérdés. E két ország problémái ma már nem egyszerű kereskedelmi viták. A vámok mögött stratégiai verseny húzódik meg, melyben mindkét fél rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel nyomást tud gyakorolni a másikra, ezért egyikük sem érdekelt abban, hogy egyetlen csúcstalálkozón feladja a számára fontos alkupozíciókat.
A találkozóra ezért érdemes egy hosszabb folyamat egyik állomásaként tekinteni. Ezt mutatja az is, hogy Trump és Hszi az év hátralévő részében még kétszer találkozhat: novemberben a kínai APEC-csúcson, decemberben pedig a G20 találkozóján Miamiban. A sűrűbb kapcsolattartás lehetővé teszi, hogy a vitás kérdéseket több tételben kezeljék.
Azt, hogy ez a kapcsolat mindkét fél számára fontos, az is jelzi, hogy még a jelen találkozó előtt magas rangú kínai kereskedelmi küldöttség utazott az Egyesült Államokba Ho Li-feng kínai miniszterelnök-helyettes, a technokrata háttérember vezetésével, gyakorlatilag az államfői találkozó kezdetéig folyamatos konzultációkat folytatott az amerikai féllel… Láthatóan mindkét fél felismerte: a közöttük zajló stratégiai verseny olyan mély és szerteágazó, hogy azt nem lehet egyetlen megállapodással lezárni. Kezelni viszont lehet. Hszi Csin-ping fogalmazott, a két ország közötti versenynek "egészségesnek kell lennie, és kordában is kell tartani". A csúcstalálkozó igazi eredménye az volt, hogy felállította azokat a biztonsági és kommunikációs korlátokat, amelyek (egy időre) megakadályozzák, hogy a két gigász rivalizálása nyílt konfliktusba torkolljon.
A kommentár a Magyar7 legfrisebb számában is megtalálható lesz.
