A következmények nélküli ország?
Szombat délután sokunknak keseredett meg a szájában a délutáni kávé. A polgári Magyarország éppen ott kapott sebet, ahol a legjobban fáj. És ezen az sem enyhít, hogy Novák Katalin elnök, majd őt követve Varga Judit egykori igazságügyi miniszter is levonta a következtetést, és lemondott tisztségéről. Ők, éppen ők kényszerültek erre, akikért, figyelemmel követve politikusi pályájukat, a tűzbe tettük volna a kezünket.
A keserűséget persze nem az váltja ki, amit a liberálbolsevik dollársimogató politikusok és sajtójuk fröcsög, hogy tudniillik Novák Katalin ejtett volna sebet a „nemzet lelkén”. Ilyen orbitális hazugságra csak ők képesek, akik szerint a polgári kormány, a kétharmados képviselet vagy éppen Orbán Viktor bűnös mindenért, ami rossz a Kárpát-medencében történik.
Érdekes módon szuperszonikus gyorsasággal lett pedofilellenes az a társaság, amely teljes erőbedobással ellenezte a gyermekvédelmi törvényt, és az egész világot igyekezett ellene hangolni. Most egyszeriben ők a legvehemensebb jogvédők.
A seb a jóérzésű, az igazságot tisztelő magyarok lelkén esett, mert aligha hihető, hogy ez a két hölgy olyan otrombaságra lett volna képes, amit ezek feltételeznek és sugalmaznak róluk. Politikai pályájuk igazolja őket, és azt hiszem, nem szorulnak védelemre vagy szerecsenmosdatásra. De van abban valami végtelenül perverz, undorító és elfogadhatatlan, hogy éppen azok az emberek kénytelenek viselni hibájuk következményeit, akik a legaljasabb, legsötétebb dolgok ellen harcoltak. Ők buknak bele abba, amit mások takargatnak, pátyolgatnak. Már ha egyáltalán használhatjuk a bukás szót, hiszen emelt fővel távoztak.
Ennek a mocskos ügynek a hátterét több szempontból is lehet nézni, miközben éppen arról esik a legkevesebb szó, ami a dolog lényege: a magyarországi igazságszolgáltatás állapotáról. Ami nem most kezdődött, csak úgy vonul végig a magyar állam rendszerváltás óta eltelt évtizedein, mint egy sötét gyújtózsinór. Ugye emlékszünk még a börtönbizniszre? Az oktatásügyi szegregációs ügyekre? Amelyekben „sztárügyvédek” és bírák, a jog bajnokai tömték a zsebüket, s nem mellékesen igyekeztek lejáratni az országot minden nemzetközi fórumon és a világsajtóban? Azok a sötét gazemberek, akik ezeket az „ügyeket” gyártották, méltán váltották ki a magyar társadalom felháborodását. Pontosabban azok a bírósági döntések, amelyek ezeket az orbitális svindliket helyénvalónak tartották.
Ugye emlékszünk még arra is, amikor az Orbán-kormány megpróbálta nyugdíjba küldeni a szétrohadt pártállamból megörökölt bírákat? Az ezt célzó törvényt – a magyar liberálbolsevik oldal hathatós szerepvállalásával – brüsszeli parancsra vissza kellett vonni. A megtisztulás akkor elmaradt, és most is törhetjük a fejünket, kinek, kiknek a műve, hol és kik találták ki ezt a tavalyi amnesztiaügyet, és tolták az elnök asztalára.
Hová futnak a szálak, amelyek mentén ki lehetne bogozni, kiknek állt érdekükben az elnök megbuktatása?
Bár ez a napnál is világosabb, mint az is, miért éppen most, egy évvel az amnesztia után, két választási kampány kezdetére lett időzítve a pedofiltakargatás ügyének felbukkanása és megszellőztetése. Csak úgy, egyszeriben, szinte véletlenszerűen.
Azzal mindenki tisztában van, hogy az elnök az asztalára tett kegyelmi javaslatok több ezer oldalas periratait nem fogja végigolvasni. Erre van az apparátus, amely a javaslatokat befogadja, értékeli, javaslatot tesz. Az elnök pedig jóhiszeműen aláírja, megbízva a csapatában, az előterjesztők becsületében és jó szándékában, nem sejtve, hogy a saját ítéletét írja alá. Azok a bizonyos szálak lehet, hogy egyszer kibogozódnak, de az is lehet, hogy soha nem tudjuk meg, kik gyújtották meg a gyújtózsinórt. A tanácsadók futva távoznak, nehogy szeplő essen az orcájukra, mindenki mossa kezeit, és a Pilátusok seregében ott marad az elnök bűnbaknak.
Egyelőre maradnak a puszta tények: Novák Katalin, aki a rendszerváltás óta Magyarország legmegbecsültebb és legkedveltebb elnöke volt, szombat óta nem elnök. Varga Judit nem országgyűlési képviselő, és nem listavezetője a Fidesz–KDNP-nek az EP-választásokon. Nem mellesleg ismét jöhet (és jön is) a külföldi sárdobálás és mocskolódás. A német Spiegel Orbán Viktor családjához és a katolikus egyházhoz kötötte a szálakat, az osztrák Standard felcsútozott egy egészségeset. Az angol BBC szinte ünnepelve írta: „Az ügy ritkán látott politikai botrányt indított el egy olyan országban, amit egy hosszú ideje hatalmon levő nacionalista kormány vezet”, míg az amerikai CNN kiemelte, Novák Katalin „a magyar keményvonalas nacionalista miniszterelnök, Orbán Viktor közeli szövetségese volt”.
Erről van szó. Sejtettük, tudtuk, hogy kemény év lesz az idei, hogy soha nem tapasztalt támadásokkal kell szembenézni. A balsejtelem beigazolódott.
A liberálbolsevik magyar ellenzék pedig elvonulva a Sándor-palota elől, törheti a fejét, milyen botrányokat tudna még kiagyalni, rálicitálni arra a fegyvertényre, hogy sikerült legyőznie egy csupaszív, bátor, becsületes asszonyt.
