Matus Tibor

2019. május 17., 10:43

Állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet

Lassan már két hete, hogy a Föld napja alkalmából különféle események zajlottak világszerte, amelyekkel szerették volna felhívni a figyelmet a Föld természeti környezetének megóvására. Pár napra nagyon trendik voltunk, aztán minden megy a régi szerint, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet.

Az év 365 napjából legalább egy napon arra gondolunk, hogy meg kellene őrizni az élővilág változatosságát, a biológiai sokféleséget. Legalább egy nap nem fogyasztunk túlzottan, fát ültetünk, komposztálunk, szigetelünk, okosan közlekedünk, nem vásárolunk csomagoltat, nem termelünk szemetet. Nem eszünk félkész ételt, helyette hazait, frisset fogyasztunk, abból is kevesebb állati eredetűt. Egyszerűen szeretnénk elhinni, hogy meg tudjuk változtatni a világot. 

Nincs mentség, csak magyarázat

Egy héttel a Föld napja után szépen visszatért minden a régi kerékvágásba, mert talán nem is tehetünk másképpen.

Az elmúlt kétezer évben, egészen a 17. századig szinte semmi sem történt. Érezhetően nem nőtt sem a népesség, sem a gazdasági kibocsátás. A 18. századtól azonban mindkét kategória exponenciálisan növekedni kezdett. Olyan mértékben, hogy a kétezer év gazdasági kibocsátásának 55%-a már a 20. századra összpontosul. És a 21. század első tíz éve adta a két évezred kumulált gazdasági produkciójának közel 25%-át.

Míg az emberiség a hetvenes években nagyjából annyit vett ki a föld életteréből, amennyi forrás egy év alatt keletkezett, ma már ennek több mint a kétszeresét fogyasztjuk.

Jelenleg évi egyszázalékos energiafelhasználás-növekedéssel számolunk. Ez éves viszonylatban nem sok, viszont hetven év alatt a felhasznált energia megduplázását jelenti. Ha hosszabb távra tekintünk és az évi egyszázalékos növekedés fennmaradna, 3000 év múlva a naprendszer összes energiáját felhasználnánk egy év alatt, és 6000 év múlva az egész galaxis energiája sem lenne elég a Földön élőknek. Azaz még a fenntartható fejlődés is zsákutcának tűnik. Mindebből azt szűrhetjük le, hogy a jelenlegi fejlődés és az azt magyarázó, korunk meghatározó közgazdaságtana abszurd, és képtelenségre épül. Egy zárt rendszerben képzel el végtelen fejlődést. Félő, így nemcsak tudománynak nem minősíthető, de sokkal inkább hatalmi ideológiának, amely csak rövid távú érdekeket vesz figyelembe.

A megbomlott szimbiózis

A régi korok embere még tudta, hogy tevékenységével megsérti a földi élet egységét. Ezért fontos volt számára az engesztelő szertartás, amivel bocsánatot kért a "Föld szellemeitől". Mindig megfogadta, hogy csak annyit vesz ki az élet szervezett rendszeréből, amennyire feltétlenül szüksége van.

A modernitás embere az állandó növekvési kényszer miatt nem is tehet másképp, mint hogy cinikus gátlástalansággal felélje a saját, illetve a leigázva tartott országok erőforrásait.

A létharmónia helyett olyan anyagok mennyiségi megsokszorozására törekszik, amelyek által egyre több profit állítható elő.

A nyugati modernitás nagy kritikusa, Polányi Károly még 1944-ben, A nagy átalakulás című művében írja:

„A Nyugat létmódja gyökeresen megváltozott. Az ember a külső természetéből nyersanyaglelőhelyet és hulladéktárolót hozott létre, és lényegében ugyanezt teszi a belsővel is. A kapitalizmust tehát nem a természetes fejlődés, hanem a természetellenes önkény hozta létre, és ma is ez üzemelteti.”

A 19. századtól a nyugati modernitás kapitalizmusnak nevezi magát, mert folyamatosan tőkét halmoz fel, mégpedig fokozódó gyorsasággal. A hatalmas értéktömeg létrehozása veszteséges volna, ha a költségei nem osztódnának szét térben és időben. Az egyik költség az emberi létezés külső és belső környezetének egyre gyorsabb lepusztulása. A gazdasági folyamatba értékes természeti erőforrások lépnek be, és értéktelen hulladék kerül ki belőle. Nyersen fogalmazva:

a globális gazdaság egy komplex hulladékgyártó rendszer.

Elméletek futószalagon

A társadalom érzékeli a közelgő katasztrófát, ki is talál rá mindenféle elméleteket, főleg a fenntartható fejlődését, küzd a klímáért a szén-dioxid korlátozásával, megszervezi a migrációt. Minderre komoly, jelentős bevételt generáló iparágak épültek. Akár fegyverként is bevethető, például az európai autógyárak ellen. Csak nem old meg semmit, mert nem a föld természetes regulációit biztosító folyamatokat akarja visszaállítani.

Az az igazság, hogy az egész gazdasági rendszerünket, a gondolkodásunkat kellene átalakítani. Számos közgazdasági modell létezik, amiket a hivatalos tudományosság ma még megmosolyog. Van elmélet az ajándékgazdaságra, a nyílt forráskódú közgazdaságra, a kék gazdaságra, a Gessel-féle természetjog-alapú gazdaságra, a szivárványgazdaságra, vagy akár a nemnövekedés gazdaságára.

Ezek a javaslatok addig nem fognak átmenni a közgondolkozásba, amíg valamilyen katasztrófa azt ki nem kényszeríti. A jelenlegi pénzhatalom ezt nem fogja engedni, pedig

mindenki szívesen venné, ha nem a gazdasági növekedést, hanem az egészséget, a gyermekhalandóságot, a bűnözés fokát, a szegénység mértékét, a fizetési szakadékok mélyülését, a családok széthullását, a környezet állapotát, illetve a természetes környezet védelmét tartanánk fő szempontnak.

Befejezésül álljanak itt Hamvas Béla gondolatai a Scientia Sacra című művéből:

A tény az, hogy a modern ember a földet nem műveli többé, hanem módszeresen és önkényesen kifosztja. 
Zsákmány lett számára a búza, a rozs, a kukorica, a gyümölcs, az állatok húsa, a vizek hala, a hegyek érce, az anyag rejtélyes képességeinek egész sora, mint a mágnesesség, az elektromosság, az egész fizikai világ. Zsákmány lett számára a másik ember, a másik nép, a másik faj, zsákmány lett a föld, a víz, a levegő, amit kifosztott, hogy uralma alá vonja és mind felélje.
Ám ezalatt valójában egyre szegényebb lett, egyre vadabb, durvább, gyűlölködőbb, zártabb, sekélyesebb, ostobább, primitívebb és gonoszabb is.
0 HOZZÁSZÓLÁS
Agárdy Gábor 2019. június 17., hétfő

Eső után köpönyeg

Az EP-választások után dühös lettem az MKP-nak hiányzó 0,04% voks miatt, a Most-Hídnak a 2,6% körüli eredménye sem boldogított...vesztettünk.

Dunajszky Éva 2019. június 17., hétfő

Bugár kínos trükkjei

Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál mondani, csak hát az elnökséged nem hagyta, ne haragudj, de nevetséges. Kínosan nevetséges.

Somogyi Szilárd 2019. június 16., vasárnap

Hogyan feleljünk meg a szlovákoknak

Amikor kultúrpolitika táplája a megfelelési kényszert.

B. Vida Júlia 2019. június 16., vasárnap

Apa is csak egy van

Jár egy hatalmas köszönöm minden édesapának.

Száraz Dénes 2019. június 15., szombat

„Miért is, miért is, miért is?”

Nem csoda, hogy skizofrén helyzetbe került a felvidéki magyarság, mivel az egyik párt szlovák együttműködést hirdet, a másik pedig magyart szeretne.

Pomichal Krisztián 2019. június 15., szombat

Dédöregapám gyertyatartói

Azokat a kereszteket az ő sírjukról törték le, és minden ütés, minden döfés, minden eldobott kő az egyetemes magyarságot találta el.

Molnár Judit 2019. június 14., péntek

Népszerűség, semmiért

Andrej Kiska csomagol, lejár az ötéves államfői mandátuma. A politika világa azonban megízlett neki, így legfeljebb a Grassalkovich-palotától búcsúzik.

B. Vida Júlia 2019. június 11., kedd

Beteg világ

Ez a fene nagy jólét, ami sokba kerül nekünk, elveszi tőlünk lelkünk nyugalmát.

Molnár Judit 2019. június 10., hétfő

Startvonalra kényszerítve

Hírügynökségi kacsának bizonyult, hogy az európai parlamenti választások fiaskója után a Most-Hídban szándék volt Bugár Béla eltávolítására.

Pomichal Krisztián 2019. június 08., szombat

Klímabunkók

Alig volt olyan, a brüsszeli fősodorral szembehelyezkedő párt vagy politikus, amelyik a kampánya során akárcsak egy szót is ejtett volna a klímaváltozásról.

HIRDETÉS
Vélemény
Agárdy Gábor: Eső után köpönyeg

Az EP-választások után dühös lettem az MKP-nak hiányzó 0,04% voks miatt, a Most-Hídnak a 2,6% körüli ...

Dunajszky Éva: Bugár kínos trükkjei

Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál ...

B. Vida Júlia: Apa is csak egy van

Jár egy hatalmas köszönöm minden édesapának.