A két százalékot adhatnánk szüleinknek is?
Adónk 2 százalékát, immár hosszú évek óta, civilszervezeteknek, polgári társulásoknak ajánlhatjuk fel. A vezető kormánypárt boszorkánykonyhájában legújabban azt főzték ki, hogy a jövőben erről a pénzösszegről szüleink javára is dönthetnénk. Az elképzelésről jelenleg még vita folyik a Smer-SD-n belül is, de az érintettek, az eddigi kedvezményezettek máris aggodalmukat fejezték ki.
Lehet, hogy ez csupán egy újabb populista húzás a népszerűségét és befolyását egyre csak vesztő kormánypárt részéről? Vagy esetleg arról van szó, hogy el akarják zárni a pénzcsapot a civil szerveződések elől?
Vitathatatlan, hogy Szlovákiában az idősek élete nem fenékig tejfel. A nyugdíj többnyire csak nyögdíj, ami legfeljebb a számlák befizetésére, a gyógyszerekre és egy kis élelemre elég. Gyermekeikre sem igen számíthatnak, hiszen azoknak dolgozniuk kell, és sokszor ők maguk sem keresnek annyit, hogy abból szüleiket támogathassák. Ezért jönne kapóra, ha adójuk csekély részével évente „megajándékozhatnák” őket. Ezzel az intézkedéssel talán az államnak is kicsit tisztább lehetne a „lelkiismerete”, hiszen a nyugdíjemelésen és a karácsonyi nyugdíj adományozásán túl évek óta szinte semmit se tesz az idősekért. Mi tagadás, egyre nehezebb dió, a jövő nagy kihívása lesz, méltó öregkort – idősgondozást –biztosítani azoknak, akik a kenyerük javát már megették.
Napnál is világosabb, hogy minden jóérzésű ember inkább szüleinek adná adója egy részét, mint a szívéhez kevésbé közel álló, esetleg alig ismert szervezeteknek. Csakhogy mi van, ha éppen egy olyan szerveződéstől vonja meg az adórészt, amelyik éppen az idősgondozásra szakosodott, ahová esetleg, ha a szükség megkívánná, a szülőjét is el tudná helyezni? Ha a civilszervezetek kivéreztetése a cél, akkor később ki fogja ellátni feladatkörüket? Az állam már eddig is igyekezett megszabadulni minden tehertől, főleg a szociális szférában, s micsoda véletlen, hogy pont ez az a terület, ahol utat törtek maguknak a civil kezdeményezések.
Mint ahogy minden éremnek két oldala van, a vezető kormánypárt legújabb ötletére is így kell tekintenünk. Mert tudjuk jól, hogy adni csak úgy lehet, hogy valahonnan elveszünk. Mint ahogy az is igaz, hogy sok kicsi sokra megy. A civilszervezetek számára éppen ez a sok kicsi összeg, a sok 2 százalék, teszi lehetővé, hogy áldásos munkájukat kifejtsék. Hogy akadnak köztük tisztességtelenül működők, arra is láttunk már számos példát. Nos, ezeket mindenképpen ki kellene szűrni, hogy ha oda kerülünk, nyugodt szívvel dönthessünk, szüleinknek vagy pedig valamelyik szervezetnek segítünk-e adónk egy pici hányadával.
